
Oldalszám: 180 oldal
Formátum: B/6, fűzve
ISBN: 978-963-9664-22-7
Témakör: Etológia
Sorozat: Gyorsuló Tudomány
Eredeti ár: 1450 Ft
Webshop ár: 1087 Ft
KOSÁRBA
Négy lábon és két keréken - Kreatív kutyák
A kutyák lassan kezdenek ránk hasonlítani. DNS-vizsgálatok is igazolják, hogy a kutya 30-50 000 éve él együtt az emberrel, ami elég idő volt ahhoz, hogy genetikailag is alkalmazkodjon hozzánk. Viselkedése gazdája magatartását tükrözi, akitől - mint példamutatótól - a kutya hatékony, megfigyeléses tanulásra képes. Éppen ez teszi a kutyát alkalmassá arra, hogy közvetlen segítőjévé váljon egy sérült embernek.
Hazánkban még kevésbé ismert a habilitációs kutya fogalma. Így nevezik gyűjtőnéven a vakvezető kutyák mellett a hallás- és mozgássérült-segítő, az epilepsziás roham-jelző és terápiás kutyákat is. A Kutyával az Emberért Alapítvány (KEA) Magyarországon elsőként, 1998-ban elindította a mozgássérült-segítő kutyák kiképzési programját. Egy ilyen speciálisan képzett kutya a nap 24 órájában bármikor készségesen áll gazdája rendelkezésére. Számos rendszeresen előforduló problémában képes megoldással szolgálni: nemcsak ajtót nyit, villanykapcsolót kezel, telefont leemel-visszatesz, hanem felveszi és visszaadja a leejtett tárgyakat (például pénzérmét, plasztik kártyákat), sőt szükség esetén ugatással segítséget is hív. Emellett támaszként segíti gazdája ki-be ülését a kerekes székbe, az önállóan mozgók esetén pedig a járást korrigálja, vezeti. A megfelelő kutya szinte bármire megtanítható, csak tudni kell, hogy hogyan.
Szakmáját tekintve valaki vagy kutyakiképző, vagy viselkedéskutató. Ám amikor a viselkedéskutató elkezd kutyát kiképezni, olyan módszereket és megoldásokat alkalmaz, amely sok tekintetben eltér attól, ahogyan az úgynevezett „családi kutyákat" képzik. Ezt természetesnek is kell tekinteni, hiszen az etológusok speciális nevelést igénylő mozgássérült-segítő kutyákat képeznek. Úgyis mondhatnánk, hogy a kutyák „finomhangolását" végzik. Arra törekednek, hogy a kutyák önállóan is döntéseket hozva, kreatívan vegyenek részt az emberrel való együttműködésben. A kutatók meggyőződése, hogy ezeket az állatokat a gyermekeknél is alkalmazott hangnemben, hangsúllyal és módszerekkel lehet a legjobban nevelni. A habilitációs kutyák ennek megfelelően életük első másfél évét családban, nevelőszülőknél töltik.
AZ ELTE Etológia tanszékén dr. Gácsi Márta etológussal, a KEA kiképzésvezetőjével (és kutyájával Guruval) beszélgettünk arról, hogyan is zajlik egy leendő habilitációs kutya kiválasztása és kiképzése. Előtte azonban Gurut kellett szép kerek mondatokban meggyőzni arról, hogy távolabb ropogtassa a teniszlabdáját, amivel a hosszú várakozás után egy kis játékra akarta rávenni gazdáját.
- Az Etológia Tanszék és az alapítvány így együtt elég rossz hatással van a kutyáink klasszikus értelemben vett fegyelmére, mert mind a két helyen az interakció és a kölcsönös kommunikáció az, ami szerepet kap - mi nem azt mondjuk a kutyának, hogy „elég, hagyd abba, csönd, fekszik", hanem megpróbáljuk a gyerekeknél is szokásos módon megoldania problémákat. Ami egy picit több idő és energia, viszont így több kreativitás és kezdeményezőképesség marad a kutyában, ami nagyon jó, mert ez kell az etológiai kutatásokhoz és a segítőkutya képzéséhez is.
Nálunk a segítő kutyák ideális esetben saját tenyésztésű kutyák. Amíg a külföldi alapítványoknál a saját tenyészbázis megléte teljesen természetes, mi sokkal kisebb volumenben gondolkodhatunk. Volt egy golden retriever szukánk, tőle származó kölyköket neveltünk és képeztünk ki eddig, előzőleg pedig belga juhászokkal dolgoztunk. Labrador és uszkár kutyák vannak még a tervek között.
- Ezek a fajták a legalkalmasabbak?
- A feladat bizonyos fajtákhoz köthető, tudjuk, hogy mi az ideális és mi nem. Kiválasztáskor a temperamentumot és a munkakészséget egyaránt figyelembe vesszük. Sajátos kombinációra van szükség: fontos, hogy a kutya ne akarjon mindig mozogni, szükség esetén akár egész nap tudjon nyugodtan feküdni. Egy mozgássérült gazdától nem várható el, hogy kielégítse a kutya mozgásigényét. A nagyon nyugodt, lusta fajtákkal ugyanakkor az a baj, hogy azok a kulcsot sem akarják majd felvenni, mert nem akarnak ilyen bonyolult dolgokat csinálni. Azt a genetikai kombinációt megtalálni, hogy egy kutyában benne legyen a munkavágy, de azért a nyugalom is, nem egyszerű, még tenyésztéstechnikai feladatnak sem. Igazából ilyen fajta nincs is. Bizonyos fajtákon belül, bizonyos vonalak és párosítások eredményeként reménykedhetünk - hiszen ez biológia, tehát nem mehetünk biztosra -, hogy összejön a jó kombináció és megtaláljuk a megfelelő kutyát. Ezért jó olyan fajtával dolgozni, amit az ember ismer. Első próbálkozásként a belga juhászok jól beváltak, bár ez a fajta nem tipikus a feladatra: nagyon szeret dolgozni és nagyon gazdás, ugyanakkor egy kicsit sok a temperamentuma. De a nagyon nyugodt egyedeket kiválasztva kiváló mozgássérült-segítő kutyákat képeztünk belőlük.
AZ ELSŐK
Hogy a belga juhász mennyire volt jó válasz a feladatra, mi sem bizonyítja jobban, mint Filip, a hazánkban elsőként (2000-ben) átadott mozgássérült-segítő kutya és gazdája, Mányik Richárd példaszerű kapcsolata. Mind a ketten aktívan részt vesznek az új mozgássérült-segítő kutyák kiképzésében, utógondozásában, és számos egyéb etológiai kutatásban is, Filip az ELTE Etológiai Tanszékének „tudományos munkatársa" és a Mányik család teljes jogú tagja. A kutya vezette Mányik Richárdot az agilityhez, és az agility adta az ötletet, hogy kifejlessze a sérültekre alkalmazott változatát, az azóta már külföldön is népszerű paragilityt. Mivel a paragilityzők nem tudnak iramot tartani a kutyájukkal, náluk a hangsúly a kézmozdulatokon és a hangjelzéseken van. Richárd és Filip már ötszörös világbajnok.
Mányik Richárd: - Filip alapjaiban változtatta meg az életemet. Nekem az a természetes, hogy velem van, inkább a hiányát szoktam észrevenni. Rajta látom, hogy mi történik körülöttem, elég az ő reakcióit figyelnem. Egyszer elmentünk egy házibuliba. Néhány óra elteltével szólt a házigazda, hogy keresnek. Kigurultam az ajtóhoz, és ott állt a kutya. Meg volt sértődve, hogy ki akarjuk hagyni a mulatságból. Előfordult egyszer, hogy a sóderszállítót is kifizette, a sofőr csak állt tátott szájjal, amikor a kutya a visszajárót várta. Filip csak néha ugat bele közös dolgainkba, de legalább soha nem beszél mellé.
- Hogyan válik a megfelelő kutyából habilitációs kutya?
- A kiképzés egyedi szinten folyik. A kutyák önálló személyiségek, egyedi kombinációban fordulnak elő bennük bizonyos tulajdonságok, ahogy az emberben is. Egyrészt a kutya személyiségéhez kell illeszteni a kiképzési módszereket, másrészt később a jövendő gazda személyiségéhez is. Hiába tudják, hogy egy adott kutyának melyik kiképzési módszer lenne az ideális, ha a jövendő gazda ezt valamilyen okból nem tudja vagy nem akarja majd alkalmazni. Egy mozgássérült sokkal kevesebb eszközzel rendelkezik a kutya irányítására: nem tud utána futni, nem tudja megrántani a pórázt, nem tud rákiabálni. Ha valakinek mondjuk a beszédkészsége is sérült, akkor a kutyát át kell szoktatni a gazda hangképzésére. A kutya nagyon jó nyelvtanuló, így ez nem okoz gondot általában, ha az alapképzés során sikerült kialakítani nála azt a készséget, hogy igyekezzen megérteni, amit a gazdája közölni akar. A mozgássérült-segítő kutyák képzése azért nagyon más, mint mondjuk a rendőrkutyáké, mert sohasem épülhet dominanciára. Itt egy viszonylag szigorú, de kommunikatív, interakcióra épülő szülő-gyerek viszonylatot állítunk fel a kutyával.
