A jó detektívtörténet: legenda, virtuozitás és izgalom ta­lálkozása egy könyv lapjain — gondolhatta a neves logika­tudós, amikor arra vállalkozott, hogy sakkfeladványokba csomagolja a fenti szentháromságot. Az amerikai szerző­nek ez a negyedik könyve, amely a magyar olvasók elé ke­rül. E kötet is a logika, matematika, filozófia, nyelvtudo­mány területein mozog, de páratlanul agyafúrt feladvá­nyaival most a krimi műfajának rajongóit kísérti meg. Jó érzékkel találja meg a személyt, ki magába sűríti a rejtvényfejtők összes erényét. Sherlock Holmes vérbeli já­tékos, leleményessége nem ismer határt, a rejtélyek kul­csát buldogtermészettel kutatja fel, s mindezt bámulatos könnyedséggel teszi. Üres idejét mivel is üthetné el ha nem sakkpartikkal… S hogy sakk és nyomozólogika milyen közel állnak egymáshoz, ezúttal végképp bizonyságot nyer: Holmes briliáns megoldásaival nem csupán önmagát és környezetét szórakoztatja, eljut a kalózok elásott kincsesládájáig is A jövő ugyan kevesünket kecsegtet a gyors meggazdagodás ezen útjával, de nagy zsák­mányok hajszolásán kívül pallérozhatjuk elménket minorátváltozások leleplezésével, monokróm játszmák szereposztásának tisztázásával, eltűnt figurák kilétének megállapításával, ha jó diákoknak bizonyulunk a detektív­zseni különóráin. Ehhez minden igyekezetünkre szükség is van, a könyv első része nem kis kihívás a kezdő visszaelemzőknek. A lassan kibontakozó történet a második részben ad magyarázatot a nemegyszer igen embert próbáló kiképzésre és bizony mondom, az olvasóban ad­dig leginkább az tartja a lelket, hogy szegény Watson leg­alább annyira lomha gondolkodású.

Smullyannak valószínűleg nem mindenkit sikerül meg­győznie arról, hogy a sok próbatétel megéri az örömöt, amit a végső csattanóhoz vezető eszmefuttatás leköveté­se jelent. Vigaszul szolgálhat, hogy a hamarosan a parkok gesztenyefái alá kiköltöző, végtelen sakkcsatákat vívó öregurakat kibicként el lehet majd kápráztatni egy Holmes-féle retrós trouvaille-jal.