0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
Hová tűntek a zenei könyvek?

Votisky Zsuzsa, a Typotex Kiadó vezetője leszögezi, hogy kívülállóként fogott zenei könyvek kiadásához, és az ő motivációja is személyes.

– 2000-ben került szóba, hogy kiadjuk Fodor Géza A Mozart-opera világképe című munkáját. Addig számomra a Mozart-operák felszínesek voltak. Elolvastam a kéziratot, kivettem a DVD-ket – és egyre nagyobb élvezetté vált a művek hallgatása. Fodor Géza azon a napon halt meg, amelyre Almási-Tóth András Az opera – egy zárt világ című könyvének premierjét terveztük, rá várt a bemutatás. Mi mindenről nem beszéltem vele! Ezt a bánatot feldolgozandó indítottam el a Don Giovanni olvasókört.

Nagyon különböző műveltségű emberek jönnek össze minden hónap első keddjén a Millennium Centerben lévő boltunkban. Van köztük filozófus, matematikus, építész. Olvassuk a szöveget, hallgatjuk a Don Giovannit, és különféle szinteken hozzá is szólunk az adott szövegrészhez. Aki ismeri az operát, annak sokat mond, hogy másfél év elteltével a második felvonás szextettjénél tartunk. Nem sietünk, mert ihletett órák ezek. Fodor tanácsai alapján még nyolc zenei könyvet jelentettünk meg. Mivel ő nincs, egyelőre nálunk még előkészületben sincs zenei tárgyú munka...

Arra nagyon büszke vagyok, hogy 150 éves késéssel, magyarul először nálam jelent meg Eduard Hanslick A zenei szép című írása. Ezzel együtt hat kötet alkotja a Claves ad Musicam – magyarul: kulcs a muzsikához – sorozatot, közötte Surányi László matematikus Megszólít vagy elvarázsol? című könyve, vagy Fodor másik műve, a Mozart Don Juanja (2.)

A kiadóvezető úgy látja, hogy többféle okból és tényleg kevés a zenei könyv.

– Egy „hangulatképpel” szeretném ábrázolni, hogy én mit tartok erről. Az előző héten hallgattam Grigorij Szokolov zongoraművész szólóestjét – idézi fel. Nagyon sokat köszönhetek neki: bevezetett a zongorairodalomba, annál többet nem tehet egy előadó, hogy egy már nem fiatal ember számára feltárja az ajtót. Kulcsot ad.

Kíváncsi voltam, vajon eltaláltam-e, mik voltak a ráadások. Felmentem egy internetes honlapra. A konkrétumok – a ráadásokat – persze nem találtam, de az oldal fórumán lehetetlen, aljas szövegekkel szembesültem. Nem értem. Természetesen nem kell mindenkinek annyi jót gondolni Szokolovról, mint én gondolok. De a „tetszett/nem tetszett” pártoskodáshoz szerintem bővebb, differenciáltabb szókincs kellene. A zenével kapcsolatban nem elsőrendű cél a róla való beszéd, de mivel szavakon keresztül kommunikálunk, így oszthatjuk meg az élményeinket, ezért is jó – hiszem –, hogy a sorozatunk a Claves ad Musicam címet kapta. Az én reguláris műveltségem, bár műkedvelőként csellózom, nem zenei.

Vagyis nem tekinthető „bennfentesnek”.

– Így talán világosabban látom, hogy a zenei könyvkiadás visszaszorulását mi okozza. Meglepő, hogy milyen kevesen olvasnak zenei könyveket. És abban a vékony rétegben, amely nyitott lehetne a zenei könyvek olvasására, a szakmai megítélés tekintetében a törésvonalak száma végtelenül sok. Nem érzékelem a közös érdeklődést, a konszenzus alapján respektált műveket. A matematika népszerűsítése terén profi kiadó vagyok, és elég pontosan látom, hogy mi micsoda. A zene általánosabb élvezetet nyújt, nem intellektuális próbatétel a hallgató számára, azt feltételeznénk, hogy több az érdeklődő.

A zenehallgatást támogató könyvekből mégis csak évente egyet, néha maximum kettőt lehetett megjelentetnünk. És hogy ezek sikert hoztak-e? Illetlenség lenne pontos példányszámot, címet mondanom. Ígéretek szoktak lenni, amelyek beváltatlanok maradnak, következik az árleszállítás, akciók, ajándékok – sok a szomorúság ebben. Ami meg a támogatásokat illeti, azt nem állíthatom, hogy a Magyar Könyv Alapítvány egészen kiszállt volna a művészeti, köztük a zenei könyvek támogatásából, de évente egyet, és csekély mértékben segítenek.

A teljes cikk az Új Könyvpiac oldalán olvasható.

Közzétéve: 2010.05.05