A Typotex Kiadó – sok más szakterüle­te mellett – az utóbbi években a kom­munikációelmélet és a médiakutatás vezető kiadójává nőtte ki magát. A té­mában több önálló kötet, illetve sorozat is napvilágot látott a gondozásukban, így például a 2 éve elindított sorozata Új média re:mix címen, amelynek ez a most ismertetendő kötet a második tagja. A sorozat elnevezésének magyarázatát még az első kötet adta meg, amelyben középpontba került egy ne­ves kutató tanulmánya, amely szerint a mai médiahelyzet meghatározó körül­ménye, hogy a fogyasztó mind aktívab­bá – sőt, interaktívabbá – válik, és mind­inkább „újrakeveri”, újra „mixeli” a számára elérhető médiatartalmakat, ezál­tal egyedi, sajátos használati módokat alakíthat ki, és ezeket a digitális techni­ka lehetőségei révén továbbadni, kom­munikálni is képes.

A sorozat második kötete az újrake­verés, az önálló alkalmazás és az alakí­tó interaktivitás témáját általános szin­ten folytatja tovább, megkísérli a multimédia sajátos kognitív logikáját, „létel­méleti” (ontológiai) szemléletmódját és újfajta kommunikációelméletét megfo­galmazni. A sorozat szemléletét tükrözi, hogy a két részre tagolt kötet egyik részcíme Média mix, a másik Média re­mix, de itt nem csupán a szelektív, ala­kító és alkotó alkalmazása téma, ha­nem elsősorban a kommunikáció újfaj­ta folyamatképe, amely a számítógép révén kibontakozik. A kötet furcsa címe is erre utal: Egyben az egész egytől egyig. A szerző már csak e-mail címét írja szerzői névként a könyv belső cím­lapjára – a borítón még ez sem szere­pel, csak a cím –, de azért az impresszumoldal adataiból és a szövegből ki­derül kiléte: ő Szakadát István, a Műegyetem (BMGE) Mobil Innovációs Központjának vezetője.

A könyv tartalmát legrövidebben a zárszó fejezi ki. „A multimédia minden formát, minden eszközt egységesít. Egyetlen dobozból kapunk meg min­dent, ami addig papíron, könyvben, új­ságban, moziban, tévében, rádióban, kazettán, hanglemezen jutott el hoz­zánk. Az egész világ ott lapul egyetlen képernyő mögött.” […] „Ami digitális, az könnyen másolható, felhasználható, új­rakeverhető és megosztható. Ami digi­tális, azt az emberek másolják, felhasználják, újrakeverik és megosztják. A globális mix: mindenki vesz valamit a másiktól. Az egészből. Egytől egyig.”

A mai viszonyokat a szerző a számí­tógépben megtestesülő fogalmi rend­szerből, a hipertext, az információs szupersztráda logikájából vezeti le, a beszédaktus-elméletet kiterjeszti a ké­pek világára is, és lépésenként bontja ki, hogyan fogalmazható meg egysé­ges elméletben a tér és az idő minden­féle kommunikációs áthidalásának és az információk tárolásának, felkeresésének és továbbításának módszerta­na. A legérdekesebb az a rész, amely­ben a számítógép tudásszervezési rendszerét próbálja megragadni. A gép ugyanis mintegy megragadhatóvá te­szi azt a folyamatot, ahogyan az ember maga kezeli és használja fel az infor­mációkat.

Kitér a könyv a médiaiparra, elsősor­ban az új, digitális média lehetőségeire épülő, hatalmas gazdasági szférára. Nagyon érdekes a kommunikáció ar­chitektúrájáról, vagyis belső rendjéről,

összefüggés-hálózatáról szóló leírás. Világosan, érthetően, jól tagoltan megírt könyvet vesz kézbe az olvasó a kőtettel, ám a szöveg mégsem könnyű olvasmány, csak azok élvezik újszerű­ségét, kreativitását és újító elméleti táv­latait, akik már valamennyire járatosak a médiakutatásban, kommunikációel­méletben. De lehet ebből a szövegből is kiindulnia nagy elméleti hátterek felé.