
Oldalszám: 320 oldal
Formátum: A/5, kötve
ISBN: 978-963-9548-75-6
Témakör: Kommunikáció
Sorozat: Kommunikációkutatás
Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft
KOSÁRBA
Egy öngyilkosság-megelőző sürgősségi telefonszolgálat...
...beszélgetéseinek vizsgálata
Az információ és kommunikáció társadalmában élünk. E két tényező kutatásának fejlődése, nemegyszer pedig öncélú előtérbe kerülése tehát természetes folyamat, melynek nap mint nap szem- és fültanúi lehetünk. Éppen ezért jóleső érzés olyan művet kézbe venni, amely ugyan a kommunikációkutatással foglalkozik, de egyáltalán nem csak azért, mert ez a divat. Erdős Márta a kommunikációnak egy olyan elemét vette górcső alá, amely a közismerten pesszimista Magyarországon igencsak fontos: a krízishelyzetben folytatott beszélgetéseket.
Egy öngyilkosság-megelőző szolgálat telefonbeszélgetésein keresztül betekintést nyerhetünk az egyén és a társadalom pszichológiájába, s a válság pillanatában alkalmazott kommunikációs technikákba. A szerző doktori értekezésének megjelentetése a Typotex kiadónak köszönhető, s meg is kell köszönni, hiszen lényeges társadalmi probléma megoldásában nyújthat segítséget a figyelmes olvasóknak – nemcsak a krízisszolgálat munkatársainak, hanem mindenkinek, aki nyitott füllel és szemmel járja a világot: felismerhetjük a krízishelyzetet, s talán időben tudunk majd lépni.
Az első fejezet az általános kommunikációelméletnek a
krízisbe való beavatkozás során alkalmazható módszereit járja be, a
kommunikáció és a nyelv funkcióinak és definícióinak bemutatásán
keresztül. A második fejezet konkrétan az öngyilkosság tematizációját
vizsgálja: a krízis és a rítus c. alfejezet az elidegenedés folyamatát
tárja elénk, megmutatja ennek különböző stádiumait, az ún. átmeneti
rítust. A diszkurzív szuicidológia c. alfejezet pedig már a beszéd és
az öngyilkosság elkövetése közti összefüggéseket boncolgatja: az
öngyilkosságra készülő emberek gyakran kérnek segítséget, ám a külvilág
ezt nem mindig érti, hiszen létezik nem explicit formája is. A
szótárakban és a szaknyelvben az öngyilkosság kapcsán található
kifejezések vizsgálata arra az – egyáltalán nem meglepő –
következtetésre vezeti Erdős Mártát, hogy ezek legtöbbször
kétértelműek, inkább célzások. Mint a szerző írja:
„Lehet, hogy az öngyilkosságról az átmeneteket befogadó liminális tereken kívül még hosszú ideig nem fogunk tudni sokkal jobban beszélni: ha ez így van, akkor legalább meg kellene fontolni, hogyan beszélhetünk konstruktívabban az életről és az élet hozta sorskérdésekről” (80. oldal).
A kerülő nyelv c. alfejezet, mint az itteni első mondatból is kiderül, az öngyilkosság legelterjedtebb nyelvét mutatja be: minden kis rezdülésnek szerepe lehet, a habozás, az általánosítás és ennek ellentéte, a (túl)specifikálás, a töltelékszavak, módosítószavak, metaforák alkalmazása mind-mind árulkodó jel lehet a potenciális öngyilkossal való beszélgetésben. A harmadik fejezetben az öngyilkosság-megelőző telefonszolgálatok működéséről, az ott folyó beszélgetések sajátosságairól olvashatunk: megismerhetjük mind az intézményi és szakmai hátteret, mind a működési elveket, valamint az anonim viszony problémamegoldást segítő szerepét, a beszélgetések során alkalmazott-alkalmazható terápiás módszereket, stratégiákat, technikákat. Külön alfejezet foglalkozik a beszélgetések főbb jellegzetességeivel és a kommunikációs technológiával is. A negyedik fejezet a dialógust elemzi: a párbeszédnek a segítő foglalkozásában új definíciója jött létre, melyet részleteiben is alaposan körüljár a szerző. Az ötödik fejezet a szelf (vagyis az én) cselekvései és a tagadás bemutatása után kvantitatív tartalomelemző vizsgálatot tár elénk. Kár, hogy az itt kapott eredményeket a szerző csak csekély mértékben köti össze az előző négy fejezetben ismertetett elmélettel és gyakorlati megfigyelésekkel: jó lenne tudni, hogy a korábban megismert pozitív és negatív jelenségek, technikák mennyire jellemzőek, melyeknek az aránya lenne növelendő, melyeké csökkentendő a krízisszolgálatok dolgozói számára, illetve hogy mely, a hívók által alkalmazott technikákra kellene több figyelmet fordítani esetleg éppen azért, mert ritkák vagy mert nehezen felismerhetők. A hatodik, utolsó fejezet összegzést ad és újabb kérdéseket tesz fel, melyek mentén a további kutatások folytathatók. A kötetet 18 oldalas irodalomjegyzék és hat melléklet zárja, ez utóbbiakban tematikusan rendezett beszélgetésleírások, sajtóarchívumokból tematizáció szerint keresett cikkek, valamint az angol és a magyar öngyilkosság-megelőző szervezet honlapjainak bemutatása található.
Erdős Márta könyve nem könnyű olvasmány, nem egyszerűen ismeretterjesztő, hanem tudományos mű, stílusa is ennek megfelelően a tudományos értekező próza műfajába sorolja a könyvet. Mégis ajánlom mindenkinek, aki az alkalmazott kommunikációkutatás eredményei, módszerei és lehetőségei iránt érdeklődik, akár amatőr szinten is. Senki nem fog csalódni: kivételes szaktudással megírt, hatalmas anyag feldolgozásán alapuló, tudományos és társadalmi kérdéseket felvonultató, problémafelvetésével és -megoldásával egyaránt példamutató könyvet adott ki a Magyar Telekom támogatásával a Typotex.
Kapcsolódó recenziók
- Egy öngyilkosság-megelőző sürgősségi telefonszolgálat... (Bogár Edit, Papiruszportál, 2008-12-1)
- Pécsi műhelytitkok (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2007. október 12.)
- A krízis és a változás nyelve (Ferenczi Andrea, LAM (Lege Artis Medicinae 2007;17(4, 5))
- B. Erdős Márta: A nyelvben élő kapcsolat (Buda Béla dr., Mentálhigiéné és Pszichoszomatika – 2006. december, )