
Oldalszám: 321 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2790-52-7
Témakör: Tudománytörténet
Sorozat: Tudomány & ...
Eredeti ár: 3800 Ft
Webshop ár: 2850 Ft
KOSÁRBA
Hallgattassék meg a másik fél is!
Napjainkban sok szó esik a tudományról és intézményeiről, azok társadalmi hasznosságáról vagy éppen az okozott károkról. Sajnos az esetek nagy részében a fogalmak nincsenek világosan meghatározva, vagy olyan sommás megállapítások hangzanak el, amelyek alapvető ismeretek hiányáról tanúskodnak. Ilyenkor óhatatlanul felmerül a régi mondás bölcsessége: „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul!”.
Jó néhány éve egy neves társadalomtudós egy akadémiai vitaülésen azzal a meghökkentő kijelentéssel állt elő, hogy a tudományos tudás mellett van másféle, ún. nem-tudományos tudás is: [1]: „…ha valaki kézrátétellel vagy talpmasszázzsal gyógyít, és de facto sokan gyógyultak meg attól, amit csinált, tehát nem irracionális a gyógyulást keresőnek hozzá fordulni, akkor ez az asszony valamit tud … Abból, hogy valaki nem a tudomány intézményének szabályai szerint szerzi és gyakorolja tudását, még nem következik, hogy semmit sem tud és hogy csaló. Lehet, hogy igen lényeges dolgokat tud. Az is lehet, hogy a tudományok ebből az ő nem-tudományos tudásából a jövőben még profitálni fognak.” Kissé vulgárisabban megfogalmazva, ha például a mágneses végbélkúp egyesek szerint meggyógyítja a dadogást vagy a lúdtalpat, akkor annak minden irracionalitása mellett van tudásalapja.
Az is szinte mindennapos dolog, hogy különböző civil szervezetek, mint az Energia Klub, szakmai kérdésekben nyilvánítanak „kiművelt, civil” véleményt: „Az még nem baj, hogy az energetikai miniszternek víziói sincsenek. Az viszont már igen, hogy helyette energetikai bizottságának elnöke és az akadémia atomlobbistája időnként arra buzdít, holnaptól építsünk új atomerőművet. … Amúgy biztos vagyok benne, hogy a kert végében mindenki inkább biomassza erőművet vagy szélkereket látna szívesebben, ha már építeni kell, nem pedig atomreaktort.”
Egyes politikusok szerint a tudomány és intézményei felesleges luxusnak minősülnek, ha nem produkálnak mérhető anyagi hasznot [2]: „Felmerül a kérdés: ha egy akadémikus nem képes piacképes munkát szerezni magának, akkor az megérdemli ezt a rangot és az azzal járó juttatásokat?” Egy másik képviselőjelölt szerint pedig „…elengedhetetlen a Kádár-korszak megcsontosodott maradványaként továbbélő tudományos-akadémiai rendszer újragondolása is. Magyarország nem engedhet meg magának egy államilag fenntartott, ámde tehetetlen akadémiai elitet.” A legkeményebben egy korábban nagy befolyású, ma már azonban amortizálódott politikus fogalmaz: „Az MTA azon területeit, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni, mert csak porosodó iratokat gyártanak […] A magyar tudósokkal az a gond, hogy akik meghatározók, vagy alkottak valami maradandót, már nem élnek”.
Ilyen körülmények között nagy szolgálatot tett a Typotex Kft. azzal, hogy megjelentette Berényi Dénes akadémikus Tudomány és kultúra című kötetét, amely a régi római mondásnak megfelelően, miszerint Audiatur et altera pars, megszólaltatja a másik oldal egy képviselőjét is. A kötet a neves atomfizikus, az MTA korábbi alelnökének az elmúlt közel másfél évtizedben a különböző hazai és nemzetközi fórumokon tartott előadásaiból és folyóiratokban megjelent cikkeiből tartalmaz válogatást, amelynek nagy része sajnálatos módon ma is éppolyan aktuális, mint megszületése pillanatában volt.
Berényi professzor az előszóban megfogalmazza ars poeticáját: „A tudományos ismeretterjesztés, a tudományos eredmények eljuttatása a társadalom minél szélesebb rétegeihez a tudomány és a tudományos kutatásban résztvevők, az eredmények létrehozóinak nem csak egyik fontos kötelessége, de saját jól felfogott érdeke is. Csak így érhető el, hogy a társadalom és a tudomány között ne jöjjön létre szakadék, a tudomány eredményei beépüljenek a társadalom kulturális értékei és a gazdaság körébe és alakítsák azt.”
A cikkek a következő témák köré csoportosulnak:
- Kultúra, civilizáció, tudomány
- Ahogy a természettudomány látja a világot
- Tudományos eredmények és alkalmazásaik
- Az energiakérdés
- A tudomány múltja, jelene, jövője
- Tudomány és társadalom
- Egyetemes tudomány, magyar tudomány
Itt nincs mód arra, hogy az igen tanulságos írásokat részleteikben ismertessük, kedvcsinálónak azonban érdemes a legérdekesebb, és a társadalom számára legfontosabb kérdésekkel foglalkozó részekből kiragadni egy-egy rövid, de elgondolkodtató idézetet.
A tudomány és kultúra viszonya a különböző társadalmakban számos fontos és érdekes kérdést vet fel, de eközben nem szabad megfeledkezni Bay Zoltán, a kiemelkedő magyar fizikus megjegyzéséről, miszerint: „Az a civilizáció, amely elhidegül a tudománytól és a művészettől, vagyis a kultúrától, az pusztulásra van ítélve.”
