0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
Recenziók
review_pic
A kételkedés sokszor messzebbre vezet, mint a hit (2018.02.20)

Remélem, a címben foglalt állítás miatt nem fognak megkövezni: leszögezem, hogy ebben az esetben nem a vallásról lesz szó. Inkább a tudományról és a művészetről és Schiller Róbertről. KUNST- UND WUNDERKAMMER – a barokk idején főleg főurak állítottak össze olyan gyűjteményeket, melyeket nem tekinthetünk a mai értelemben múzeumnak: látszólag(!) rendszerezetlenül kerültek egymás mellé az ilyen helyeken a világ legfurcsább dolgai, a teknőspáncél jól megvolt a mára már ismeretlen célú szerkezet mellett, a plafonról lógó kitömött krokodil alatt, a formalinban ázó preparátumok és a festménye, szobrok között. Varázslatos valóság termett egy-egy ilyen Wunderkammer mélyén, ahol még nem vált el egymástól a tudomány és a művészet. Első pillantásra ilyesfajta hely lenyomatának tűnik Schiller Róbert könyve.

review_pic
A kételkedés gyönyörűsége (2018.02.20)

„»Az értő kételkedés szelleme legyen Önnel.« Galilei itt egyetlen dühös mondatban a természettudományos kutatás alapvető, azóta is érvényesnek tartott elvét fogalmazta meg.” – Galilei: Discorsi c. művéről írja Schiller, s nyilvánvalóan erre rímel a kötet címe. Ha merészkednénk kategóriát alkotni erre és az ilyesfajta könyvekre, ez lenne: Bölcsek által világosabban Vegyelemzések kultúráról és tudományról mindenkinek sok színes tételben: egy szigorúan egzakt természettudományban edződött tudós kutató, professzor rövidebb-hosszabb esszéi azok világáról, fejlődéstörténetéről és számos nagy alakjáról.

review_pic
A tragédia komfortosítása (2018.02.15)

A könyv a nyolc-kilenc éves gyermek szemszögéből tekint végig az eseményeken. Olvasható az ilyen korú gyermek tanulságos gyászmunkájaként is, ugyanakkor – és ez teszi rendkívül érdekessé a történetet – a gyászmunkának része a véletlenek után kialakult élethelyzetek „felnőtt”, s egyben elhibázott kezelésének gyermeki bírálata is. Saara reakciója mindig a felnőttek küzdelmeinek módozataira adott válasz, így a könyv - mintha Janikovszky Éva köteteinek finn verzióját olvasnánk – hitelesen mutatja be, hogy egy gyerek mennyire más szemmel képes látni a világot. „Az ókori görögöknek az volt a szokásuk, hogy ha a színdarab cselekménye annyira összekuszálódott, hogy még maguk a szereplők sem tudták kibogozni, a színpadra leengedték az isteneket. (...

review_pic
Az égből leeső dolgok (2018.02.15)

Az égből csodálatos dolgok tudnak lehullani. Csillagok, amelyek lehulltukban egy-egy emberi kívánságot visznek magukkal a néphit szerint. Áldás: a vallásos ember bizonyosan úgy érzi, hogy minden jó odafentről záporozik rá. Termékeny eső is fakadhat az égből, számot tartva a történészek, a meteorológusok, vagy akár az éhező szegények érdeklődésére. S végül persze mifelénk, Magyarországon mesék is pottyanhatnak az égből. A finn írónő, Selja Ahava regényében azonban, amely Az égből leeső dolgok címet viseli, valami sokkal baljósabb történik. Az égből ténylegesen és átvitt értelemben is a legkülönösebb és furcsább dolgok sorozata záporozik a főszereplőkre: apára, anyára, lányukra, a nagynénire és egy terhes kismamára.

review_pic
Könnyed olvasmány ünnep- és hétköznapokra a hidrogén ürügyén (2018.02.01)

Középiskolás korom második kedvenc kémiakönyve − Verne Gyula Rejtelmes sziget című regénye verhetetlen volt ebben a kategóriában − a Rendszertelen bevezetés a fizikai kémiába a hidrogén ürügyén, szokványosnak aligha nevezhető címet viselte. Mind a mai napig élénken él emlékezetemben az egyik ábra, amelynek itt csak a feliratát idézem fel: „Az entrópia antropomorf és mindig nő.” A könyv szerzőjének, Schiller Róbertnek a neve akkoriban alig-alig mondott nekem valamit, mégis megjegyeztem. Annyira, hogy egy szűk évtizeddel később, amikor először találkoztam vele személyesen egy akadémiai munkabizottsági ülésen, rögtön tudtam, hogy a neves íróról van szó (bár kétlem, hogy ő maga bármikor is magára venné ezt a jellemzést). Megtudtam, hogy a tudományos előadásokhoz való hozzászólásai legalább annyira szellemesek és lényegre törőek, mint az írói stílusa.

review_pic
Itt maradunk, megmaradunk (2018.01.23)

