A magyar nyelvű társadalomtudományi irodalom fejlettségét, „nagykorúságát” mutatja, hogy új témakörben ennyire korszerű és friss válogatás jelent meg. A tanulmányok 1996-nál nem régibbek, de jelentős részük 2000 utáni. Nem csupán külföldi írások fordításai szerepelnek a kötetben, hanem magyar szerzők munkái is. A témáról a Magyar Tudomány 2002. 10. számában jelentek meg tanulmányok, ezek – módosított formában – a kötetben is olvashatók, és valószínűsíthető, hogy ez a cikksorozat adhatta meg az ötletet, hogy a káoszelmélet és a nemlineáris dinamika kibontakozó kutatási irányáról ilyen „reader” jelenjen meg.
A kérdéskör ma divatos, de még nem igazán tankönyvi, sőt, talán nem is igazi alapkutatási vagy alkalmazási terület, még inkább próbálkozás. De már kezd nagyon divatos lenni, mint a kötetből kitűnik, igen nagy az irodalma, sok róla a népszerűsítő kiadvány, vannak már bevezetések magyar nyelven is.
Amint a kötetből kitűnik, egyfajta megközelítésmódról van szó, amely a társadalomtudományokban a rendkívül komplex makrofolyamatok rejtett szabályszerűségeit keresi, olyan makrofolyamatokét, amelyekben a determinizmus és a véletlenszerűség együtt fordul elő. Mint kitűnik, a dinamika modellje helyénvaló, mert ellentétes tendenciák, erőterek érvényesülnek. A komplex közelítés elviseli, hogy az elemzési adatok gyakran nem igazán pontosak, „kemények”. A kötet betekintést ad abba a kb. 20-25 matematikai modellbe, amelyeket az irányzat alkalmaz; és amely rendet, szabályszerűségeket visz a makrofolyamatokba. Attraktor, bifurkáció, ARMA, ARIMA folyamatfraktálok, Fourier-spektrum, Hausdorff-dimenzió, Ljapunov-kitevő, fehérzaj, rózsaszínzaj stb. A kötet teli van képlettel, és minden fejezetben rengeteg a hivatkozás.
Így azután a kötet igazában azoknak a matematikusoknak és társadalomtudományi metodikai szakértőknek szól, akik ezt a kutatási területet művelni képesek. Meg lehet kockáztatni az állítást, hogy a könyv az átlagos társadalomtudósok részére nehezen érthető, legfeljebb közgazdászok, pénzügykutatók számára lehet könnyebb a megfelelő fejezetek olvasása.
Merthogy a 19 tanulmány közül a kötet két részét (IV. Gazdasági dinamika, V. A tőzsde kosza) 11 ilyen írás teszi ki. Piacok, iparfejlődési trendek, növekedési fluktuációk, gazdasági evolúciós modellek, tőzsdekáoszok, pénzügyi piaci hullámzások terén találnak a káoszelméleti kutatások bizonyos szabályszerűségeket, amelyek legtöbbször analóg modellek vagy ábrák, amelyek mélyén viszont értelmezésre érdemes összefüggések sejlenek fel.
A 11 fejezet közül négy magyar szerző munkája, és a többi írás szerzői között is több magyar van, így érthető, hogy a válogatás már valamiféle hazai szükségletnek felel meg. Átlagos társadalomkutatónak az első három rész lehet érdekes, egy politikai témaegységben (Kaotikus politika) két tanulmány található, egyik általában a politika nemlineáris megközelítéséről, a másik a választói viselkedésről szól. Érdekes a „Társadalmi dinamika” című rész, ott pl. két magyar szerző „Nagy időfelbontású öngyilkossági idősorok nemlineáris viselkedése” című tanulmánya olvasható, de van szó a városokról, a rendőri munka fraktáldimenziójáról, a törvénytelen születésekről Texasban, vagy a gyermekek barátságának dinamikájáról. A recenzens számára ezek a fejezetek sejtetik, miből ered az irányzat népszerűsége, egyfajta „meta” szintű modellkeresés folyik, amely a makrorendszerek működésének jobb megismerését ígéri.
A legérdekesebb talán az első rész („Félreértések” a címe) és az abban található első fejezet, Maródi Máté munkája (ez is a Magyar Tudomány említett különszámának része volt, ennek címe is jellegzetes: „Káosz a társadalomtudományokban? A káoszelmélet /félre/értelmezése a társadalomtudományokban”.) Az írás kimutatja, hogy a divathatás, a káoszmetafora felszínes használatának, népszerűségének lehetősége sokféle jogosulatlan kiterjesztéshez, téves értelmezéshez, szinte konceptuális káoszhoz vezet.
Talán ezt a fejezetet a kötet végére kellett volna tenni, mert első olvasásra bizonytalanságot kelt, a további olvasást mintegy gyanakvóvá teszi, és – meg kell mondani – végül a tanulmányok a megközelítés heurisztikus értékét illetően azt, aki a matematikai apparátusban nem tud gyönyörködni, nem igazán győzik meg.
Ám reménykedni kell, hogy sokan vannak, akik a kötetet használni tudják és fogják. Ha pedig így van, akkor a társadalomtudományokban új szakosodási korszak következik be, olyan szakterületek lesznek, amelyek más alaptudományok birtoklása nélkül nem is nagyon érthetők a „mainstream” szakemberek számára.