E lap olvasói ismerik A gondolkodás iskolája pá­lyázatot. A résztvevőknek évtizedek óta minden évben tíz-tíz – egyre nehezebb és egyre több morfondírozást, próbálgatást kívánó – felada­tot kell megoldaniuk. Az utolsó fordulók tájékán a megoldáshoz néha már a számítógépes segítség is elkél (más kérdés, hogy az így megtalált megoldásról percek alatt belátható, hogy arra papírral és ceruzával a kezünk­ben szintén rájöhet­tünk volna). Már diák­korom óta részt ve­szek – ha nem is folyamatosan – ezen a pályázaton, és többnyire az utolsó két for­duló a kedvencem (ezeket jól szoktam megoldani; más kérdés, hogy addigra a könnyebbeken már elhullajtottam annyi pontot, amennyi az élbolyba kerüléshez kellett volna).Dennis E. Shasha könyve harminchat olyan fel­adatot ismertet, amelyek közül bármelyik jó vol­na tizenegyediknek a pályázatra. Itt a teljes megoldáshoz kevés az emberi agy. A rejtvények lényege többnyire az, hogy szinte végtelen lehe­tőség közül kell kiválasztani – egy meghatározott szempontból – a legkedvezőbbet. A logika első­sorban a lehetőségek szűkítésében, a keresési szempontok és az algoritmusok megtalálásban rejlik. Szerencsére minden feladatnak közlik a „light” változatát is, amely szintén megoldható hagyományos módon. A feladatok eredetileg a Dr. Dobb’s Journal című, matematikusok és programozók számára készülő újságban jelen­tek meg, néhány esetben azonban egyáltalán nem bizonyos, hogy a közölt megoldásnál nem találhatunk jobbat.Kedvenc feladatom ezúttal is az utolsó (bár ez most a könnyebbek közül való): szavakat kell olyan sorrendbe állítani, hogy az így kialakuló „szókígyóban” minél több átfedés legyen. Rá­adásul ebben a faladatban a fordítók munkája is – bravúros volt, hiszen most a feladatot szintén magyar szavakkal fogalmazták meg.Egy-két feladatot nehéznek találtam (talán ki kellene járnom a gondolkodás iskoláját). De talán itt is igaz a mindennapos gyakorlat: egy-egy új program (vagy akár egy mobiltelefon) haszná­lata egyszerűnek mondható, ha egy egyetemi ta­nár képes két-három nap alatt elsajátítani. Ám egy általános iskolásnak sem tarthat húsz perc­nél tovább… Persze, így már érthető, hogy e könyv miért a Tini tudomány című sorozatban je­lent meg. Ha egy hackernek ilyeneket kell meg­oldania, akkor továbbra is meghagyom ezt a fia­talabb korosztálynak.Az is igaz, hogy egy-egy jónak tűnő eredmény eléréséhez nem elég a számítógép. Az emberi agy – mint külső periféria – mindenképpen csatlakoztatandó a géphez.