Az idei év egyik számomra legérdekesebb szépirodalmi újdonsága, a Kísérlet a sikerült napról című kötet szerzője sokak által ismert Magyarországon, részben a 2019-es Nobel-díj, részben az azt kísérő viták miatt, részben pedig azért, mert a szerzőtől a hatvanas évektől kezdve számos írás jelent meg magyarul.
Bármennyit is olvasok, időről időre mindig meglepődöm azon, hogy mennyire nem olvassuk, nem ismerjük a környező országok irodalmát. Ha mondjuk a szlovén irodalmat nézem, az egy szem Drago Jančaron kívül egyetlen szerzőjüknek sem sikerült bekerülnie a hazai köztudatba. Így persze nem is túl meglepő, hogy a többek között az Európai Unió Irodalmi Díját is elnyerő fiatal alkotójukról, az 1984-es születésű Anja Mugerliről még csak nem is nagyon hallhattunk, pedig vékonyka novelláskötete, A méhcsalád egy biztos kézzel megírt, igazán jól sikerült alkotás.
A dél-koreai születésű Byung-Chul Han katolikus filozófus 2019-ben ragadta meg a magyar közönség figyelmét, amikor megjelent A kiégés társadalma című esszékötete. Han azóta írt már a szépségnek kikiáltott, lecsupaszított sima esztétikáról, az emberi viszonyok torzulásáról, de az elmét gúzsbakötő politikai manőverekről is, filozófiai fókuszú elmélkedései pedig szemlátomást egyre népszerűbbek. Legújabb könyve, A rítus eltűnése most egy olyan kérdést boncolgat, amivel sokaknak, többek között magamnak is, ambivalens a viszonya: régen minden jobb volt?
Kutatás készült arról, hogyan változnak a narcisztikus személyiségjegyek az ember élete során. A cikk végén két könyvet is ajánlunk a narcizmus témájában. Napjainkban egyre többet hallani a narcizmusról, a narcisztikus emberek ismertetőjegyeiről, illetve a velük való kapcsolat nehézségeiről. Egy frissen megjelent kutatás például több mint 50 tanulmány eredményeit összegezve keresett választ arra, hogy kinőhető-e a narcizmus.
Łukasz Barys Csontok, amiket a zsebedben hordasz című regényének elbeszélője egy fiatal lány, akit a szokásosnál sokkal jobban foglalkoztat a halál és az elmúlás. A főhős egészen szokatlan, félig gyermeki, félig felnőtt perspektívából tekint a világra. Keresetlen stílusban beszél haldokló nagyanyjáról, nyomorúságos életéről, testvéreiről és anyjáról, miközben szinte észrevétlenül élet és halál, szeretet és fájdalom nagy kérdéseit is megvilágítja. Az 1997-ben született lengyel író könyve eredetileg 2021-ben jelent meg és zajos sikert aratott hazájában.
Rimbaud, a fiatal költőzseni, a „széltalpú fiú”, aki állandóan gyalogolt, Kant, akinek napi, rendszeres sétáihoz órát lehetett volna igazítani, Rousseau, aki fogalmazni és alkotni csak séta közben tudott, vagy Nietzsche, aki azt hirdette, hogy „a lehető legkevesebb időt töltsük ülve” – mindannyian nagy gyaloglók, akiket Frédéric Gros A gyaloglás filozófiája című könyvében egy-egy rövid portréban mutat be.
"A múltja sebezte, a jelene nem gyógyította, a jövője pedig minden bizonnyal nem is létezett." Narine Abgarjan jó emberismerő lehet. Új regénye mélyen emberi történet. Élénk és könnyed valósággal megalkotva hozza közel szereplőit, ami minden oldalon magával ragad. Ismét egy kis örmény faluban járunk, izgalmas és meglepő a kezdés, hiszen az egész Szimon halálával kezdődik. Olvasás közben ébredtem rá, bár fontos, de talán nem is Szimon az igazi főszereplő. Négy női sors áll a regény középpontjában, ahol Szimon csak egy összekötő szál.
Marcin Wicha regényében a gyászmunka útját családtörténeti mankókkal járja végig (?). A szűkebb közösség történetében pedig ott a lengyel társadalom 20. századi múltja és ez így egyben ott kísér(t)i az elbeszélőt is. Az Amit nem dobtam ki elbeszélője, az író-újságíró Marcin Wicha azt ígéri, hogy tárgyakról fog szólni a szövege, mert, mint mondja: „nem tűnünk el nyomtalanul. Vagy, ha el is tűnünk, itt maradnak a tárgyaink, e porlepte barikádok.
Dara McAnulty könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója nem egyszerű ifjúsági irodalom, sokkal több annál. Miközben tizenéves írója éretten és bölcsen értekezik arról, milyennek kellene lennie ember és természet viszonyának, egyszerre szórakoztatja és érzékenyíti olvasóját bolygónk élővilágával kapcsolatban, hogy végül mindannyiunkat cselekvésre buzdítson. Az Észak-Írországban élő Dara McAnulty mindössze tizenhat éves volt, amikor kiadta első könyvét, az Egy ifjú természetbúvár naplóját.
Max Nieuwdorp Hormonok – Az életünkre ható hírvivők című könyvéből megismerhetjük a közérzetünk, a magatartásunk és a személyiségünk egyes jegyei mögött rejtőző biológiai miérteket. Mindezt ráadásul cseppet sem száraz és szakmai stílusban, hanem könnyed, olvasmányos, bárki számára érthető és emészthető módon tálalva. Testi és lelki közérzetünk nagy mértékben függ hormonjaink működésétől.
