
Megjelenés: 2010
Oldalszám: 296 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-4930-74-7
Témakör: Matematika felsőfokon
Sorozat: Elméleti matematika
Eredeti ár: 4300 Ft
Webshop ár: 3225 Ft
KOSÁRBA
Hazatért egy könyv…
„A könyveknek is megvan a maguk sorsa” – tartja a mondás, és így talán a recenzióknak is. Több mint három éve egy kicsiny könyvnek a Typotex Kiadótól való új kiadásáról írtam ugyanitt. Az egykori szakköri füzet azután a német Springer Kiadónál néhány éve angolul és németül jelent meg, alaposan kibővítve. Most pedig, amikor utóbbinak a magyar változata is olvasható – ismét a Typotex Kiadó jóvoltából –, nem tudok jobbat, mint ideollózni azt, amit akkor papírra vetettem.
1966 tavaszán a fél ország a televízió előtt ült. Ma ez nem hír, de akkor az egyetlen létező csatorna nézettségét jelentette; a műsor nem szappanopera volt, hanem Ki Miben Tudós? néven középiskolás diákok tantárgyi vetélkedői matematikából, fizikából, történelemből… A matematika döntőben a két diák felváltva oldotta meg a feladatokat a hangszigetelt fülkékben. A zsűri tagjai, három legenda: Hajós György, Rényi Alfréd és Turán Pál akadémikusok elismerően bólogattak. Aztán az egyik feladatot én is értettem: Hány pontban metszik egymást egy konvex sokszög átlói? A 4 perc gondolkodási idő leteltével az elsőnek sorra kerülő szemüveges diák szembenézett a kamerával és kimérten közölte: „Nem tudtam megoldani a feladatot.” Le voltam nyűgözve, hogy ezt így is lehet csinálni. De nem volt idő, a másik lépett a táblához, tempósan rajzolt egy négyszöget, behúzta az átlóit, valami kölcsönösen egyértelmű megfeleltetésről beszélt, aztán annyit mondott, hogy „tehát a válasz en alatt a négy”: Nyolcadikosként ebből semmit nem értettem, az iskolában nagyban százalékszámoltunk. A zsűri viszont elégedettnek tűnt, pontszámok gyulladtak ki, eldőlt a verseny. A győztest Lovász Lászlónak hívták…
Két év telt el, a gimnáziumban kombinatorika volt az anyag. Az egyik órán a következő feladattal kezdtük: „Hány pontban metszik egymást egy konvex n-szög átlói?” Mint akit a villám sújtott, hangosan rávágtam: „n alatt a 4”. A tanár elismerően nézett rám, de várta a magyarázatot. Miközben mentem a táblához, lepergett előttem a film, két év után ott, akkor megértettem, miről beszélt Lovász László. Nem volt más dolgom, mint elismételni a megoldását.
Most pedig a kezemben van egy vékony könyv, ennek is Kombinatorika a címe. A szerzők hajdani osztálytársak a Fazekas Gimnázium legendás első matematika tagozatáról: Lovász László, Pelikán József és Vesztergombi Katalin. Az első szerző nevét mindenütt ismerik a világon, alapvető szerepe van abban, hogy mára a kombinatorika nehéz feladatok szétszórt gyűjteményéből a matematika nagykorú fejezete. A második szerző az algebra tudósa, matematikusok nemzedékeit tanította az egyetemen. A harmadik jelenleg matematikát tanít a seattle-i egyetemen, és sikeres, bár nemzetközileg kevésbé ismert további közös eredményei vannak az első szerzővel. Alig 140 oldal, a matematika kiadásának misszióját rendületlenül vállaló Typotex Kiadó jelentette meg, miután az 1970-ből való első kiadás megszerezhetetlenné vált. A szerzők még egyetemistaként írták, és bevezetőjükben az általános iskolák 7-8. osztályosainak és a középiskolásoknak ajánlják. Az 57. oldalon, a Kombinatorika a mértanban című fejezetben ott van a régi „Ki miben tudós?” vetélkedő feladata a konvex n-szög átlóiról, a megoldással együtt. (Az első szerző szerepéről nem esik szó.) Szó esik viszont alapvető összeszámolási feladatokról a számelmélet kombinatorikai jellegű eredményeiről, indián törzsek vadászterületének feltérképezéséről egy olyan eredmény kapcsán, amelyet világszerte „magyar módszernek” neveznek. Aki elolvassa, számolhat azzal, hogy az ő élete filmjének is részévé válik.
Ezt írtam három éve. Egy lelkiismeretes recenzens most megjegyezné, hogy a könyv megváltozott: például az immár nagykorú tudományág nagykorú nevét viseli. Írna az új fejezetekről is: az eltelt 35 év a kombinatorika életében sok-sok emberöltőnyi matematikát jelent. A szerzők életrajza is továbbíródott; a szöveget illenék olyan részletekkel kiegészíteni, hogy számos funkciója mellett az első szerző az ELTE Matematikai Intézetének igazgatójaként újra Magyarországon dolgozik, bár ma, amikor egy matematikus munkahelye elsősorban a világháló és a konferenciák műhelyei, talán nincs akkora jelentősége, melyik városban vagy kontinensen van az íróasztala. Ellenben az, hogy Lovász László megint itthon tanít, nem filológiai érdekesség és nem is csak életrajzi adat: jó hír. Elsősorban a szerencsés diákoknak az, de a recenzensnek is, és akár belelapoz a könyvbe, akár nem, az olvasónak is.
Kapcsolódó recenziók
- Hazatért egy könyv… (Pataki János, Élet és Tudomány, 2007. április 20.)