A tudomány, azon belül a természettudományok haszna a társadalom számára nem igényel különösebb indokolást, ha csak a mobiltelefonra, az MP3 lejátszókra vagy legfőképpen az internetre gondolunk, azonban ezeknél sokkal lényegesebb dologra hívja fel a figyelmet Berényi professzor Paul Davies-szel, a neves kozmológussal egyetértésben: „A tudományos módszer vonzereje nem csupán óriási erejének és hatóképességének köszönhető, hanem kérlelhetetlen tisztességének is. Minden új felfedezés, minden elmélet a tudományos világ szigorú ítélőszéke elé kerül.”
Azok számára, akik mindenben az azonnali üzleti hasznot keresik, ezért elvetik az alapkutatások létjogosultságát, a legfrappánsabban Lovas István akadémikus fogalmazott: „Az alapkutatással foglalkozó az árbockosárban ülő matrózhoz hasonlít, aki kiált, ha föld vagy jéghegy jelenik meg a látóhatáron. Ha leparancsolják az evezőhöz, a hajó bizonyára gyorsabban halad. Csak azt nem tudni, hogy merre.”
Társadalmunkban a legnagyobb vitát az energiakérdés váltotta ki, nem véletlen, hogy erről a témáról a Mindentudás egyetemén is elhangzott előadás [3]. A Berényi professzor által részletesen bemutatott tényeket és precízen kimunkált érveit a következő idézettel lehet összegezni: ,,...tisztán kell látni, hogy belátható időn belül az alternatív energiaforrások nem tudják fedezni az emberiség energiaszükségletét. Sem a fosszilis, sem a nukleárisenergia-forrásokat nem tudjuk nélkülözni belátható időn belül. A politikának, a médiának és a társadalomtudományoknak is meg kell tenniük a magukét azért, hogy a társadalmat ne előítéletek, babonák és indokolatlan, irracionális félelmek irányítsák.”
A továbbiakban a tudomány jövőjének kapcsán szóba kerül a felsőoktatás kérdése, a tudomány és vallás viszonya, valamint a tudomány hasznossága a társadalom számára. A felsőoktatásról szólva a következőket fontos hangsúlyozni: „Az, hogy a fiatal korosztályok a középiskola után tovább tanulnak, elkerülhetetlen következménye a tudomány fejlődésének, annak, hogy valaki ’a tudás társadalmában’ megállja a helyét. Kétségtelen azonban, hogy az eltömegesedésnek vannak veszélyei is. Ez elsősorban a nívó süllyedése lehet, hiszen az sem biztos, hogy a hallgatók növekvő számához van megfelelő számú és megfelelő felkészültségű oktató. Mindez csak kiemeli az elitképzés jelentőségét, amelyik pl. a PhD-kurzusokban, az ún. doktori iskolákban valósul meg.”
Végül néhány elgondolkodtató mondat arról, mi haszna is van a tudománynak: „Bárhogy és bárhonnan is közelítjük, mindenek előtt azt kell leszögeznünk, hogy a tudományos kutatás elsősorban a bennünket körülvevő természeti és társadalmi valóság felderítésére, törvényeinek és összefüggéseinek megismerésére törekszik.
Persze ezzel kapcsolatban felmerülhet, hogy nem,felesleges-e ez, nem pazarlás-e szellemi és hatalmas anyagi erőket áldozni erre. Teleszkópokat, gyorsítókat, műholdakat, nagy teljesítményű számítógépeket létrehozni és működtetni erre a célra, mikor sok esetben – úgy tűnik – ezeknek semmi közvetlen hasznuk nincs, pl. egy új csillag vagy egy új atommag felfedezésének nincs semmi haszna.
Ez az ’e nélkül meg lehet élni’ típusú gondolkodás azonban veszélyes utat jelent. Mert nem beszélve most arról, hogy később milyen alkalmazásai lehetnek a gyakorlattól legmesszebb eső tudományos eredményeknek is (amint erről a tudománytörténet meggyőzően tanúskodik), hanem csak arról, hogy a tudományos kutatás, amikor ismereteinket gyarapítja, akkor a valóság kimeríthetetlen gazdagságát és szépségét tárja fel előttünk, amelyről a tudomány műszerei és módszerei nélkül nem szerezhetnénk tudomást. Végeredményben költészet és szépirodalom, zene vagy képzőművészet ’nélkül is meg lehet élni’. Fogalmazhatunk úgy, hogy minden nélkül, ami az életben emberi, meg lehet élni.”
Berényi professzor kötete napjaink számos aktuális kérdését tekinti át és az olvasót feltétlenül gondolkodásra ösztönzi. Talán nem (tudományosan?) lehetetlen ötlet azt javasolni, hogy a kötet legyen kötelező olvasmány hazánk politikai elitje számára.
IRODALOM
1. Heller Ágnes: Elmélkedések a hiszékenységről, Magyar Tudomány 1997/8
2. Solymosi Frigyes, Az akadémia és a kiválóságok támogatása – Szükség van-e tudományra és akadémiára?, Magyar Tudomány 2010/2
3. Bencze Gyula: Kell-e félnünk a nukleáris energiától? 2003. jan. 27., (http://www.mindentudas.hu/magazin2/20050218termeszettudomanyok.html#fizika)
Kapcsolódó recenziók
- Hallgattassék meg a másik fél is! (Bencze Gyula, Természet Világa, 2010-06)
- Az atomkulán túl (, Magyar Narancs, 2010-03-04)