„Csoda, hogy élünk” – igazán nem mindegy milyen szövegkörnyezetben kap jelentést ez a mondat, és milyen intonációval. Tudományos, evolúcióbiológiai szempontból inkább kutatások témája, semmint mesés vízió a több milliárd évvel ezelőtti múlt. És ember legyen a talpán, aki mindent tud az emberré fejlődés mozzanatairól. Kun Ádám evolúcióbiológus sem állított ilyet beszélgetésünk során. – Majd’ 160 évvel a fajok eredete megjelenését követően is vannak, akik elutasítják az evolúció tényszerű meglétét. Vajon miért?– Egyes emberek azt gondolják, az evolúció elfogadása a hitüket támadja, mintha azt mondaná, nincs isten. Ez nem igaz, az evolúció gondolata nem az istentagadásról szól – erről nem mond semmit. A Biblia is csak annyit közöl: az isten teremtette az élőlényeket, de azt nem mondja meg, hogyan.

review_pic
Szálak összehordása (2018.01.23)

Szentgyörgyi Zsuzsa az utóbbi fél évszázadunk műszaki szakmatörténetének értő krónikása. Belülről ismeri a pályát. A Typotex írja róla: "Volt ipari mérnök, tudományos kutató és államigazgatási középvezető." A Hírlevél 2016/13. számában szóltunk A Sziget - Ötvenéves az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete c. könyvéről (Typotex, 2014.), amely a legendás SZTAKI történetéről és annak kiemelkedő részeseiről ad képet e jeles évforduló alkalmából. A Typotex további hat könyvét is kiadta, amelyekben a korszak egy-egy nagy mérnök-tudós-iskolateremtőjének munkásságát mutatja be.E legújabb kötete kiemelkedő honi szakemberekkel készített, mélyre hatoló interjúit tárja elénk - a legtöbbjük műszaki, és mind meghatározó szerepűek a műszaki fejlődésünkben is.Könyve tartalmát így mutatja be.

review_pic
India (2018.01.23)

"Kína, India és Japán a világ azon három kultúrája, amely hosszú évezredek óta folytonosan fennáll." (idézetek a könyvből, kiemelések tőlem - OP) Ezt tudjuk. Szintúgy, hogy India szerepe is gyorsan növekszik a világgazdaságban (GDP-jét az utóbbi tíz év alatt megduplázta), arra viszont innen döbbenhetünk rá, mennyi fontosat nem tudunk erről a szubkontinens méretű országról."India területe nem sokkal kisebb Európáénál, de közel két és félszer annyian lakják, történelme szerény becslések szerint is három és fél évezredes. Indiát teljességében leírni lehetetlen, bemutatni viszont elkerülhetetlen (mert annyira megnőtt a szerepe a mindinkább összekapcsolódó világunkban, és várhatóan gyorsan növekszik tovább - OP).

review_pic
Az étkezés manapság lassú öngyilkosság (2018.01.17)

 JOACIM LUND KÖNYVE NAGYJÁBÓL ARRÓL SZÓL, AMIRŐL A KFT DALA: A lényegi azonosság tisztázása után most már nyugodtan foglakozhatunk a norvég író könyvével, mely olyan trendi témával foglakozik, mint a táplálkozás, viszont olyan nem-trendi módon, hogy az – közérthetősége miatt is – közérdeklődésre tarthat számot. A Szőröstül-bőröstül – be nem vallott módon – egy útikönyv, egy expedíció története, akkor is, ha nem (nem feltétlenül) idegen ismeretlen, távoli tájakra vezet (azért oda is), hanem az élelmiszereink útját próbálja végigkövetni az „értől az óceánig”: a termelőtől/előállítótól a kereskedőn keresztül az asztalig… vagy még annál is tovább. Személyes tapasztalatait és élményeit sem mellőzve (nagyapja még gazdálkodó volt) keresi azokat a pontokat, ahol „valami” félresiklott.

review_pic
A bárány, aki a temetőnél elharapta a farkas torkát (2018.01.17)

JOBB KÉSŐN, MINT SOHA. SOKKAL JOBB! – morgom magam elé, amikor beleütközöm a Két szín alatt című regény hátsó borítójába, és a prágai temető szomszédságának időntúliságából visszapottyanok 2017 Magyarországára. Kicsit már unom, hogy évtizedes csúszásokkal jutnak el hozzánk a könyvek – vagy jutunk el mi a könyvekhez? –, egy csöppet elegem van abból, hogy a végtelenül sokszínű nagyvilág sava-borsa és/vagy színe-virága ekkora késésekkel tűnik fel. Persze, jobb későn… és azt is tudom, hogy most örülni kellene. Sőt: örülni kell, mert Hodrová regényével egy remekmű „fordult” magyarra. (A regényt az hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján írta a szerző, és a bársonyos forradalom után, 1991-ben jelent meg Prágában.) … ő a bárány, aki az olšanyi bérházban elharapta a farkas torkát, és Ábel is, aki megölte Káint.