Jón Kalman Stefánsson egy évszázadon átívelő családregényének költői befejezése.

Meg lehet-e békélni a múlttal? Túlnőtt-e Elvis önmagán? Meg tudja-e állítani a költészet a halált? Ildomos-e egy idegen férfi után loholni a fagyos hegyoldalban? Hűtlenség-e, ha az ember egyszerre két nőt szeret? Hatalmasabb-e az éjszaka, mint a világ összes napja? Lehet-e egy nagyapának szerelmi bánata, és ha igen, érdekelne-e egyáltalán valakit?

A regény A halaknak nincs lábuk folytatása, a következő nap története. A behavazott Keflavíkban teljes a szélcsend. Ari, a középkorú, elvált, hosszú évek után Dániából hazatért könyvkiadó, bár nincs hozzá sok kedve, elindul, hogy meglátogassa haldokló apját. Margrét a múltban tekintetét a csillagokba fúrja, Oddur pedig kihajózik délre, legnagyobb fiával a fedélzeten. A hatvanas években egy fiatal pár felzaklatja a szomszédokat, aztán önmagát. Az izlandi nyár egyik legcsodálatosabb napján egy kisfiú elbújik a függöny mögé. Egy hal, egy ököl, egy tenyér csattan a járomcsonton, a jóképű Carl Sagan pedig a világűrről beszél.