Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Pálfalvi Lajos
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 256 oldal
Formátum: A/5, kötve
ISBN: 978-963-2797-43-4
Témakör: Filozófia

Eredeti ár: 2900 Ft
Webshop ár: 2175 Ft

KOSÁRBA
Mit kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok?

Mit kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok?

Mindennapi filozófia
2013-1-21
Mit nem adnék érte, ha nálunk is lennének rendszeres televíziós műsorok a filozófiáról, például olyanok, mint Leszek Kolakowski tévés előadásai voltak „Mit kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok?” címmel, és amelyek alapján ez a kötet is készült.

 

Ahhoz, hogy valakit jobban érdekelni kezdjen egy tudomány elengedhetetlen, hogy legyen olyan ugródeszkaként szolgáló olvasmány a számára, ami minden előismeret nélkül megérthető, de már magának a szakterületnek a kérdéseit boncolgatja. Tévéműsor ugyan még nincsen, de szerencsére már minálunk is jobb a helyzet, mint mondjuk tizenöt-húsz éve, amikor népszerűsítő filozófiai könyvként csupán a rendszerváltás előtti időkből megmaradt néhány reménytelen, politikai töltetű művel lehetett találkozni.

Akadnak szenzációhajhász kiadványok, is mint a „Harry Potter és a filozófia” vagy a „24 és a filozófia” amik alig többek, mint a franchise-ról rókabőrt lehúzni akaró ügyes marketingfogások. Vannak továbbá amolyan ízesítéses, jópofisággal és humorral bevont művek, amik sokszor igyekeznek az olvasó kegyét nem is annyira magával a filozófiával, hanem némileg a hozzáadott adalékanyagokkal megnyerni, de a céljuk mégiscsak az, hogy a filozófiához csináljanak kedvet. Egyáltalán nem tartom ördögtől valónak ezt a műfajt (mint egyesek), sőt amennyire kis és kis-középiskolás koromra vissza tudok emlékezni az ilyen könyvek – bármilyen tudományterületről szóltak is – összehasonlíthatatlanul élvezetesebbek és főleg követhetőbbek voltak az iskolai tankönyveknél.

A legszebb azonban, amikor valaki úgy tud bevezető könyvet írni, hogy az a tudománynak minden komolyságával rendelkezzék, és mégsem szorul rá arra, hogy színes-szagos csalétkekkel édesgesse magához az olvasót.

 

Ilyen Kolakowksi könyve; ami sem filmsztárokkal sem viccekkel nem kecsegtet, fehér papíron közönséges fekete betűket találunk csupán benne. És harminc filozófust, akiknek néhány jelentős kérdését bontja ki a szerző. Méghozzá azokat, amik szerinte ma is megfontolásra érdemesek. Nem azokat, amelyeket illik tudni a filozófia-érettségihez, az általános műveltséghez vagy ilyesmihez. Nem az az érdekes, hogy Kant szerint az erkölcs alapkövét kategorikus imperatívusznak kell hívni, sokkal inkább az, hogy amikor éppen valami rosszat készülök elkövetni akkor valami olyan dolgot akarok-e, amelyről nem akarhatom, hogy velem is megtörténjen, és így valójában nem kezelem magammal egyenrangú gondolkodó és érző lényként a másikat. Vagy vajon, hogy viszonyuljunk Nietzsche gondolatához, miszerint, ha nincs Isten (márpedig szerinte „Isten halott”), akkor semmiféle értelme nincs az életnek, ami kívülről adott volna, de mi megteremthetjük azt a magunk számára, ha kellően életerősek vagyunk, és ehhez még attól sem kell visszariadnunk, hogy kényünk-kedvünk szerint felrúghassuk az eddig elfogadott erkölcsi szabályokat. Mindegyik filozófusról szóló fejezet ilyen kérdések körül forog, amelyek a legjobban összenőttek címszereplőjének munkásságával.

Kolakowski nem titkolja, hogy egyes filozófusokkal jobban szimpatizál, mint másokkal, időnként csípős megjegyzéseket is tesz rájuk. „A szex gyönyörei elkerülhetetlen csalódással végződnek…” – idézi Schopenhauer gondolatait, majd a filozófus magánéletében vájkálva következőt fűzi hozzá – „Schopenhauer még dicséri is a nemi tisztaság erényét (még sincs olyan érzésem, hogy következetesen gyakorolta volna ezt az erényt)”. De egyik tárgyalt filozófusról sem állítja, hogy gondolataik merő sületlenségek, vagy tanulmányozásra méltatlanok lennének. Még Martin Heideggert is megvédi az analitikus filozófusok haragjától: ”… nem megy veszendőbe az olvasásához szükséges jelentős erőfeszítés” – ugyanis Heidegger „tényleg megpróbál elmondani nekünk valamit, ami fontos, ám gyakran eltitkolt vagy feledésbe merült.”

És, hogy miért "kérdeznek" a filozófusok, nem pedig válaszolnak? Elvégre számos filozófust úgy ismerünk, mint aki valamilyen elmélettel rukkolt elő bizonyos kérdések megválaszolására! Azért, mert Kolakowski igyekezett olyan mozzanatokat kiemelni az egyes filozófusok általában sok kötetre rúgó életművéből, amelyek számunkra is érthetőek, "most a jelenben, megpendítenek egy húrt a gondolatvilágunkban" és amelyekre "azóta sem találtunk [...] megnyugtató választ".

Főleg a filozófiával ismerkedőknek, a bölcsesség kedvelőinek szól ez a könyvecske. Szívből remélem, hogy el is jut az érdeklődők kezeibe, sőt az olvasóknak kedve támad elolvasása után is újra és újra itt-ott belenézni, elidőzni kis kedvenceinknél – a nagy filozófusoknál.  

 

Such Dávid

doktorandusz
ELTE BTK Filozófia Intézet

Such Dávid

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK