
Oldalszám: 332 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-38-8
Témakör: Történelem
Sorozat: Historia Mundi
Elfogyott
A jelentőségek jelentősége?
… A másik könyv, ha már menet közben változtattam, felvázolt dolgozatszerkezetemen, a Typotex ismét jeles, érdekes, közérvényt megcélzó kiadványa, történeti jellegű, s pedig olyan, hogy ember a magam nívójegyéből is hozzá tudhat szólni. (Ajánlva széles körű olvasásra a roppant rokonszenves munkát, plusz.) A mű szerzője kitűnő történész, rendes stiliszta: Grüll Tibor. A cím: Az utolsó birodalom. És Rómáról szól.
Taglalja rengeteg tömb-idézettel, kiemelt nagyobb, húsosabb falatokkal a birodalom történetét, megannyi oldalát, aspektusát, különlegességét, építészetét, irodalmát; a hódításokat, a polgári és az „arisztokratikus” létet; a szellemi plusz vívmányokat stb. Jól látszanak a könyvben a szerény ábrák. Izgalmas kérdések az effélék: volt-e vallásszabadság az ókori – Rómában? Mi köze az Egyesült Államoknak az ókori Róma alkotmányos rendszeréhez? Zsidók és görögök problémái... A tömegmédia kihasználása a hatalmi gépezet által... ily dolgok a kötet hátlapján elolvashatók. Nem ez itt a lényeg. A lényeg az, hogy Rómát Grüll az utolsó igazi birodalomnak állítja. S meggyőz igazáról. Olyan szennyképződményeket, mint a Harmadik Birodalom, ahol (részben) a németség képében az alantas emberi ösztönök kerültek uralomra... és ennek volt szovjet megfelelője... az úgynevezett fehér ember évezredes strabancolása... nem, hát hagyom, Grüll épp azt mondja, a szovjet és a náci, íme, nem volt birodalom. Birodalomnak ma még csak sejlő árnya sincs a trükkvásznon, nincs az a pantomim.
Mi van? Az a kérdés van, ismétlem, hogy miért érdemes (szinte kell, na jó, ajánlatos, hasznos) a régi Róma tanulmányozása? Részben az ókortudományok heidelbergi doyenjét, a magyar Alföldy Gézát idézi Grüll. A mai európai egyesüléssel szemben Alföldy is, gondolom így Grüll is szkeptikus. Magam a kép szélére se kerülök, nem témám az ily véleményezés. De a mostani állapotok mindenféle utópisztikus elegyet görgetnek csak, és Rómától nagyon sokat kellene tanulni, mondjuk szerző és forrása, például arról, hogyan lehet a különféle népeket nagyjából azonos életnívón, nagyjából saját kedvüknek megfelelően, nem csupán gazdasági haszonelvek alapján, nemcsak adminisztratív intézkedésekkel etc. összetartani, hogy aztán tényleg egyesülésnek legyen nevezhető az eredmény.Dolgom nekem mint íróféle embernek és könyvismertetgetőnek egészen más. Amikor főleg egy ismeretterjesztő vagy tudósi munka kerül „elém', elgondolkodom, mit mondhatok elsődleg, valami haszonnal akkor már. (Más dolog, hogy Maigret kalandjairól újabb stiláris kisesszém áll készen, de ez az író műve, ugyanígy elmélkedhetem Sherlock Holmes halhatatlan sokoldalúságáról, rejtelmeiről.)
A Tamás-mű haszna egyértelmű: egyházi, vallási, hívői, szakjellegű. S eleve egy szellemi rangon felüli illetők, igyekvők kenyere. Mi a helyzet azonban a roppant nívójú ismeretterjesztő művekkel? A szellemi igényű magazinjelleget messze meghaladják. Tárgyukat összefoglalóan ismertetik. Ha festészetről van szó, hát pl. Cézanne műveinek illusztrációival gazdagítják. Nézek egy ilyen római eszmefuttatást. Másutt Wittgenstein-, Poe-életrajzot. Jelentős dolgokról olvasok. Cézanne képe azonnal tetszik, tudom, világcsoda, azt is belémsulykolta az élet, miért. Nyitás a kubizmus felé. A kubizmus meg... aztán ami utána jött... elvezetett a csak fehér, a csak fekete képekhez, elvezetett a ... A történelem vívmányai elvezettek a kényszerűen, ma már némely japán véleményezés szerint is észelvűen ledobott atombombához. Elvezetnek a történelem vonalai a mai összes fejleményhez. E fejlemények között élünk mi, olvassuk tudósi vagy ism. terj. feldolgozásaikat.
Miért a lélek ily-oly fényűzése, emlékezem vissza a poétára (pontatlanul itt, elnézést). A jelentőséget még csak értjük, tudván tudjuk, megtanultuk azonosulunk is vele, kultúrkincs, haladás. Örök értékek, önazonosságok (vallás, család etc.). Jelentőségek, ismétlem. Ellenben – szerencsére nem sokunkban, de számunk egyre nő – az merül fel: mi a jelentőségek jelentősége? A cézanni táj kocka-kibomlása, a colos pasi térdének kocka-nadrágfordulója mily jelentős! De hová vész a jelentőség, ha a fejlődés nyomán ebből csupa fehér, csupa fekete, vagy annyi se lesz a képen? De hát az is igaz, hogy a világ – érdeklődésecskéinkkel, tudóskodásainkkal – már csak elejitül fogva így megyen.
Kapcsolódó recenziók
- Ókori globalizáció (N. F., Élet és Tudomány, 2008. június 27.)
- A jelentőségek jelentősége? (Tandori Dezső, Új Könyvpiac, 2007. október)
- Érdekességek az ókori Rómából (MTI, Hetek Online, 2007.9.17.)