A kommunikáció napjainkra a hozzáértők kezében a legfontosabb munka-, harci- és szervező eszközzé vált mind a gazdasági, mind a közéletben. Bizonyos értelemben fontosabb még a pénznél is, hiszen a célközönség nagy részét többnyire csak kommunikáció révén lehet elérni, befolyásolni. Eszközeinek alkalmazása elengedhetetlen minden szervezet, intézmény, cég számára. Egyrészt azért, mert bármi légyen is a küldetése, feladata, tevékenysége, annak teljesítéséhez számos vonatkozásban is szüksége van információs kapcsolatra a társadalom és/vagy a gazdaság bizonyos szereplőivel, továbbá az intézményrendszer bizonyos részeivel.
Minden együttműködés nélkülözhetetlen része a felek szándékainak, terveinek, a másikkal szembeni elvárásainak, valamint az annak felajánlott teljesítéseinek az egyeztetése, ehhez pedig a kommunikáció szolgál mással nem helyettesíthető eszközül, akárcsak az együttműködés tartalmának és rendjének kölcsönös megállapodás révén történő kialakításához.

Szintúgy, a piaci szereplőknek elengedhetetlen eszköz a marketing kommunikáció mind a tevékenységük végzéséhez szükséges termelési tényezők beszerzéséhez, mind az árucikkeik értékesítéséhez - és folytathatnánk a társadalmi berendezkedés összes szervezetével. Továbbá, mindegyiküknek valamilyen mértékben szüksége van arra, hogy elfogadtassa magát, ezt pedig ismétcsak a kommunikációs tevékenységével tudja elősegíteni.

A hatékony kommunikáció képessége, az erre szolgáló eszközök kezelésének megfelelő ismerete szintúgy létfontosságú az egyes emberek számára is ahhoz, hogy építeni, fejleszteni és kezelni tudják a kapcsolataikat, amelyek révén érvényesülhetnek a gazdasági-, a köz- és a magánéletben, valamint fenn tudják tartani az egzisztenciájukat, életvitelüket.

A kommunikáció ugyanakkor rendkívül finom és kényes eszköz, amelynek használata csak akkor hozza meg a kívánt hatást, ha nagyon szakszerűen, a tökéletest közelítő hozzáértéssel kezelik. Jellemző példa erre, hogy a kommunikáció egyik legfontosabb, a működését illetően a legkritikusabb alapszabálya, amellyel azonban sokan nincsenek tisztában, a következőkben összegezhető: Az üzenet csupán egy jel-sorozat, amely gondolatokat, esetleg érzéseket is ébreszt abban, aki kapja. A vele elért hatást tekintve soha nem az számít, hogy mit akartunk mondani, hanem az, hogy a másik fél ténylegesen mit olvasott ki ebből, hogyan fordította le a maga számára az üzenetet. Az eltérés rossz kommunikációnál végzetesen nagy is lehet.

Ugyanilyen fontos, hogy a címzett az üzenetet nem önmagában értelmezi, hanem összefüggésben mindazzal, amit rólunk tud, vagy tudni vél, valamint amit az üzenet környezetéből, különösen pedig a magatartásunkból és az előtte ismert történetünkből hozzáolvas. Ha ez utóbbiak gyanakvásra adnak okot, az üzenet hitelét veszti. Az üzenetünk alapján hozott cselekvési, magatartási döntésében is meghatározó jelentőségűek a saját helyzete és lehetőségei. Mindezeket, és természetesen még számos egyéb tényezőt, szempontot figyelembe véve kell megvalósítanunk a kommunikációnkat, ha azt akarjuk, hogy az jól szolgáljon.

Rosengren műve igen jó és nagyon alapos tankönyve egy olyan tudásnak, amelyet tehát legfeljebb a világtól elvonult remeték és magányos hajótöröttek tudnak nélkülözni. Mindenki másnak fenntartás nélkül ajánlható. Külön érdeme, hogy kiváló példaként szolgál egy téma következetesen rendszerszemléletű elemzésére, és a reá vonatkozó ismeretek ilyen felsorakoztatására is.