Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2002
Oldalszám: 200 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-7546-08-2
Témakör: Nyelvtudomány

Elfogyott

Ógörög olvasó- és gyakorlókönyv

Ógörög nyelvkönyv

Élet és Irodalom, 1999. április 12.
Az ógörög nyelv ismerete, a görög nyelvtan megtanulása az emberi hagyományőrzés egyik legszebb cselekménye Jó látni, hogy a világ változásai közepette is van utánpótlása a klasszika-filológiának. Ezt szolgálja a jelen Olvasókönyv is, mely latin szakos hallgatók (vagy kezdő ógörögösök) számára összeállított egyetemi tankönyv. Nem a laikusnak való "Teach Yourself" könyv tehát, hiszen épít a latin nyelvtan ismeretére. A könyv négy részből áll: először a leckéket találjuk, ezek 1-2 oldalas fokozatosan nehezedő egységek, rövid szemelvényeket dolgoznak fel. Csak autentikus szövegek vannak. A kultúrtörténeti megjegyzések, magyarázatok, gyakorlatok elevenek és informatívak. Ezután Hérodotos és Homéros egy-egy hosszabb szemelvénye következik, méghozzá ókori kommentárjaikkal együtt, melyek bepillantást engednek az akkori tanárok, filológusok gondolkozásába. Végül egy igeszótárat találunk, hiszen a görög nyelvtannak ez a legnehezebb része. A klasszika-filológiai hagyományhoz híven a könyv nem foglalkozik az újtestamentumi göröggel, minthogy annak nyelvét (a koinét) nem tartják klasszikusnak.
Mint az előszóban írják, a nyelvtani fogalomkészletben ragaszkodtak a bevett latin terminusokhoz. Nem rovom föl a szerzőknek, hogy tárgyukra nem kívánnak friss szemmel tekinteni, nem feszegetik, hogy például a "logikai alany" pontosan mit jelent (pedig erről a nyelvészet az utóbbi évtizedekben sok érdekeset mondott, így az igék tematikus keretéről, argumentum-szerkezetéről, az akkuzativitásról). Nehogy azt higgyük, az ókori nyelvekről a nyelvészetnek nem volna mondanivalója. De ez nem az a könyv. Szerzőink a hagyományba kívánnak bevezetni, mint egy fajta folklórba, ahol a cél: pontosan ellesni, hogyan dolgoztak a régi mesterek, hogyan készül még ma is egy szép hímzés vagy fafaragás, nem pedig újításokkal előállni.
Föntebb úgy fogalmaztam, hogy a szerzők tárgyukra, a görög nyelvre nem tekintenek friss szemmel. Helyesbítenem kell, ugyanis nem nyilvánvaló, hogy egy ilyen könyvnek tárgya-e a görög nyelv. Az ókori görög tudomány meglepően érdektelen volt a nyelv iránt, csak mint a gondolkodás, az írás, a közlés, a szövegolvasás eszközével foglalkozott vele, önmagában alig vizsgálta, más nyelveket nem jegyzett föl és nem hasonlított össze. A nyelv nem volt tárgya a tudományos vizsgálatnak, csupán eszköze. Farkas, Horváth és Mayer e tradíció gyermekei. Hogy könyvük e kikristályosodott (hogy ne mondjam: meg csontosodott) szakmában mégis üde, ötletgazdag és kemény tanulásra is alkalmas, az az ő didaktikai invenciójukat dicséri. Előre menekültek, csak itt az "előre" az ókort jelenti: ha már hagyományőrző diszciplínáról van szó - sugallják -, hát menjünk vissza igazán a hagyomány forrásához, mutassuk meg, mit mondott egyik ókori a másikról, honnan tudjuk mi ezt vagy azt stb.
Én görögül csak picikét tanultam, de ezt a könyvet nagy kedvvel néztem át. Jó tanár vezetésével szívesen tanulnék belőle. A görögre fordítandó mondatok között (latinórán retroversio-nak neveztük) nemcsak olyanok vannak, hogy "Sókratés nem érdemelt halált", hanem olyanok is, hogy "Ez a hadvezér, úgy tűnik, bolondul a nőkért". Barátságos, jól megcsinált könyv.
Nádasdy Ádám

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK