Egy egyre jobban csengő név, azaz Negroponte jövőjóslatait osztja meg velünk a Typotex Kiadó által kiadott Digitális létezés c. munka lapjain.
Galántai Zoltán előszava szerint (Elnöke a Magyar Jövőkutató Társaságnak, és maga is több könyvet írt erről) a digitális technológiában rejlő lehetőségekre hívja fel a figyelmet.
Egy szép napon a hűtő és az autó egymással kommunikálnak majd, hogy jobban kiszolgálhassanak minket, de az Arthur Clarke-ot és Alvin Toffler-t is megszégyenítő merész jövőképek közös summája az lesz, hogy a broadcasting helyét felváltja a bitcasting. Azaz mi dönthetjük el, hogy pl. egy időjárásjelentést grafikon, nyomtatott szöveg, vagy animációs film formájában szeretnénk-e megkapni. Mindezen problémák mögött a könyv központi gondolata húzódik meg: minden bit (bits ara bits), azaz az atomot is felváltja a bit. Nesze Neked, cyberpunk!
Itt kapja az olvasó az első pofont. A hiba a szemléletünkben rejlik.
A gazdaság információs gazdasággá válik. A szerzőnek egy szállodai recepciónál be kellett diktálnia a laptopja értékét. A kisasszony beírta a végösszeget, de a részleteket a tulajdonosra bízta. Az atomok ebben a számításban alig értek valamit, a bitek azonban szinte felbecsülhetetlen értéket képviseltek.
Senkit nem akarok ijesztgetni, de aki nem barátkozik meg a VR/ 20/20 ls E-expresszionizmus gondolatával, az könnyen úgy jár, mint a la manchai lovag.
A könyv aztán jó alaposan eligazít bennünket a jövőben (jövő ez még? - Szasa Kolesznyikov), a bitszélesség, bitrendőrség, grafikus személyiségek nem sok kétséget hoznak, hogy milyen digitális éden felé masírozunk.
A könyv anyagát a szerző szerint 1 000 0000 0000 0000 0000 0000 0000 atom alkotja, a digitalizált sűrítettség segítségével elküldhetjük egy pillanat tört része alatt. De a könyv nemcsak erről szól, hanem annak a jövőnek a küszöbén IS áll, amikor a média már CSAK bitekből áll.


Részlet:
Az új évezred elején jobb és bal oldali mandzsettagombjaink és fülbevalóink is alacsonyan keringő műholdakon keresztül fognak egymással kommunikálni, akkora teljesítménnyel, amely meghaladja jelenlegi személyi számítógépeinkét. A telefonunk különbséget fog tenni a hívások között: fogadja, csoportosítja azokat, némelyiket talán meg is válaszolja, akár egy jól nevelt angol komornyik. A tömegmédia személyre szabott információt és szórakoztatást továbbító rendszerré válik. Az iskolák a gyermekek számára múzeumként és játszótérként funkcionálnak majd, ahol gondolatokat gyűjthetnek össze, ismerkedhetnek és játszhatnak a világ különböző részein élő társaikkal. A digitális bolygó olyan kicsi lesz, mint egy gombostű feje.
Ahogy összekapcsolódunk egymással, a nemzetállamokban bevett értékek közül sok át fogja adni a helyét a kisebb-nagyobb elektronikus közösségek értékeinek. Gyermekeink olyan digitális környezetben szocializálódnak, amelyben a fizikai tér szinte semmilyen, az idő pedig alapvetően más szerepet játszik. Meglehet, húsz év múlva az ablakon keresztül a szemünk elé táruló látvány egy sok ezer kilométerre és hat időzónával arrébb fekvő táj képe lesz. Előfordulhat, hogy az egy órás műsor másodpercnél is rövidebb idő alatt érkezik meg tévékészülékünkbe. Amikor Patagóniáról olvasunk, élményünk esetleg egy kirándulás érzéki tapasztalatával egészül ki. William Buckley új könyve pedig egy vele való beszélgetés is lehet.