Mindig laknak vendégek az ember testében – talán ez a legmegrázóbb
élmény, melyet a legtöbbünk nem szívesen vesz tudomásul. Az ember
több mint száz különböző parazitát hordozhat magában, mikroszkopiku-
soktól kezdve a többméteres hosszúságú galandférgekig. Vannak köztük kártékonyak és hasznosak is. A belekben élő hasznos baktériumokról mindenki hallott, de az idegenek előfordulnak a test szinte bármely részében: a tüdőben, az izmokban, az agyban, a vérben, a bőrben, sőt a szemekben is.

A könyv egy ismeretlen világot tár fel előttünk. Az embereket leginkább két dolog foglalkoztatja a parazitákkal kapcsolatban. Az egyik, hogy milyen betegségeket okoznak. A másik, hogy miképpen élhetnek a szervezetünkben anélkül, hogy azt észrevennénk. Evolúcióbiológiai szempontból a parazitának az a jó, ha észrevétlen, mert ha észreveszik, akkor nyilván tesznek valamit azért, hogy megszabaduljanak tőle. Leginkább fertőzött élelmiszeren, mosatlan gyümölcsön, nyers húsokon kerülnek a szervezetünkbe. Ez nyilván nem jó hír egy olyan húsevő népnek, mint a magyar. Bár, az emberiség történetében az egyik legnagyobb változás az volt, hogy megtanultunk főzni, és ezzel alaposan sikerült keresztbe tenni a parazitáknak. Az izraeli Yuval Noah Harari ezért nevezi a Homo sapienst „szakácsfajnak”. De ne feledjük: a szalonna, a kolbász, a felvágottak nyers húsok, még ha bizonyos feldolgozáson is estek át. A füstölt sonkától vagy kolbásztól simán lehet kapni disznógalandférget, ami súlyos károkat okozhat az emberi szervezetben. Hogy a dolog még rémisztőbb legyen, a paraziták az elmeállapotunkra is hatással lehetnek. Közismert a Toxoplasma gondii fertőzés és az agresszivitás, a bipoláris zavarok közötti korreláció. Az élősködőnek jó, ha megváltoztatja a gazdaállat viselkedését, mert így az könnyebben esik áldozatul egy ragadozónak, és így a parazita továbbléphet egy másik állatra. Az ingerültséget és idegességet gyakran az általuk termelt mérgező anyagok okozzák. Tünet lehet az éjszakai nyálfolyás és a végbélnyílás viszketése, ami attól van, hogy egyes gilisztáknak az a szokásuk, hogy a végbélen kívül petéznek le éjszakánként. Az emberek és a paraziták története az együttélés története. Az orvostudomány segítségével néhányuktól már megszabadultunk, de ez egy nagy versengés, amelyben nemcsak a paraziták alkalmazkodtak fajunk változó életkörülményeihez, hanem társadalmaink is a parazitákhoz. Ez a fejlődés ma sem zárult le.

A klímaváltozás új parazitákat hoz világunkba, és a meglévők is rezisztenssé válhatnak a gyógyszerekre. Aivelo szerint ez normális, de ha megismerjük az élősködők evolúciós stratégiáit, akkor versenyben tudunk maradni. A Végtelen paraziták egy kalandos utazásra hívja az olvasót ebbe a világba. A szerző a parazitákat szinte rokonszenves lényeknek kezeli, bemutatja a szerepüket és fontosságukat is. A  könyvnek minden oldala meglepő, elolvasása után másként fogjuk látni a világot.