Azt reméltem, jövőre a harmincéves Typotex Kiadó ünnepsége kapcsán emlegethetem majd ismét itt a Könyvhétben Zsuzsát, mint tettük azt 2014-ben a 25 éves évforduló alkalmából. Nem érte meg a harmincadikat. Úgy hagyta viszont itt művét és műhelyét, hogy az továbbépülhessen az ő munkáját folytatva, és megőrizhesse a fényét, az ő kézjegyét magán viselve. Zsuzsa gondoskodott arról, hogy a tudása átadódjék, és egyébként is: rendkívüli érzéke volt ahhoz, hogy rendkívüli emberekkel vegye körül magát. Elsősorban a munkatársaira gondolok, arra a hosszú évek óta állandó csapatra, akik az érzékeny intelligenciának és a figyelmes kollegialitásnak valami felemelően pezsdítő elegyét alkotják.
Három bonbont ízlelünk meg Schiller Róbert tudományos csokoládés dobozából. Az olvasó nem fog csalódni. Mert lebilincselően érdekesen írni tudományról, tudósokról és egyetlen kultúránkról, hát ez az, amihez Schiller professzor nagyon ért. A könyv címe pedig telitalálat! VÁRADI ANDRÁS ÍRÁSA. Lehet-e érdemi recenziót írni egy olyan könyvről, amely hatvan korábbi újság/folyóirat-megjelenést tartalmaz? Amely talán nem más, mint leltár. Több-e, mint a külön-külön megjelent cikkek halmaza? Nos, ezzel a kérdéssel nemcsak a recenzens, hanem a szerző is szembesült, és megoldásként hat nagyobb csokorba gyűjtötte az utóbbi tíz évben megjelent írásait. Hogy mindet-e, azt nem tudom. A kötetet a feje tetejére állítva, azaz hátulról előre felé haladva szemlézem őket.
A Typotex Kiadó egy egészen gazdag intellektuális háló középpontjában található. Úgy gondoljuk, az a legfontosabb jellegzetességünk, hogy velünk meg lehet valósítani az elsőre még szinte elképzelhetetlennek tűnő ötleteket. – A Typotex Kiadó 2018-as terveiről Déri Ákos vezető szerkesztő és Horváth Balázs főszerkesztő számolt be a Literának. Kezdjük a matekkal! Cédric Villanit a matematikusok Lady Gagájaként szokás aposztrofálni. Hamarosan forgalomba kerül az Egy tétel születése című könyve. Ebben naplószerűen meséli el, hogy miképpen sikerült eljutnia egy olyan tétel felfedezéséig, amelyért aztán a matematikusok közössége a tudományterület egyik legtekintélyesebb díjával, a Fields-éremmel tüntette ki. Villani századfordulós öltözködési stílusa lehet a kapcsolóelem John Ruskin felé.
A kötet Bábosik Mária szerkesztésében az Állami Számvevőszék és a Magyar Nemzeti Bank szakmai közreműködésével, illetve a Pallas Athéné Alapítványok támogatásával készült, és olyan olvasó közönség számára ad bővebb, friss, releváns szakismeretet a közszféra vezetési sajátosságainak kifejtésével, akik gyakorló szakemberek, vagy éppen annak készülnek. A fenti célcsoport nem tekinthető kizárólagosnak, hiszen a felsőoktatási intézmények hallgatói számára is rendkívül hasznos lehet a könyvbe foglalt tudásanyag elsajátítása és használata. A könyv öt fő egységből áll, ezáltal öt témakört tárgyal huszonhét kisebb alfejezeti egységgel, amelyek összefüggő egészet alkotnak, az egyes alfejezetekben foglalt ismeret-anyagok külön-külön is hasznosíthatóak.
Összefoglalás A recenzió a Vezetés a közjó szolgálatában. Közpénzügyi gazdálkodás és menedzsment című, közelmúltban megjelent szakkönyvet ismerteti. A kötetnek számos ismert közgazdász szerzője van. A recenzió kiemeli, hogy nemcsak hézagpótló, innovatív szakkönyvről van szó, hanem célját tekintve kiváló tankönyv is a közszolgálatban dolgozó szakemberek és az ilyen feladatokra készülő pályakezdők számára. A könyvismertetés hangsúlyozza a magyarországi gazdaságpolitikai fordulat jelentőségét, valamint az új közszolgálati vezető szakembertípus iránti igényeket. Rámutat arra, hogy más szakmai ismeretek és tudás szükségesek a közszférában, mint a versenyszférában. Sorra veszi a könyv fő részeit, és mindegyikből kiemel néhány előremutató tanulmányt és megállapítást.
