Korunk egyik ismert filozófusa, Byung-Chul Han könyveiben igyekszik felhívni rá a figyelmet, hogy a rohanó, kapitalista világban miként hal meg a szerelem és a szépség.

Megvannak a kedvenc műfajaim, de időnként kikacsintok másfelé is. Viszonylag ritkán olvasok filozófiai írásokat, de az őszi Könyvfesztiválon hagytam magam rábeszélni Byung-Chul Han írásaira. Annyit már tudtam róla, hogy rengeteg nagyon aktuális témáról értekezik, mint például a digitalizáció, a kizsákmányolás, a kiégés. Ráadásul nagyon elismert szerző, filozófus, akinek több mint húsz nyelven elérhetőek az írásai. Egy komplett kis sorozat összejött már a Typotex Kiadónál is, így a fülszövegek olvasása után két kötet érkezett haza a magyar nyelven elérhető hat kötetes kínálatból.

Kezdjük is a legújabb írásával, mely az Erósz haldoklása címet viseli. Egy közkedvelt téma van a középpontban, ez pedig nem más, mint a szerelem. Byung-Chul Han véleménye, hogy a modern kor, a rohanás, a választás szabadsága, a korlátlan lehetőség mind a szerelem válságához vezet.

Ma már a szerelem sokaknak inkább csak a szexet jelenti. Szükség van némi önfeladásra is ahhoz, hogy a jövő működjön. Szerelemre a társadalomnak is szüksége van.

Han szerint a modern társadalom rengeteg mindent tett már tönkre és szerinte a legnagyobb probléma, hogy eltűnik a Másik. Olyan világban élünk, ahol mérséklődik az igény a Másikra, az értintés, a valódi kapcsolatok, a kommunikáció rossz és középpontba a nárcisztikus-depressziós egó kerül, amivel kikövezzük az önpusztításhoz vezető utat.

Kitér az olyan nagyvállalatokra is, mint például a Google, amely aktívan kiveszi a részét ebből a pusztításból. Miközben különféle adatokat közlünk vele, nemcsak minket zsákmányolnak ki, hanem mi magunk is kizsákmányolunk. S a mai burjánzó információtömeg ahelyett, hogy építene, eltorzítja a társadalmat.

Második nálam lévő kötet A szép megmentése. Ebben a könyvben Han arról beszél, hogy az ember elveszíti a szépséget. Mindent idealizálni akarunk. Napról napra válik az emberiség egyre felszínesebbé. A fogyasztás a lényeg, nem pedig megélni, meglátni a szépséget, mely körülvesz minket.

Ebben hatalmas szerepe van a rohanó világnak. A közösségi média, a ránk zúdúló információtömeg, a kapitalista gondolkodás, de még a pornó is felelőssé tehető érte. Úgy gondolja az átlagos ember jellem nélküli, amiért korlátok nélkül képes fogyasztani mindent. Élményt, tárgyakat, embereket... De a végtelen selfie, a retusálás, a jellegtelenné vált, üres tömegcikkek mind a szépség elvesztéséhez vezetnek.

Az okostelefonunkon minden nap látjuk a tökéletességet. Legalábbis ezt akarják láttatni velünk, de a tökéletes ritkán szép. Olyan dolgok lehetnek igazán szépek, amelyeket nem árusíthatunk ki, de sajnos aktívan pusztítjuk. Ilyen lehet egy mesés hegy, egy gyönyörű erdő, a lenyűgöző élővilággal teli óceánok. Álljunk meg egy pillanatra bárhol járjunk is és nézzünk körül. Garantált, hogy valami szépen meg fog akadni a szemünk.

A filozófia még mindig nem az én terepem. A szerző mondanivalójában látok rációt, némely pontban egyet is értek vele, de a legnagyobb gondom a kötetekkel, hogy nem a laikus olvasóhoz szól. Adott a lehetőség, hogy egy elgondolkodtató témával megtalálja a hétköznapi olvasót, de az akadémikusoknak való nyelvezet, a nyakatekert mondatok, a rengeteg idegen kifejezés könnyen elrettentheti a nagyközönséget. Nem egyszer szorultam én is menetközben szótárböngészésre, hogy értsem, pontosan mit is olvasok.

Nekem nehéznek tűnt a nyelvezet, de ettől függetlenül is érdemes adni neki egy esélyt. Ha elsőre nem is értünk mindent, a téma elgondolkodtató, fel lehet építeni rá jó kis beszélgetéseket. A filózofiára nyitott rokon, barát számára akár már meg is lehet a tökéletes karácsonyi ajándék. :)