Bérczi Szaniszló 1978-ban megjelent klasszikus, 1995-ig öt kiadást megért „Planetológia” című műve után közel három évtizeddel jelent meg ismét magyar nyelvű összefoglaló munka a bolygótudományok vonatkozásában. Címe is pontosan ez, „Bolygótudomány”, amit „Vulkánok, gleccserek, folyókés tavak a Földön kívül” alcímmel látott el a szerző. Aki nem más, mint a kutatóként és tudományos népszerűsítőként is jól ismert Kereszturi Ákos földrajztanár, geológus, a földtudományok doktora.

27 év, a viág majd százötven híres múzeuma, kiállítások szinte végeláthatatlan sora és az ott szerzett benyomások, tapasztalatok, érzések, gondolatok, asszociációk érdekes gyűjteménye Földény F. László könyvében. Földényi F. László Múzeumi séták című könyvében több mint negyed évszad múzeumi tapasztalatait naplószerű bejegyzésein keresztül igyekszik megosztani a világgal, hogy oldja azt a kötelességtudatot, amiért az emberek legtöbbször múzeumba mennek.

Mint Patkós András korábbi írásaira, erre a kötetre is jellemzõ, hogy átüt rajtuk a szerzõ fizika iránti lelkesedése, sõt, szenvedélyes szeretete. Ez a könyv azonban még többet kínál ennél, mert sok önéletrajzi elemet mutat, tehát még inkább személyes, és épp ezért rendkívül érdekes. Magyarázkodás helyett jobb a tartalomjegyzék fõbb sorait idézni: I.

"Mark Kac, a modern matematikai (elsősorban valószínűségszámítási) gondolkodás egyik legeredetibb úttörője, 1914-ben született Nyugat-Ukrajnában. A Lembergi Egyetemen tanult, 1940-ben jelent meg az Erdős Pállal közösen írt alapvető cikke, amely a számelmélet új ágát teremtette meg. Érdeklődése nem korlátozódott a matematikára, talán leghíresebb eredménye a fizikában központi szerepet játszó Feynman-integrállal kapcsolatos Feynman-Kac-formula. Nála a matematika nem a laboratóriumi tisztaság ideálja volt, hanem a természet rejtélyei megismerésének létfontosságú eszköze.

Ha van valami, amiért különösen fontos az éves szinten tucatjával osztogatott Európai Unió Irodalmi Díja, az az, hogy ennek révén különösen megnő annak az esélye, hogy egy-egy olyan kötetet lefordítsanak magyarra, amelyet e nélkül minden bizonnyal nem ismerhettünk volna meg.

Frédéric ​Gros francia filozófiaprofesszor, emellett elkötelezett túrázó, aki a gyaloglást nem sportnak tekinti. Nagyközönségnek szóló filozófiai esszéje a gyaloglás, sétálás, kóborlás, kószálás, túrázás mibenlétét tárja fel.

Miközben Byung-Chul Han, az egyik legismertebb vagy legalábbis legnépszerűbb kortárs filozófus az eddig megjelent könyveiben is leginkább a modern világot ostorozza, legújabb kötetének, A rítus eltűnésének előszavában arra hívja fel a figyelmet, hogy ennek megírására nem a nosztalgia ösztökélte, hanem leginkább a (filozófia)történész kíváncsisága: rögzíteni szerette volna, hogyan kapnak egyre kevesebb szerepet az életben azok a közös szokások, amelyek egykor az emberi közösség életében olyan fontosak.

Miért jó gyalogolni? Lehet-e annak filozófiája? Frédéric Gros esszékötete a görög cinikusoktól Gandhi nagy gyaloglásáig feszül. Isztray Simon kritikája. Frédéric Gros francia filozófus könyve a gyaloglásról jó értelemben korszerűtlen mű. Elsőre esszék kusza gyűjteményének tűnik, majd kirajzolódnak fő csapásirányai.

A cseh Lucie Faulerová regénye egy sokszor tabuként kezelt témát, az öngyilkosságot állítja a középpontba, de nem azt kérdezi, joga van-e az embernek lemondania a saját életéről, hanem azt vizsgálja, mi történik azokkal, akiket hátrahagy. Hogyan dolgozható fel egy közeli családtag, egy szeretett személy öngyilkossága? Szembenézni ezzel az örökséggel rendkívül fájdalmas és hosszú folyamat, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha is meg lehet érkezni a végére. Ezt a küzdelmes utat igyekszik bemutatni a Typotex Kiadó gondozásában megjelent Akkor nekem annyi!

Az ismereteink nagy részét másoktól, a szakmai ismereteket optimális esetben hiteles tanárainktól, lektorált írásos dokumentumokból vagy ellenőrzött híradásokból kapjuk. Ha kizárólag a saját tapasztalatainkra kellene hagyatkoznunk, a világról alkotott tudásunk információmorzsák összefüggéstelen halmazává zsugorodna. A tudás társadalmi természetű: mi, emberek együttes erővel hozzuk létre. Senki sem tudhat mindent, emiatt kénytelen vagyunk megbízni abban, amit mások állítanak. Így az is előfordulhat, hogy az álhíreket, féligazságokat elhisszük.