Felvillan a késő reneszánszkori Toszkán Nagyhercegség államszervezete, céheken alapuló gazdasága, ügyes diplomáciája, majd a tridenti zsinat könyörtelen szelleme, a jezsuiták haragja. Megérthetjük, hogy Galilei matematikai humanizmusa összhangban van az itáliai irodalmi humanizmussal. Az ifjú Galilei elsajátítja az arisztotelészi világképet; látja, hogy mivel kell ütköztetnie saját arkhimédeszi módszereit és nézeteit. De még boldog a kor: Matematika, Filozófia és Technika egy fejben összpontosulhat. Így aztán a fiatal Galilei az erődítés tudományáról és a katonai építkezésről is egyetemi jegyzeteket készít. Megsejti, megméri és levezeti a szabadesés időnégyzetes tőrvényét (és ha az Olvasó egészen véletlenül nem tudja mi az, picit se nevessen; és kérem nézzen utána az első gimnazista fizika tankönyvben).

Aztán olvashatjuk a csillagászati távcső készítésének rövid történetét, és a találmány következményeit. Ha a Hold felszínén hegyek láthatóak, akkor az égitestek tökéletességét hirdető dogma nem tartható, a Vénuszra, Jupiterre és Szaturnuszra vonatkozó megfigyelések az egek változékonysága mellett tanúskodnak, és így a kopernikánus világrendszer állításait erősítik. Megtudjuk, hogy a napfoltokról szóló írása következtében hogyan lett Galilei a Federico Cesi alapította Hiúzok Akadémiája (Accademia dei Lincei) legtekintélyesebb tagja.

Galilei ezidőben azt igyekezett megmutatni, hogy az új tudományos igazságok összeegyeztethetők a Szentírással. 1616-ban, az 1633-as nagy per előjátékaként, a jó szándékú Bellarmino kardinálissal még kompromisszumot kötnek. Megállapodnak, hogy Kopernikusz elméletét csak matematikai hipotézisnek tartják. Használni szabad, de kifejezetten érvelni mellette, azt már nem.

A harmincéves háború, és a tridenti ellenreformáció szelleme hatja át Európát. Az újabb Galilei kutatásokra hivatkozva (bár szomorúan panaszolja az utószóban, hogy a legújabbakhoz a siralmas könyvtári viszonyok miatt már nem jut hozzá) Vekerdi azt a lehetőséget is említi, bár nem valószínűsíti, hogy nem is annyira a kopernikánusság tanainak hirdetése miatt, hanem következetes atomizmusa miatt gyűlt meg a baja az egyházzal.

A bonyolult politikai viszonyok között akkor is nehéz volt eligazodni. A Hiúzok, mert Galilei nem magányos Don Quijote volt, hanem egy szellemi közösség kiemelkedő tagja, úgy látták, a reform híveinek befolyása növekszik, és az utólagos bölcsesség szerint kissé lebecsülték a hagyomány erejét. A Párbeszédek-ben a Kopernikusz és Ptolemaiosz követői közötti érvek felsorolása után, a "Döntsd el magad!"-ot hangsúlyozza. Nem is kerülhette el a Inkvizíció ítéletét. Más kérdés, hogy noha per pillanatát a Rend jól választotta meg, évszázadokon kitartó erkölcsi tőkére mégis az Értelem tett szert.