A civil társadalom és vetélytársai alcímmel megjelent kötet stílszerűen transznacionális közegben, konkrétabban Nyugaton és Keleten, Cambridge-ben és Prágában, egy szociális antropológiával foglalkozó tanszék és a Közép-Európa Egyetem adta keretek között született meg. Gellner a civil társadalom "alternatíváit" veszi sorra, vagyis megvizsgálja viszonyát, illetve érvényesülési lehetőségeit a liberális, a marxista, az iszlámista és nacionalista társadalmi közegben. Legizgalmasabb fejtegetéseinek egyike a civil társadalom kiépülésének esélyéről szóló - a közös vallásos hitre és a klientarizmus törvényére épülő muszlim világban. Ebben a közegben az államot felügyelő civil társadalom kiépülése nemcsak irreális, de istentelen lépés is lenne. A társadalom összetartó cementje itt a hit és a klientúra iránti lojalitás. Az ezen a világon kívül létező "civilek" jogfosztottak, akik önszerveződésre képtelenek, és akiket sem a törvény, sem pedig az állam nem tud megvédeni. A muszlim világ törpe kisebbségét alkotó, de mégis kikerülhetetlen fundamentalista irányzat a civil társadalom kialakulását lehetetlenné teszi, és egyben megkérdőjelezi a nyugati világ perspektívájából történő értelmezési keretek megalapozottságát is. Ezen is túlmutató kérdés azonban, hogy a nyugati világ vallási közösségeinek feltételezett kizárólagossága hogyan illeszthető a szabad választásokra épülő civil társadalomhoz. A család-állam-piac közötti színtérként leírható civil társadalom fogalmába beletartoznak-e az egyházak?