Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
Ebből a könyvből mindent megtudhatnánk a barátságról, csak nem lesz, aki végigolvassa (2023.01.31)

Robin Dunbar korunk egyik legnagyobb tekintélyű antropológusa. A nevét mindenki ismeri, aki evolúciós pszichológiát vagy fizikai antropológiát tanult, és kicsit is érdeklődik a tudományterület iránt. Dunbar az Oxfordi Egyetem professzora, kutatási területe pedig az ember és a főemlősök szociális viselkedésének evolúciós hajtóerői. E területen fedezte fel, hogy az ember társas magatartását irányító kognitív apparátusa nagyjából 150 másik ember észben tartására alkalmas.

review_pic
Könyvajánló (2023.01.31)

Egy házasság manapság leggyakrabban akkor ér véget, mikor kiderül, az egyik fél hűtlen volt, megjelent a két szereplőre korlátozódott történetben az a bizonyos harmadik. Vajon mi a helyzet akkor, ha azt hisszük, úgy tudunk ura lenni a helyzetnek, ha megengedjük, hogy megtörténjen? Ennek a különös helyzetnek a tragédiáját meséli el Geir Gulliksen történetében. A történet elbeszélője Jon, a férj, aki úgy próbálja feldolgozni válása körülményeit, hogy a felesége nézőpontjába helyezkedve elmeséli közös életük történetét megismerkedésüktől a válásukig.

review_pic
Könyvajánló: A rugalmas agy - Miért tanulunk hatékonyabban, mint a gépek? (2023.01.23)

Karácsony előtt jelent meg Stanislas Dehaene: A rugalmas agy - Miért tanulunk hatékonyabban, mint a gépek?  című könyve magyarul, Jakabffy Éva és Imre fordításában, a Typotex kiadó gondozásában. Dehaene francia megismeréskutató-neuropszichológus a tudatosság idegrendszeri alapjait vizsgálja és meghatározó jelentőségű eredményekkel járult hozzá a tudatosság kialakulásának megértéséhez. 2014ben megjelent könyvét olvasva fogalmazódott meg bennem ennek a blognak a gondolata.

review_pic
Cecilie Enger új regényének főszereplője két valós történelmi alak, Norvégia első női hajótulajdonosai, akik abban az időben, amikor a nők sorsa a házasság volt, üzletet, gyárat alapítottak, végül pedig saját hajózási társaságot – és életük végéig együtt (2023.01.21)

Cecilie Enger új regényének főszereplője két valós történelmi alak, Norvégia első női hajótulajdonosai, akik abban az időben, amikor a nők sorsa a házasság volt, üzletet, gyárat alapítottak, végül pedig saját hajózási társaságot – és életük végéig együtt is éltek. Cecilie Enger új könyve két fiatal nő egymásra találásának története a tizenkilencedik század végi Norvégiában, ahol a tenger felől már egy modernebb kor szele fúj, de még minden mozdulatlan, ódon és merev – főképpen a társadalom íratlan szabályai.

review_pic
Élni tovább (2023.01.21)

Könyv azokról, akik túlélték a háborút. Meg azokról, akik nem.  Az örmény-azeri háború után egy örmény határvárosban játszódó, egymással lazán összefüggő novellafüzérben a háború túlélőinek és az elesettek családtagjainak életébe nyerhetünk bepillantást. Miképp tudnak tovább élni a szörnyű tragédiák után, el lehet-e viselni a szeretteink elvesztését, hogyan képesek feldolgozni a testet-lelket nyomorító traumákat?

review_pic
Erőink felszabadító játéka (2023.01.21)

A könyvet egy remek Nietzsche-esszé zárja, amelynek témája a kortárs Nietzsche-irodalomban gyakran tárgyalt kérdés, hogy mi Nietzsche művének etikai tartalma. Menke a nietzschei esztétika felől közelíti meg ezt a problémát és fontos belátásokra jut. Például amikor bemutatja, hogy a „tragikus művész” nietzschei bemutatásán keresztül tárul fel egy másik, nem-morális jó és szabadság koncepciója. Ahol ugyanis a jót csak gyakorlati értelemben fogjuk fel, „ott a tragikus kudarcot csak panaszolni, talán elviselni lehet, de soha nem lehet igenelni. Ezt csak egy másik jó fényében lehet, és éppen erre képes a tragikus művész…”.

review_pic
Amikor egy hang a fejünkben elkezdi sorra venni a katasztrófa-forgatókönyveket (2023.01.21)

Az elme kiváló szolga, de rémes úr! Sok más közhelyhez hasonlóan ez is sántít, […] de valójában nagy és szörnyű igazságot fejez ki. A legkevésbé sem véletlen, hogy a lőfegyverrel öngyilkosságot elkövető felnőttek szinte mindig főbe lövik magukat. E – David Foster Wallace amerikai írótól származó – idézetnél aligha lehetett volna jobbat találni ehhez a könyvhöz.  Roland Paulsen svéd szociológus munkája ugyanis arról szól, miért támadnak olyan gondolataink, melyektől aztán képtelenek vagyunk szabadulni.

review_pic
A barátság életet ment, a magány pusztító hatású (2023.01.20)

A barátság és a közösség (neuro)anatómiája címmel tartott székfoglaló előadást a Magyar Tudományos Akadémián Robin Dunbar, az Oxfordi Egyetem evolúciópszichológia-professzora. Napjaink egyik legismertebb antropológusa az emberi kapcsolatok avatott ismerője. Legújabb kötete a napokban jelent meg. A magány a modern kor gyilkos betegsége, hamar felváltotta a megszokott jelölteket a legfőbb halál­okok között – olvasni az első oldalakon a Barátok – Hogyan értelmezzük legfontosabb kapcsolataink erejét? címmel a Typotex Kiadónál megjelent Robin Dunbar-kötetben.

review_pic
A háború rendje (2023.01.20)

Az elesettek történetei a többség nyelvén szólva ismertethetők meg a világgal csak igazán. Az oroszul író, örmény származású Narine Abgarjan második könyve, az Élni tovább 2018-ban jelent meg, 2022-ben fordították magyarra. Harminckét egymáshoz lazán kapcsolódó, leginkább novellaként olvasható történetet foglal magába, melyeknek fő témái a hegyi-karabahi – vagyis az azeri és örmény határ menti régióban dúló – háború feldolgozásai. Referenciális olvasata a traumairodalom népes táborához csatolja a kötetet.

review_pic
„Azért vannak a jóbarátok…” – hogyan értelmezzük legfontosabb kapcsolataink erejét? (2023.01.20)

Miközben mindennek van szociológiája, például a családnak is, a rokonságok tanulmányozása pedig már-már a társadalomtudomány őse, ám éppen mintha a barátságnak nem lenne szociológiája. Hisz barátja mindenkinek van, a barátok jönnek-mennek, meg- és kibeszéljük a dolgokat, tudjuk, amit tudunk és amit tudni kell. Persze, akad azért szakmunka, de jellemző, hogy legalábbis a kereső szerint utoljára 2007-ben jelent meg ilyen mű magyarul, A barátság szociológiája Dávid Beáta és Albert Fruzsina tollából.