Múlt – Jelen – Jövő a közszolgálat menedzselésében: „Vezetés a közjó szolgálatában” című szakkönyv ismertetése Jelen cikkben, új sorozat indítását tűzzük ki célul, ahol a lapunk szakterületéhez kapcsolódó, kiemelt fontosságú könyvek ismertetését kívánjuk megjeleníteni. A szerző ismertetőjében a „Vezetés a közjó szolgálatában” című könyvet, mint a közpénzügyi gazdálkodás menedzsment kézikönyvét mutatja be. A Kézikönyv mintegy 750 oldal terjedelemben, 5 fő fejezetrész keretében komoly segítséget nyújt a közszférában dolgozó szakemberek menedzsment munkájához. A könyv az Állami Számvevőszék és a TYPOTEX gondozásában jelent meg. A korszerű szervezetirányítási (vezetési) módszerek és formák több évtizedes fejlődés eredményeként jöttek létre, melynek során az alapokat a XIX.
Andrzej Nowak krakkói történészprofesszor Iphigénia példáján mutatja be, milyen áldozatok kellenek a birodalmak fenntartásához: Agamemnón lányát először a saját politikai közösségéért akarják föláldozni, Tauriszban viszont már a testvérét kellene idegenként feláldoznia, egy másik birodalomért. A perifériákon sem alakulhatnak ki az egységet veszélyeztető identitások. Minket értelemszerűen inkább az utóbbi, Petrusevszkaját pedig nyilván az előbbi érdekli. Ezért lehetett ő a pozitív hős Ewa Thompson A birodalom trubadúrjai. Az orosz irodalom és a kolonializmus című monográfiájában: senki sem mutatta be nála megrázóbban, micsoda árat fizettettek a birodalom Iphigéniáival azért a nagyságért, ami őket a legkevésbé sem boldogítja.
I. Newton érvei és az autoritás képződése hálózatokban A tudománytörténész könyve két szempontból tanulságos a tudomány helyét kereső tágabb értelmiségi gondolkodás számára. A kötet a készülő, Goethéről szóló résszel együtt az újkori tudományos szemlélet kialakulásának klasszikus egyenes vonalú felfogásával szemben „romantikusabb” képet hirdet, ahol a tudomány küzdelmekben vált életünk diadalmas irányítójává. A küzdelmekben nem apró tények összegzése, hanem átfogó elképzelések retorikai csatája zajlott és zajlik mindmáig. Ez a kötet a szó leíró tudománytörténeti értelmében Newtonnak a prizmahatások elemzésére vonatkozó színelméletét mutatja be.
Remélem, a címben foglalt állítás miatt nem fognak megkövezni: leszögezem, hogy ebben az esetben nem a vallásról lesz szó. Inkább a tudományról és a művészetről és Schiller Róbertről. KUNST- UND WUNDERKAMMER – a barokk idején főleg főurak állítottak össze olyan gyűjteményeket, melyeket nem tekinthetünk a mai értelemben múzeumnak: látszólag(!) rendszerezetlenül kerültek egymás mellé az ilyen helyeken a világ legfurcsább dolgai, a teknőspáncél jól megvolt a mára már ismeretlen célú szerkezet mellett, a plafonról lógó kitömött krokodil alatt, a formalinban ázó preparátumok és a festménye, szobrok között. Varázslatos valóság termett egy-egy ilyen Wunderkammer mélyén, ahol még nem vált el egymástól a tudomány és a művészet. Első pillantásra ilyesfajta hely lenyomatának tűnik Schiller Róbert könyve.
„»Az értő kételkedés szelleme legyen Önnel.« Galilei itt egyetlen dühös mondatban a természettudományos kutatás alapvető, azóta is érvényesnek tartott elvét fogalmazta meg.” – Galilei: Discorsi c. művéről írja Schiller, s nyilvánvalóan erre rímel a kötet címe. Ha merészkednénk kategóriát alkotni erre és az ilyesfajta könyvekre, ez lenne: Bölcsek által világosabban Vegyelemzések kultúráról és tudományról mindenkinek sok színes tételben: egy szigorúan egzakt természettudományban edződött tudós kutató, professzor rövidebb-hosszabb esszéi azok világáról, fejlődéstörténetéről és számos nagy alakjáról.
