David McCandless művéről úgy írni, hogy a könyvet csak én tudom közben lapozgatni, nagyon nehéz, mert pár szóban elég lenne egy „nagyon szép, színes képeskönyv”, de ennél azért több kell.

Először is, nézzük a szót: infografika. Az infografika egy olyan grafikai terület, ahol a rajzot, a fényképet és a szöveget együttesen alkalmazzák. Azt kell tudni még erről a tudományról, hogy a kevés hellyel takarékosan bánik, és a megadott nagyságban többet mond el, mint a puszta szöveg.

Szinte a nap minden percében olvasunk, a menetrendektől kezdve, az internetes oldalakon át, a tanulmányainkhoz kapcsolódó könyvekig. Az én fejemben felvetődött már a kérdés, hogy miként tudnám ezt a sok információt úgy rögzíteni, hogy a jövőben bármikor fel tudjam használni. Első számú segéd ebben, természetesen, a szem, amely az összes érzékszervünk közül a legérzékenyebb. Ezért én legtöbbnyire színes szövegkiemelőket és tollakat használok a tananyag feldolgozására, de ezt a „spanyolviaszt” nem én találtam fel. Sajnos, pedig bizonyára meggazdagodhatnék belőle.

David McCandlessnek a színek általi meggazdagodás sikerült, mert a 2009-ben készült művében több mint 200 oldalon ilyen formában küldi nekünk az információkat, olyan tényekről, történésekről, melyeket – ha nem színesen, feltűnően lennének ábrázolva – szerintem többségünk átlapozna. Ugyanakkor meglepő és érdekes tényeket is közöl, például, hogy „Mennyivel gazdagabbak a balkezes férfiak?” Elárulom a titkot: 26%-kal, ám ez az adat a balkezes nőkre nem vonatkozik. Arról viszont – sajnos – nincs információ, hogy a balkezes nők ennél gazdagabbak vagy sem…

Az én abszolút kedvencem az „Azért szakítottunk, mert...”, a „Mikor szakítunk?” és a „Hogyan szakítunk?” oldalpár. Az első, „Azért szakítottunk, mert...” oldalon nagyon mókás okokat lehet találni, hogy miért mennek szét a párok. A legnépszerűbb okok nagyobb betűvel és más színnel vannak megjelölve, ezzel is mutatva a különbségeket. Néhány ok: „inkább a barátjának tartott”, „már nem szeret”, „művészetfelfogásunk különböző volt”, „azt mondta másoknak, hogy bolond vagyok”, és az abszolút kedvenc erről az oldalról: „nem vágom eleget a lábkörmöm”. Forrásként a Facebook, a Twitter és a Google van megjelölve, a kereső kifejezés, pedig: „we broke up because...”.

A következő ábrára a szerző utal a http://www.ted.com/-on található The beauty of data visualizationcímű előadásában. A kérdése így hangzik: „Mi az, ami évente kétszer megnő, egyszer húsvétkor és aztán két héttel karácsony előtt, minden hétfőn egy csúcsot ér el, és aztán nyáron egészen ellaposodik?” Én először a csokira gondoltam, de sajnos nem az. Az ábra azt mutatja, hogy mikor szakítunk legtöbbször, és ha jól meggondoljuk, van benne ráció. Hiszen az emberek kitakarítanak a tavaszi szünetre, nagyon rossz hétvégéknek vetnek véget hétfőnként, egyedülállóak a nyár folyamán, és – a szerző szerint – az egész év során a legrosszabb nap: karácsony. Szórakoztató, nemde? Az utolsó adat, amivel bombázlak titeket, a „Hogyan szakítunk?” kérdés, amelynek a forrása egy 10 000 Twitterezőre kiterjedő felmérés. Az 1975 előtt születettek 74%-a személyesen, 16%-a telefonon, 4%-a e-mailben és Facebookon, 3%-a pedig azonnali üzenetküldő rendszeren szakít. Az 1984 után születettek csupán 47%-a szakít személyesen, 30%-a telefonon, 4%-a e-mailben, 5%-a Facebookon és 14%-a azonnal üzenetküldő rendszeren. Azt hiszem, erre mondanák szüleink és nagyszüleink, hogy „Bezzeg az én időmben...”

A szerző sokat tréfálkozik az ábrák nyelvén, és ezzel csinál kedvet ahhoz, hogy továbblapozzunk.

Akinek van kedve több, szemléletes infografikával megismerkedni, látogasson el a http://infographics.blog.hu oldalra. Kellemes nézegetést!