2009. szeptember 29.
A Typotex Kiadó – sok más szakterülete mellett – az utóbbi években a kommunikációelmélet
és a médiakutatás vezető kiadójává nőtte ki magát. A témában több önálló kötet, illetve sorozat is napvilágot látott a
gondozásukban, így például a 2 éve
elindított sorozata Új média
re:mix címen, amelynek ez a
most ismertetendő kötet a második tagja. A sorozat elnevezésének magyarázatát még az első kötet adta meg, amelyben középpontba került egy neves
kutató tanulmánya, amely szerint a mai médiahelyzet meghatározó körülménye, hogy a fogyasztó mind aktívabbá – sőt,
interaktívabbá – válik, és mindinkább „újrakeveri”, újra „mixeli” a számára
elérhető médiatartalmakat, ezáltal egyedi, sajátos használati módokat alakíthat ki, és ezeket a digitális technika lehetőségei révén továbbadni, kommunikálni is képes.
A sorozat második kötete az újrakeverés,
az önálló alkalmazás és az alakító interaktivitás témáját általános
szinten folytatja tovább, megkísérli a multimédia sajátos kognitív logikáját, „lételméleti”
(ontológiai) szemléletmódját és újfajta kommunikációelméletét megfogalmazni. A
sorozat szemléletét tükrözi, hogy a két részre tagolt kötet egyik részcíme Média mix, a másik Média remix, de itt nem csupán a szelektív, alakító és alkotó alkalmazása
téma, hanem elsősorban a kommunikáció újfajta folyamatképe, amely a
számítógép révén kibontakozik. A kötet
furcsa címe is erre utal: Egyben az egész egytől egyig. A szerző már csak e-mail címét írja
szerzői névként a könyv belső címlapjára – a borítón még ez sem szerepel,
csak a cím –, de azért az impresszumoldal adataiból és a szövegből kiderül
kiléte: ő Szakadát István, a Műegyetem (BMGE) Mobil Innovációs
Központjának vezetője.
A könyv tartalmát legrövidebben a zárszó
fejezi ki. „A
multimédia minden formát,
minden eszközt egységesít. Egyetlen dobozból kapunk meg mindent, ami addig
papíron, könyvben, újságban, moziban, tévében, rádióban, kazettán, hanglemezen
jutott el hozzánk. Az egész világ ott
lapul egyetlen képernyő mögött.” […] „Ami digitális, az könnyen másolható,
felhasználható, újrakeverhető és megosztható. Ami digitális, azt az emberek másolják, felhasználják,
újrakeverik és megosztják. A globális mix: mindenki vesz valamit a másiktól. Az
egészből. Egytől egyig.”
A mai viszonyokat a szerző a számítógépben megtestesülő fogalmi rendszerből,
a hipertext, az információs szupersztráda logikájából vezeti le, a
beszédaktus-elméletet kiterjeszti a képek világára is, és lépésenként bontja ki,
hogyan fogalmazható meg egységes elméletben a tér és az idő mindenféle
kommunikációs áthidalásának és az információk tárolásának, felkeresésének és továbbításának módszertana. A
legérdekesebb az a rész, amelyben a számítógép tudásszervezési rendszerét próbálja megragadni. A gép ugyanis mintegy megragadhatóvá teszi azt a folyamatot, ahogyan az ember maga
kezeli és használja fel az információkat.
Kitér a könyv a médiaiparra, elsősorban az
új, digitális média lehetőségeire épülő, hatalmas gazdasági szférára.
Nagyon érdekes a kommunikáció architektúrájáról, vagyis belső rendjéről,
összefüggés-hálózatáról
szóló leírás. Világosan, érthetően, jól tagoltan megírt könyvet vesz kézbe az olvasó a kőtettel, ám a szöveg mégsem könnyű olvasmány, csak azok élvezik újszerűségét,
kreativitását és újító elméleti távlatait, akik már valamennyire
járatosak a médiakutatásban, kommunikációelméletben. De lehet ebből a
szövegből is kiindulnia nagy elméleti
hátterek felé.