
Oldalszám: 264 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-9132-98-6
Témakör: Nyelvtudomány
Elfogyott
dr. Buda Béla jegyzete
Antik szónoki gyakorlatok
A kis kötet az ókortudomány olyan területére vezeti el az olvasót, amely az
utóbbi évszázadban szinte ismeretlenné vált, a nyilvános beszéd, a szónoklat
tanításának módszertanába. Két olyan - névről nyilván keveseknek ismerős -
hellenisztikus korszakban működő szerző gyakorlatait adja közre, akik csaknem
másfél évezreden át meghatározták vagy nagy befolyást gyakoroltak az iskolai
oktatásra (a felsőoktatásra, ahogyan ezt ma mondanánk), mivel munkáik,
példaszövegeik a 18. századig részét képezték a tananyagnak. Libanios és
Aphtonios ez a két szerző, az utóbbi részben az előbbi tanítványa, követője is.
Bolonyai Gábor a két mester főbb gyakorlatait adta közre, áttekinthető címekkel
és alcímekkel, és a használhatóság kedvéért megváltoztatva a kronológiai
sorrendet. Aphtonios ugyanis a szónoklás összetettebb műfajaival foglalkozott,
míg Libanios gyakorlatai a különféle beszédformák, toposzok, kommunikációs
feladatok szélesebb választékát, szinte tárházát ölelik fel.
A nem hivatásos (értsd: nem klasszika-filológus) olvasó a különböző "kresztomatiákból"
(ha az átírás - a kötetből is sejthető módon létező - konvencióinak megfelelően
írom a szót
) ismerheti a szónoklási iskolapéldákat, de mindazt, amit Bolonyai
Gábor nagyszerű bevezetése összefoglal, aligha tudja. A csaknem nyolcvan
oldalnyi szöveg ugyanis áttekinti a szónokképzés ill. szónoklati hagyomány egész
kultúrtörténetét, az attikai retorikától a kereszténységig, és rámutat, hogy az
igen különböző társadalmi formációkban, nyilván a görög hagyomány nyomán
folyamatosan fontos volt a jól szerkesztett, pontosan fogalmazott, magas szintű
absztrakciókra képes nyilvános beszéd, még ha ennek a beszédmódnak a nagy
korszakokban más és más a funkciója. A szabad görög városállamokban a polgár
önmagát képviselte a bíróságok előtt és egyéb fórumokon. Később előtérbe
kerültek a különböző szónoki szerepek, közvetítési feladatok, majd pedig a
kereszténység kultúrájában sajátos retorikai műveltségként élt tovább a
szónoklás mestersége a vallási intézményekben.
A fiatalok a retorikát (a leírásból követhetően: fiatal felnőttek) sajátos
rendszerben tanulták. Előgyakorlatok vagy egymásra épített más tanulási fázisok
adtak rá alkalmat, hogy a jelöltek tudjanak bánni a gondolatokkal, a nyelvvel, a
szövegekkel. Mint Bolonyai bevezetéséből kitűnik, a klasszikus mitológia
kontextusában, ill. a görög és római történelem közös ismeretanyagának alapján
jelentős szerepet kapott a szó szerinti szövegtanulás, a szerepjátékszerű
prezentáció ill. a kiadott toposzok megadott szempont szerinti átalakítása.
Mindez magával ragadhatja a mai olvasót, aki a kommunikációval és az emberi -
formális és informális - interakciókkal valamely társadalomtudomány
szempontjából foglalkozik. Ugyanis mindaz, ami felsejlik a gyakorlatokból, igen
jól értelmezhető a modern terminológia szerint is, például a közölt
gyűjteményből bárki jó példákat emelhet ki az intertextualitás, a
konverzációanalízis, a beszédaktusok logikája, a konstruktivista vagy a narratív
szemlélet bemutatásához, a kommunikációs normák és szerepviszonyok kérdéséhez,
továbbá egy sor egyéb, újnak tekinthető tudományos szemponthoz. A kötetből
kitetszik, hogy - implicit módon - az ókori műveltség ezeket a kommunikációs
szabályszerűségeket tudatosan és nagyon célirányosan tudta alkalmazni, és így
könnyű rekonstruálni, hogy ez a szónoklati kultúra jelentős kommunikációs
hatásokat tudott elérni.
A kötet alapján bizonyosnak látszik, hogy a verbális kommunikáció társadalmi
formalizálása, a retorikai szocializáció és a rugalmas, kreatív fogalmazási
tudatosság az ókori kulturális hagyománynak igen jelentős része, talán fontosabb
eleme, mint azt a mai divatos kultúrtörténeti elemzések (amelyek elsősorban
textuális érdeklődésűek) el- illetve felismerik. A két jeles görög
retorika-tanító különféle gyakorlatai, az azokban rejlő inter- és tranzakciós
kategóriák (melyeket Bolonyai kiválóan szed táblázatokba, listákba) ma is
kitűnően használhatók lennének a kommunikációs képzésben, fejlesztésben.
Így hát a könyv érdekessége messze túlterjed az ókortudományokat tanulók vagy
művelők manapság sajnos szűk körén. Szerintem a kötet a humán értelmiség széles
körének ajánlható. Szinte bizonyos, hogy aki elkezdi, azt Bolonyai mesteri
visszatekintése és történeti-műfaji elemzése már rabul ejti, és amikor az
önmagukban talán szürkének, sablonosnak tűnő gyakorlatokhoz ér, látja azok
jelentőségét és perspektíváját.
Figyelemre méltó kötet ez a szép, de egyszerű kiállítású könyv. Nem szabad a
címét szó szerint értelmezni. Ez a művelt és tudatosan kommunikáló emberek
verbális viselkedéséről, befolyásolási technikáiról, „minőségügyi” normatíváiról
szól!
Buda Béla dr.
Kapcsolódó recenziók
- Antik szónoki gyakorlatok (Bolonyai Gábor, OTKA , 2008-2-28)
- dr. Buda Béla jegyzete (dr. Buda Béla, , 0000-00-00)