"Időszámításunk kezdete előtt 2000 évvel az ember felfogta annak az állandónak a jelentőségét, amit pi-vel jelölünk, és értékére egy durva közelítést is talált."

"A pontos számolás minden létező dolog és minden sötét titok megismerésének kapuja. -Rhind-papirusz, i. e. 17. század" (Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből)

Az ókor matematikája maga a csoda: az emberi intelligencia csodája! Ha értékelni akarjuk távoli eleink teljesítményét, akik a pi létét felfedezték, és elkezdték mind pontosabban megállapítani a számértékét, gondoljunk bele: az ő tudásukkal és eszközeikkel miként tennénk ezt mi magunk?

A Typotex ajánlójából: "Ez a könyv elmeséli, miért keltette fel ez a szám már az ókor matematikusainak érdeklődését, és tartotta fogva utódaikét is évezredeken át. Megtudjuk, hogyan határozták meg az értékét egyre pontosabban, és miképpen ismerték meg egyre mélyebben természetének sokszínűségét. A könyv matematikatörténet, egyben kissé rendhagyó történelemkönyv is, és matekkönyv. Mert a pi a matematika legkülönbözőbb területein jelenik meg, így számtalan fontos matematikai fogalmat és kérdéskört ismerünk meg szinte észrevétlenül. Szerzője széles látókörű elektromérnök, aki egy kívülálló merészségével és egyedi látásmódjával bátran és eredeti módon kalandozik a történelemben és a matematika történetében." (kiemelések tőlem)

A Macmillan kiadó két kimagasló tudományos folyóirat rövid minősítését idézi e könyvről: "Nagyon olvasmányos áttekintés - Science" és "Derűs, élénk mű -Scientific American" - ami viszonylag ritka, s ezért még inkább becsülendő minősítése komoly tudományos munkának.

A fordító, Gerner József előszavából: "A könyv kuriózum. Egyediségét a sokszínűsége adja: fontos matematikai ismeretek tárháza és a matematika történetének egy speciális szelete; a fogalmak, a tételek és a személyek összekapcsolásával a matematikát élővé teszi az olvasó számára; kordokumentum és történelemismeret egy kívülálló felfogásában; nagyon szimpatikus, követésre méltó emberi és kutatói viselkedési minta. Töprengést, tűnődést és rugalmasságot kíván, emellett az érvek és ellenérvek felsorakoztatását és megértését igényli.

Beckmann villamosmérnökként írt matematikatörténetet, vállalva, hogy a matematikusok és a történészek haragját is magára zúdítja. Mert matematikatörténeti felfogása nem szokványos, a bizonyításokkal meglehetősen nagyvonalúan bánik, viszont érthető, olvasmányos könyvet írt. Történészek és filozófusok nemtetszését, talán dühét kelti fel azzal, ahogy az ókori Róma tudományos, kulturális és erkölcsi színvonalát értékeli, azzal, amit Arisztotelészről, Julius Caesarról vagy a katolikus egyházról gondol és ír."

Innentől könyve ismertetésére átadjuk a szót a szerzőnek. Pályájának összegzése a Typotextől: "1924-ben született Prágában. 1963-ig a Csehszlovák Tudományos Akadémia kutatója, amikor meghívták vendégprofesszornak a Coloradói Egyetemre, s véglegesen ott maradt, mint az elektrotechnika professzora. A valószínűségelmélet és az elektromágneses hullámterjedés témakörében több mint ötven tudományos dolgozatot írt."A Goodreads tíz könyvét sorolja fel, élükön ezzel, szerteágazó témákban.

Beckmann remek összegzése a Bevezetőjében: "A pi története az emberi történelem furcsa kistükre. Olyan emberek históriája, mint például a szürakuszai Arkhimédész, akinek a pi kiszámítására adott módszerén lényegesen javítani nagyjából 1900 évig nem tudtak. Az i. e. 3. századi Alexandria nagyszerű tudományos teljesítménye mellett az emberi butaságnak is krónikája ez a történelem, mely a középkori püspököket és keresztes lovagokat a tudományos könyvtárak felgyújtására késztette, mivel azok anyagát az ördög művének tartották.

Sem történész, sem matematikus nem lévén, messzemenően alkalmasnak érzem magam ennek a történetnek a megírására. Ezt szarkasztikus megjegyzésnek szántam, de van igazságmagja. Nem vagyok történész, így az olvasónak nem kell attól tartania, hogy ízlésem és előítéleteim túlságosan befolyásolnák. Nem lévén matematikus, nem vagyok köteles fejtegetéseimet túlzott matematikai szigorral bonyolítani. Abban bízom, hogy ez a kis könyv a matematika iránti érdeklődésre sarkallja nem matematikus olvasóit, mint ahogy abban is reménykedem, hogy a fizikus- és mérnökhallgatók figyelmét a munkájukban használt eszközök története felé tereli.

Meglehetősen unalmas lenne egy olyan történet, amely a ki mikor mit tett a pi meghatározásáért folyamatában csupán tényeket és adatokat tartalmazna, ezért a tényeket beágyazom abba az időszakba, ahol egy-egy előrelépés történt. Olykor messzire elkalandoztam, például a Római Birodalomról vagy a középkorról írva; mert úgy vélem, fontos azoknak az időknek és okoknak a bemutatása is, amikor és amelyek miatt a pi történetében nem történt haladás. A könyv matematikai színvonala rugalmas kezelést tesz lehetővé. Ha az olvasó egyes helyeken túl nehéznek találja a matematikát, tegye azt, amit a matematikus a számára magától értetődő helyeken tesz: ugorja át! Nagy élvezettel olvastam ezt a könyvet, és őszintén remélem, hogy leendő olvasóinak is örömet okoz. (Szerintem nagyon is! - OP)