Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
-25%
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 500 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4930-86-0
Témakör: Filozófia, Vallástudomány

Eredeti ár: 5900 Ft
Webshop ár: 4425 Ft

KOSÁRBA
A történelem tekintete
Emlékezet és tanúság

Történelmi tükörkép

https://www.es.hu/
2021. július 9.

A korábbi művekben már felsejlett az a fordulat, amely során a vallástörténész-filozófus érdeklődésének tárgya új irányt vett. Immár bizonyos, hogy a művészetelmélet, a művészetfilozófia, az esztétika terrénumára tévedés nem bizonyult röpke kirándulásnak, mint ahogy az ókori-középkori történelem iránti sok évtizedes érdeklődés mellett a történész a historiográfia, az emlékezetkultúra, emlékezetpolitika felé fordulása sem maradt kizárólag a holokauszt-tematika keretein belül.

Gábor György képromboló. Azt a bizsergető érzést, hogy hihetünk a szemünknek és a fülünknek, az önmagunkról alkotott hibátlan képünk rombolja le. Mentségére legyen mondva, hogy új látásmódot ajánl fel számunkra a romok helyén.

Gábor nem tör posztmodern relativizmusba hajló babérokra, nem azt érzékelteti, hogy semmit nem tudhatunk, hanem arra irányítja a figyelmünk, hogy mennyi minden érthető, látható, bogarászható ki a különböző textusokból, vizuális matériákból egy értő témavezető segítségével, azzal csalogatva bennünket a szembenézésre, ahogy Gombrichot idézi: nincs „ártatlan szem”, csak interpretáció.

Nem tagadhatjuk, hogy a kötet nem habkönnyű olvasmány, de aggodalomra semmi ok. Az a személyes hang, amely az esetlegesen lankadó figyelemnek lendületet ad, amely átsegít a héber–ógörög–latin és persze számos modern nyugati nyelven írt forrás dús erdején, végig velünk marad. Gábor egy idegenvezető lelkesedésével és szakmai rácsodálkozásával kalauzolja az olvasót művén, bevallottan vállalva a vezető szerepét, aki biztos kézzel rajzol meg történelmi kort, eszmetörténeti hátteret, személyes sorsot, miközben szinte azt érzékelteti, hogy ő is a szemlélődés pillanatában fedezi fel a rejtett értelmet, a szöveg megértéséhez elengedhetetlen kódot, a képhez kapcsolódó értelmezések mélyrétegét. A látás, a másság láttatása, a sokféle látásmód, percepció kulturális beágyazottsága nem csupán mint hermeneutikai, ismeretelméleti probléma, filozófiai eszmefuttatásra lehetőséget adó indok, de vizuálisan is kézzelfogható, tárgyiasult megfejtendő talányként van jelen a könyv lapjain.

Az emlékezet funkcióváltásai című első fejezetben a Canaletto-vásznak Velence-ábrázolásán át a csataképek kibontásáig futó írásban a (rá)látás, a világ észlelése, a hatalmi viszonyok, a megélt vagy áthagyományozott, beágyazott látásmódok felismerése jelenti a közös nevezőt, bevezetést kapunk abba, hogy milyen technika, módszertan segít nekünk jobban, mélyebben látni, témavezetőnk, a történész hogyan prezentál, fest fel múltat és jelent.

Az idegen arca címet viselő második fejezet a judeofóbia, az antijudaizmus, az antiszemitizmus konkrét reprezentációit járja körül, feltárva „az idők egymásba kapcsolódott láncszemeit” (Tertullianus). Az antijudaizmus funkcionalista felfogásához közelítve Gábor György bemutatja, hogy a nyelv, a diskurzus, a kiábrázolás vagy éppen a szent szöveg interpretációja és beszédmódja mennyire hatalomtechnikai, gyakran konkrét politikai beágyazottsággal bíró jelenség, az aktuális hatalmi logika része, megjelenítője és egyben formálója.

A korábbi művekben már felsejlett az a fordulat, amely során a vallástörténész-filozófus érdeklődésének tárgya új irányt vett. Immár bizonyos, hogy a művészetelmélet, a művészetfilozófia, az esztétika terrénumára tévedés nem bizonyult röpke kirándulásnak, mint ahogy az ókori-középkori történelem iránti sok évtizedes érdeklődés mellett a történész a historiográfia, az emlékezetkultúra, emlékezetpolitika felé fordulása sem maradt kizárólag a holokauszt-tematika keretein belül.

Bojtár Endrére emlékezve írta egyik méltatója, hogy minden mondata mögött egy elolvasott könyv sejlett fel. Miközben Gábor lábjegyzet-apparátusa dór oszlopok szilárdságára emlékeztet, ő lazán ugrál évezredek (!) között, Platóntól Nádas Péterig, Trója pusztulásának felidézésétől a radikális iszlám tömeggyilkos barbárságának megértéséig. A történelem poétikája című harmadik fejezetben pedig, mintegy csemegeként és méltó búcsúzásként, irodalmi referenciát kapunk, végső kulcsot a látáshoz, a szerző arra emlékeztet bennünket, hogy csak a faragott képek, bálványok, ikonok instrumentális használatának felfedése által válunk képessé arra, hogy – amint Gábor György fogalmaz – „a történelem minden jelenbéli és elkövetkező despotáitól” megszabaduljunk.

A szerző különleges látásmódját az adja, hogy vallástörténészként kinéz szűken vett szakmája keretei közül, a Gesamtkunst művelőjeként nem a vallást mint kultúrtörténeti delikátot szolgálja fel, hanem az emlékező és emlékeztető, örökké változó, ámde sajnálatos módon fejlődésre, belátásra sokszor képtelen, az univerzumban értelmet kereső, esendő, szerethető embert szintetizáló módon láttatja könyve lapjain. Ennél többet pedig olvasóként nemigen kaphatunk abban a korban, amikor a múlt átírása, egyes szeleteinek eltörlése iránti igény egyesekben mindjobban felbuzog, amikor egyre inkább erős fogódzók nélkül és a legkülönfélébb gyűlöletek örvényében élünk.

Pál Monika

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK
-25%
Webshop ár: 2925 Ft
KOSÁRBA
-25%
Webshop ár: 4875 Ft
KOSÁRBA
-25%
Webshop ár: 2175 Ft
KOSÁRBA
-25%
Webshop ár: 2250 Ft
KOSÁRBA