A svéd szerző regénye nem skandináv krimi. A családjában évtizedekkel korábban megtörtént gyilkosságot és annak utóéletét meséli el, amelynek traumája évtizedekig megnémította a rokonait, köztük a holttesteket megtaláló édesanyját. Nem véletlenül: a harmincas években történt bűntényt még az ezredfordulón is Svédország legrémesebb gaztettei közé sorolták. Számos kérdést és hosszú árnyékot hagyott maga után.

Helena Henschen családjában több nemzedék sorsát határozza meg és némítja el egy gyilkosság. Sok szempontból is érthető, hogy miért. A befolyásos és dúsgazdag Hjalmar von Sydow és két háztartási alkalmazottjának életét kioltó bűntény nem csupán a kor, a harmincas évek kiemelkedő bűnténye volt. Az ezredfordulón, vagyis majd hetven évvel az események után, az elmúlt évezred „legkiemelkedőbb társadalmi botrányának” nevezték. Bekerült a Stockholmban történt – a 14. század óta elkövetett – legrémesebb és leghírhedtebb gaztettek közé, III. Gusztáv király és Olof Palme meggyilkolása mellé. Színdarabot írtak belőle, tévéfilmet forgattak, a svéd főváros Rendőrmúzeumában pedig „külön tárlót szenteltek neki”.

A botrány mértékét minden bizonnyal fokozta, hogy egy olyan családban történt mindez, amely hírből sem ismerte a nélkülözést, az életvitelüket tekintve szinte egy másik bolygón laktak az átlag svéd polgárokhoz képest.

Hjalmar von Sydow járásbíró volt, Stockholm egykori rendőrkapitánya, országgyűlési képviselő a felsőházban – vagyis a svéd közélet meghatározó alakja. A gyanú egyből a fiára, Fredrik van Sydowra terelődött, aki nem sokkal a bűntény után a feleségével étterembe ment, ahol egy lövéssel előbb vele, majd önmagával is végzett. Mindössze huszonhárom évesek voltak!

Az Egy bűntény árnyékában a mindenki által elérhető adatokra, a kevés személyes forrásra (levelek, naplók) és a visszaemlékezőkkel folytatott beszélgetésekre alapozva dolgozza fel a bűntényt, mondja el – a réseket a saját fantáziájával kitöltve – a saját verzióját. Leginkább az indítékokra keresi a választ, de sok minden mást is elmesél a korabeli viszonyokról, Svédország érinthetetlenjeiről, a családját ért trauma mélységéről, a némaság feneketlen kútjáról.

A svéd író könyvét tehát messze nem lehet mindennapinak nevezni. (A magyar olvasónak Borbély Szilárd sorai juthatnak eszébe, amelyekkel a szülei gyilkosságát próbálta feldolgozni.) Ahogy az életútját sem. Pályáját ugyanis 64 évesen kezdte el, épp ezzel a regénnyel. Mintha egész életében erre készült volna. Az elismerések nem is maradtak el, a meleg olvasói és kritikai fogadtatás mellett az Európai Unió Irodalmi Díját is megkapta. A higgadt, mégis csupa érzelemmel, megrázó erővel megírt regény (Harrach Ágnes pompás fordítása) a magyar olvasó számára is felejthetetlen élményt nyújt.