Tanulmányok és esszék

Irodalom-, filozófia-, tudomány- és eszmetörténet, s egy kis élet- és pályarajz keveréke. A filozófus szerző bevezetőjében kifejti, céljának az életmű szerkezetének felvázolását, fontos állomásainak rekonstruálását, belső összefüggéseinek elemzését, legfontosabb eredményeinek megvilágítását tartja, s ezért nem vizsgálja részletesen az egyes műveket. Sajátos módszert választ: szétszálazza az életmű, a pálya s a személyiség komplex problémáit. Külön fejezetekben foglalkozik - mindig a kronológia sorrendjében - Koestler írói, tudományos írói tevékenységével, politikai nézeteivel és szerepvállalásával, az őt ért filozófiai hatásokkal, életműve etikai problémáival, legvégül pedig Koestler baloldaliságával, a szovjet-kommunizmus totalitárius módszereivel. (A fejezet része a kötet legkiválóbb tanulmánya a kommunista és náci mozgalom közötti tanulási, mintaátvételi folyamatról szól.)

Szívós az életrajz tényeit, az opusok szövegeit s a szakirodalom állításait kommentálja, értelmezi, értékeli, s helyezi nagyobb gondolati, filozófiai keretbe. Mindenekelőtt is Koestler alkotói, szellemi fejlődése, a változások okai izgatják, a mű és az életút, a belső érlelődés és a kor (ideológiája, eszmei áramlatai) közötti kölcsönhatást akarja megérteni. Az alapos kronológiával kiegészített, de névmutatóval nem rendelkező, ambiciózus, ugyanakkor többnyire nehézkes stílusú műben érdekes és eredeti gondolatok és okfejtések keverednek vitatható, megalapozatlan állításokkal és teóriákkal és nyilvánvaló evidenciákkal. Szívósnak mindenképpen érdeme, hogy megvilágítja Koestler magyar és közép-európai identitását, igyekszik tudatosítani életműve és a magyar nyelv, kultúra, szellemi élet közötti kapcsolatokat; bár némileg túlértékeli József Attila hatását. (A Sötétség délben című regényen dolgozó Koestler gondolatvilágát, lelkiállapotát a költő halálára írt nekrológja segítségével kísérli meg rekonstruálni.)

Az életmű problémáit Szívós korábban több tanulmányban és előadásban tárgyalta, s azok szövegét - álláspontja megváltozása miatt - átdolgozta. Nem teszi azonban világossá, hogy a könyv mely részeinél használta fel saját anyagait, azok hol és mikor jelentek meg, illetve hangzottak el (vagy ezek azonosak lennének az irodalomjegyzékben szereplő némelyik tanulmányával és előadásával?), s jelezhette volna, miben változott meg a véleménye. A kötet alcíme és a szerző bevezetője is felhívja a figyelmünket arra, hogy kvázi nem egy egész művet, hanem részeket: tanulmányokat és esszéket kapunk (azok között "műfajilag" nehezen tudnék különbséget tenni). A tanulmányok azonban kötetbe, egységes, összefüggő szerkezetbe vannak rendezve, együtt és egymás után olvasandók, tehát óhatatlanul összeadódnak. A fejezetekből, metszetekből azonban összességében csak töredezetten rajzolódik ki az életmű, a személyiség teljessége.

(Typotex Kiadó, Budapest, 2006. 384 oldal, 2600 Ft)

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=KRITIKA0746&article=2007-1118-0841-51DLCU