Byung-Chul Han a XXI. század kritikusa kertészkedni kezdett, s úgy tűnik, ennek kapcsán bőven volt mit átértékelnie. A föld dicsérete…

Én magam évekkel ezelőtt kiköltöztem a magyar főváros aszfalt- és betonrengetegéből, mert már nagyon nehezen viseltem a (termő)föld közelségének hiányát. Persze, hozzátartozik a történethez, hogy sosem voltam „valódi” városi ember… szemben a koreai származású német filozófussal, aki – kevésbé radikális módon, de – megpróbált eltávolodni a virtualitásban tobzódó világtól, és kertművelésbe fogott.

AZ EREDMÉNY EGÉSZEN MEGLEPŐ,

hiszen Byung-Chul Han eddig megjelent nagyszerű kötetei a XXI. század kritikáját rajzolták meg, míg az A föld dicsérete egy lelkes, átszellemült, alapvetően pozitív hangvételű munka. Olyan, mintha a természet közeli megtapasztalása, a föld megművelése megadná neki azokat az élményeket, benyomásokat és tapasztalatokat, amelyektől a városi ember teljes egészében el van zárva.

„…A kertnek megvan a maga saját ideje, amely felett nem rendelkezhetem. Minden növénynek megvan a maga ideje. A kertben többféle idő keresztezi egymást…”

SZINTE ROMANTIKUS HEVÜLET VEZETI A KERTMŰVELÉS SORÁN,

s bár elsősorban a dísznövények és a virágok ragadják meg a filozófus fantáziáját, mégis képes arra, hogy – önmagát áthangolva – olyan tapasztalatokra tegyen szert, melyek megtanítják neki a föld és a Föld tiszteletét. A természettel való ilyesfajta kapcsolatteremtés lehetőséget teremt a „valóság másik arcának”, a rajtunk kívül álló erőknek a feltérképezésére, még akkor is – vagy éppen akkor? –, ha filozófus nem tényleges termény-előállításra törekszik.

BYUNG-CHUL HAN ELSŐSORBAN ESZTÉTIKAI TAPASZTALÁST

keres/talál a kertben, s ennek megfelelően meghökkentő tudatossággal választja ki azokat a növényeket, melyekkel a valóságban és könyvében is foglalkozik. Akad a könyvben kikerics, hóvirág, árnyliliom, barkafűz, szellőrózsa, téli cseresznye… A felsoroltak legtöbbjének külön fejezetcím is jut, s csak itt-ott, szinte bújtatva fordulnak elő azok a növények – alma, szőlő, sárgabarack – amelyeknek szépségen túlmutató haszna is van.

„Mióta a kertben dolgozom, különös érzést hordozok magamban, amit korábban nem ismertem, és amit testileg is erősen érzékelek. A föld érzete az, ami boldoggá tesz. A föld talán a boldogság szinonimája, ami most egyre távolabbra kerül tőlünk. A vissza a földhöz eszerint annyit tesz, vissza a boldogsághoz. A föld a boldogság forrása. Manapság viszont pont hogy elhagyjuk, többek között a világ digitalizációja során. Éltető, boldogító erejét nem fogadjuk magunkhoz többé. Képernyő méretűre zsugorítjuk.”

MEGRENDÍTŐ A XXI. SZÁZADI, VÁROSI EMBER

rácsodálkozása a földre, szinte megható a találkozásból szerzett tapasztalat intenzitása és az ebből fakadó alázat, tisztelet és odafordulás. Byung-Chul Han rátalált valami igazán fontos dologra! Olyasmi felé fordult, ami nem csak azoknak fontos, akik virággal csak vázában, cserépben és balkonládában találkoznak, és sosem kellett felvenniük a harcot a növények kártevőivel, vagy nem kellett igazságot tenniük az egymás kárára terjeszkedő a növények között.

MEGLEPŐ MÓDON AZ A FÖLD DICSÉRETE AZOKNAK IS AD,

akik „amúgy” a föld közelében, a földdel napi kapcsolatban élnek. Hiszen az, aki – akár csak saját fogyasztásra – terményeket állít elő, hajlamos megfeledkezni saját munkája/hobbija/szenvedéje természetből fakadó esztétikájáról. Vagy soha fel sem fedezte azt, hiszen „természetesnek” vette azt, ami természetes.

TÁVOLABBRÓL NÉZVE AZ A FÖLD DICSÉRETE

a városi és vidéki életformák – tudatlanságból fakadó – ellentétének feloldása. Is. Hiszen a földet nem ismerő városi ember (aki így csak elméletben tiszteli a Földet), ugyanúgy lenézi a földművest, ahogy a földműves lenézi a városi embert, aki nem tapasztalta meg a természet, a föld erejét. Saját koordinátarendszerében mindkettőnek igaza van, azaz igaza lenne, ha a saját koordinátarendszer önmagában nem lenne hazugság.

BYUNG-CHUL HAN ÁTLÉPTE AZ ŐT KÖRÜLVEVŐ HÉTKÖZNAPOK HATÁRÁT,

s amit megtapasztalt az egyszerre ősi és újszerű, s – romantikus rácsodálkozásával együtt – bizonyosan segíti a világ jobb megértését.