A TÖRVÉNYI HÁTTÉR
Már a végső fázisban van annak a jogi szabályozásnak az elfogadása, amelyben megtörténik a habilitációs kutya mint fogalom „hivatalos" bevezetése. Nemcsak azokat az extra jogokat rögzítik majd, amelyek a habilitációs kutya gazdája számára biztosítják a kutyával való szabad bejárást gyakorlatilag bárhova, hanem azt is, hogy milyen felkészültségű kutyát lehet habilitációs kutyának nevezni és milyen módon kell igazolni a kutya képesítését. Ennek kapcsán kidolgoztuk a vizsgakövetelményeket és vizsga‑eljárás rendjét. Szerencsére a Szociális és Munkaügyi Minisztériumban is vannak olyan emberek, akiknek határozott szándékuk, hogy a kutyát mint rehabilitációs eszközt az egészségbiztosítási rendszerbe bevezessék, és ez a jövőre nézve bíztató.
Ahhoz hogy elérjük azt az ellátottsági arányt, ami az Egyesült Államokban van, vakvezető kutyából a jelenlegi 120 helyett kellene 700, míg mozgássérült-segítő kutyából a jelenlegi tizenegynéhány helyett több, mint 150, terápiás kutyából pedig a jelenlegi 40-50 helyett körülbelül 2000. És akkor még nem beszéltem az epilepsziás rohamot jelző kutyákról és az egyéb speciális segítő feladatokat ellátókról. Mindebből nyilvánvaló, hogy a jövőben nem egyszerűen a rendszer fenntartását kellene megoldani: hanem növelni a kapacitást. Ennek egyik a fő akadálya az, hogy nincs meg a kiképzést végrehajtani képes megfelelő létszámú szakembergárda.
Dr. Topál József
- A gazdáknak is készülniük kell az együttműködésre?
- Egy mozgássérült-segítő kutya kiképzése két évet vesz igénybe. A munkába a leendő mozgássérült gazdát is bevonják, mert vizsgáznia a végleges gazdának és a kutyának együtt kell. A programban részt vevő nevelőszülők kiválasztása is nehézségekkel jár, mert az etológusok szerint általában a nevelőszülőket viseli meg jobban az, hogy el kell válniuk egy-egy nevelt kutyától. Ezért a nevelőszülőket is folyamatosan szoktatni kell ahhoz a gondolathoz, hogy „másnak neveled, ne éld bele magad, ne szeresd gyermekedként. Hamarosan át kell adni valakinek, akinek nagyobb, szüksége van rá!". Bármilyen furcsa, a kutyát nem viseli meg annyira a gazdaváltás, mint azt gondoljuk. Az érzelmi kötődés az, ami fontosa számára, erre a kutyának alaptermészeténél fogva szüksége van.
Jelenleg öt kiképzővel dolgozunk, és nagyjából mindenkire jut két kutya. Két kutyánk pár hete vizsgázott, kettő vizsga előtt áll, és van egy tízhónapos kutyánk, aki még az alapszakaszban tart. Ha egy kutyáról már eldönthető, hogy mire lesz alkalmas, kerekes székes vagy botos ember mellé például, akkor a jelentkező mozgássérültek közül azokat, akik potenciálisan szóba jöhetnek, elhívjuk és az összes képzés alatt lévő kutyánkat, bemutatjuk nekik. Ez azért fontos, mert így nem élik bele magukat konkrétan egy-egy kutyába. Közben mi előzetesen tájékozódunk arról, hogy hogyan tudnak együtt mozogni, dolgozni. A választásban természetesen fontosa mindkét fél részéről megnyilvánuló szimpátia is, előfordulhat, hogy a kutyának egyszerűen nem kell az általunk javasolt gazda.
Ezek a kutyák tehát mérlegelnek, döntenek, segítenek. Bizonyított, hogy már puszta jelenlétükkel is pozitívan befolyásolják fogyatékos gazdájuk életminőségét. A viselkedéstudományok egyik máig megoldatlan problémája a „szubjektum", az alany tudatos létének kérdése. A habilitációs kutyák esetében feltenni a pszichológusok által tömören megfogalmazott „Van ott valaki?" kérdést szinte feleslegesnek tűnhet.
Kapcsolódó recenziók
- Négy lábon és két keréken - Kreatív kutyák (Nógrádi Tímea, Élet és Tudomány, 2009.06.05.)
- Kutyagondolatok nyomában ((ulmarius), Természet Világa, 2008. január)
- Kutyakutatásért pszichológiai díj (Buda Béla dr., Élet és Tudomány, 2007/30.)