...beszélgetéseinek vizsgálata
Az
információ és kommunikáció társadalmában élünk. E két tényező
kutatásának fejlődése, nemegyszer pedig öncélú előtérbe kerülése tehát
természetes folyamat, melynek nap mint nap szem- és fültanúi lehetünk.
Éppen ezért jóleső érzés olyan művet kézbe venni, amely ugyan a
kommunikációkutatással foglalkozik, de egyáltalán nem csak azért, mert
ez a divat. Erdős Márta a kommunikációnak egy olyan elemét vette górcső
alá, amely a közismerten pesszimista Magyarországon igencsak fontos: a
krízishelyzetben folytatott beszélgetéseket.
Egy
öngyilkosság-megelőző szolgálat telefonbeszélgetésein keresztül
betekintést nyerhetünk az egyén és a társadalom pszichológiájába, s a
válság pillanatában alkalmazott kommunikációs technikákba. A szerző
doktori értekezésének megjelentetése a Typotex kiadónak köszönhető, s
meg is kell köszönni, hiszen lényeges társadalmi probléma megoldásában
nyújthat segítséget a figyelmes olvasóknak – nemcsak a krízisszolgálat
munkatársainak, hanem mindenkinek, aki nyitott füllel és szemmel járja
a világot: felismerhetjük a krízishelyzetet, s talán időben tudunk majd
lépni.
Az első fejezet az általános kommunikációelméletnek a
krízisbe való beavatkozás során alkalmazható módszereit járja be, a
kommunikáció és a nyelv funkcióinak és definícióinak bemutatásán
keresztül. A második fejezet konkrétan az öngyilkosság tematizációját
vizsgálja: a krízis és a rítus c. alfejezet az elidegenedés folyamatát
tárja elénk, megmutatja ennek különböző stádiumait, az ún. átmeneti
rítust. A diszkurzív szuicidológia c. alfejezet pedig már a beszéd és
az öngyilkosság elkövetése közti összefüggéseket boncolgatja: az
öngyilkosságra készülő emberek gyakran kérnek segítséget, ám a külvilág
ezt nem mindig érti, hiszen létezik nem explicit formája is. A
szótárakban és a szaknyelvben az öngyilkosság kapcsán található
kifejezések vizsgálata arra az – egyáltalán nem meglepő –
következtetésre vezeti Erdős Mártát, hogy ezek legtöbbször
kétértelműek, inkább célzások. Mint a szerző írja:
„Lehet, hogy az
öngyilkosságról az átmeneteket befogadó liminális tereken kívül még
hosszú ideig nem fogunk tudni sokkal jobban beszélni: ha ez így van,
akkor legalább meg kellene fontolni, hogyan beszélhetünk
konstruktívabban az életről és az élet hozta sorskérdésekről” (80.
oldal).
A kerülő nyelv c. alfejezet, mint az itteni első mondatból is
kiderül, az öngyilkosság legelterjedtebb nyelvét mutatja be: minden kis
rezdülésnek szerepe lehet, a habozás, az általánosítás és ennek
ellentéte, a (túl)specifikálás, a töltelékszavak, módosítószavak,
metaforák alkalmazása mind-mind árulkodó jel lehet a potenciális
öngyilkossal való beszélgetésben. A harmadik fejezetben az
öngyilkosság-megelőző telefonszolgálatok működéséről, az ott folyó
beszélgetések sajátosságairól olvashatunk: megismerhetjük mind az
intézményi és szakmai hátteret, mind a működési elveket, valamint az
anonim viszony problémamegoldást segítő szerepét, a beszélgetések során
alkalmazott-alkalmazható terápiás módszereket, stratégiákat,
technikákat. Külön alfejezet foglalkozik a beszélgetések főbb
jellegzetességeivel és a kommunikációs technológiával is. A negyedik
fejezet a dialógust elemzi: a párbeszédnek a segítő foglalkozásában új
definíciója jött létre, melyet részleteiben is alaposan körüljár a
szerző. Az ötödik fejezet a szelf (vagyis az én) cselekvései
és a tagadás bemutatása után kvantitatív tartalomelemző vizsgálatot tár
elénk. Kár, hogy az itt kapott eredményeket a szerző csak csekély
mértékben köti össze az előző négy fejezetben ismertetett elmélettel és
gyakorlati megfigyelésekkel: jó lenne tudni, hogy a korábban megismert
pozitív és negatív jelenségek, technikák mennyire jellemzőek, melyeknek
az aránya lenne növelendő, melyeké csökkentendő a krízisszolgálatok
dolgozói számára, illetve hogy mely, a hívók által alkalmazott
technikákra kellene több figyelmet fordítani esetleg éppen azért, mert
ritkák vagy mert nehezen felismerhetők. A hatodik, utolsó fejezet összegzést ad és újabb kérdéseket tesz fel, melyek mentén a további
kutatások folytathatók. A kötetet 18 oldalas irodalomjegyzék és hat
melléklet zárja, ez utóbbiakban tematikusan rendezett
beszélgetésleírások, sajtóarchívumokból tematizáció szerint keresett
cikkek, valamint az angol és a magyar öngyilkosság-megelőző szervezet
honlapjainak bemutatása található.
Erdős
Márta könyve nem könnyű olvasmány, nem egyszerűen ismeretterjesztő,
hanem tudományos mű, stílusa is ennek megfelelően a tudományos értekező
próza műfajába sorolja a könyvet. Mégis ajánlom mindenkinek, aki az
alkalmazott kommunikációkutatás eredményei, módszerei és lehetőségei
iránt érdeklődik, akár amatőr szinten is. Senki nem fog csalódni:
kivételes szaktudással megírt, hatalmas anyag feldolgozásán alapuló,
tudományos és társadalmi kérdéseket felvonultató, problémafelvetésével
és -megoldásával egyaránt példamutató könyvet adott ki a Magyar Telekom
támogatásával a Typotex.