"Neumann János születésének 120. évfordulóján lát napvilágot a kiadónk gondozásában korábban megjelentetett kötet jelentősen bővített változata." - Typotex

Az Encyclopédia Britannica óvatos megfogalmazásában a zseni olyan személy, aki rendkívüli intellektuális erővel bír. Ha megkockáztatjuk, hogy a zseni rendkívül hatékony képességekkel bír, hogy felismerjen új tényeket, törvényszerűségeket, összefüggéseket, ezeket mások számára is érthetően kibontsa, a reájuk vonatkozó tudást jelentős mértékben továbbfejlessze, és felismerje vagy kidolgozza ezek alkalmazási lehetőségeit a tudomány és az élet legkülönbözőbb területein, könnyen megértjük a gyakran hallott állítást, hogy Neumann János minden idők egyik legnagyobb zsenije volt, amit az e kötetből kibontakozó kép is fényesen igazol.

A Britannica róla szóló, az ő tudományos jelentőségét tükrözve kivételesen hosszú szócikkének bevezető összegzése: "Neumann a húszas évei derekára csodagyerekből a világ legjobb matematikusainak egyike lett. Pályafutása érintette a matematika csaknem valamennyi fontos ágát. Az alkalmazott matematikához fűződő tehetsége olyan irányokba vitte munkáit, amelyek hatást gyakoroltak a kvantumelméletre, az automaták elméletére, a közgazdaságtanra, a honvédelmi tervezésre. Élenjáró volt a játékelméletben, és egyike volt a tárolt programú digitális számítógép elmélete feltalálójának. Döbbenetes sorát adta közre a meghatározó jelentőségű tanulmányoknak a logika, a halmazelmélet, a csoportelmélet, az erodikus elmélet és az operátor elmélet terén. Wigner Jenő megjegyezte, hogy a matematika összes alapvető ága közül csupán a topológiában és a számelméletben nincs fontos hozzájárulása." (Kiemelések tőlem) S a Britannica itt még nem is szól a sok nagy jelentőségű gyakorlati alkalmazásról, amelyek létrejöttéhez Neumann munkái hozzájárultak.
Ropolyi László Előszavából, a kötetből: "Neumannt egész életében erősen foglalkoztatták egyes jelenségek, egyes folyamatok, kulturális vagy társadalmi területek működésének szabályszerűségei, s vissza-visszatérőn próbálkozott megértésükkel és formalizálható leírásukkal. Ilyeténképpen matematikusként és alkalmazott matematikusként is szokás aposztrofálni. Esetében ezt tulajdonképpen nem feltétlenül úgy kell érteni, hogy hol ezt, hol azt tartotta észben, hogy hol az operátorokon végezhető műveletek, hol a kvantumfizikai mérések, hol a pókerjátékosok stratégiái foglalkoztatták. Végtelennek tetsző memóriakapacitása és rendkívül gyors gondolkodásának együttes használata, azaz gondolkodása kontextusainak gyakori és gyors váltakozása következtében gyakorlatilag úgy tűnhetett, sok mindent képes egyszerre észben tartani, illetve egy jelenséget egyszerre sok szempontból képes vizsgálni és értelmezni. Felfogásában az alkalmazott matematikus munkája lényegében abban tér el a 'tiszta' matematikusétól, hogy neki alaposan ismernie és megfelelően hasznosítania kell tárgyának empirikus tartalmát is, míg a 'tiszta' matematikus megfeledkezhet róla."

A Typotex Ajánlójából: "Tematikus egységekbe rendezve követik egymást a fizika, a matematika, a matematikai közgazdaságtan és az informatika tárgykörét reprezentáló írások. Külön részt szenteltünk a tudomány és a civilizáció jövőjére vonatkozó gondolatoknak, és az életmű mögött meghúzódó személyes életút egyes állomásait is felvillantjuk. Most először válik magyarul is olvashatóvá egy-egy terjedelmes részlet a Játékelmélet és gazdasági viselkedés című gazdaságtudományi alapműből, illetve Az EDVAC-ról szóló jelentés első vázlata című írásból, amellyel Neumann lényegében elindította a számítástechnika forradalmát. Az egyes témakörökhöz kapcsolódóan a válogatásba tizenhét újabb levél is bekerült, érdekfeszítő bepillantást engedve Neumann közéleti szerepvállalásaiba és a kor meghatározó tudósaihoz, tudományszervezőihez fűződő viszonyába."

Ismét Ropolyi Előszavából: "Az itt közzétett írásokban fellelhető matematika-, technika-, természet és társadalomfilozófiai eszmék és elvek különös jelentőségre tesznek szert együtt, egymáshoz való viszonyukban, összefonódásaikban és összefüggéseikben megjelenítve. A kötet tanulmányaiból kibontakozó szemléletmódban a matematikai, a természet- és társadalomtudományi, valamint technikai ismeretek és elvek ugyanis gyakran nem pusztán a megszokott diszciplináris határok közé szorítva hasznosulnak, hanem - megfelelő átalakításokat követően - a konkrét gondolkodó és alkotó tevékenység igényeinek megfelelő összefüggésbe illesztve kerülnek alkalmazásra. Akár úgy, hogy például matematikai és élettani elvek jelennek meg technikai vagy fizikai problémák elemzésében; akár pedig úgy, hogy összekapcsolódva új diszciplínák kialakulását generálják, amint azt a kibernetika, a játékelmélet vagy a sejtautomaták elmélete esetében tapasztalhatjuk. A tudományos diszciplínák közötti kölcsönhatásokban, illetve új diszciplínák kialakulásában meghatározó szerepet játszó eszmék és elvek azonosítása, valamint leírása a természet és a tudományok megértése szempontjából egyaránt kiemelkedően fontos. Eléggé nyilvánvaló, hogy a tudományterületek határvonalainak merész áthágása vagy átrajzolása már eleve feltételez valamilyen, a természet egészére, valamint a tudományok általános természetére és működésmódjára érvényes alapelveket. Neumann tudományos tevékenységének tanulmányozása révén egyaránt képet kaphatunk kora természet- és tudományfelfogásának legáltalánosabb elveiről; feltárulhat előttünk a huszadik század első felének egész tudományos világképe."

S egy mind aktuálisabb fejezetcím a kötetből: Túlélhetjük-e a technikát?