A kulturális antropológiát több okból is nehéz oktatni. Nagyon érdekes és könnyű téma, emiatt gondolati mélységei, sajátos szemléletmódja nem könnyen érthető. Sok más társadalomtudománnyal érintkezik (leginkább a szociológiával és a szociálpszichológiával), erős fedésben van a néprajztudománnyal, és magán a kulturális antropológián belül is vannak alternatív felfogások, mint például a szociálantropológia, amely eltérő tárgymeghatározást képvisel. Nálunk ez a szakterület sokáig ideológiai elhárításban részesült, „elbújtatva” a néprajzon belül, az önálló képzés csak a nyolcvanas években indult meg e szakágban. Manapság azonban nagyon népszerű és a legtöbb társadalomtudományi oktatásban tantárgy is. Már sok szakkönyv megjelent a tárgyban, de az angol nyelvről fordított néhány tankönyv nem vált be igazán. A szerző, Letenyei László a Corvinus Egyetemen oktat kulturális antropológiát, és e tankönyvben újszerű megközelítéssel próbálkozott. Modern módon „amerikaias” a szöveg, keretes külön részek emelik ki a fontos kérdéseket, amelyek megírásába a szerző diákokat is bevont. Minden fejezetben nemcsak külön ellenőrző kérdések vannak, hanem külön tárgy- és névmutató is, továbbá „annotált” – a közlemény tárgyát és értékeit is bemutató ajánlott – irodalomjegyzék. Nagyon jó ötlet Letenyei László részéről, hogy a tárgyalás módja egyben eszmetörténet is, mint ezt a könyv

alcíme kiemeli. A tárgykört meghatározó jól tagolt, világos bevezető fejezet után egy-egy kiemelkedő és iskolateremtő antropológus munkásságával ismerkedhetünk meg. A különböző irányzatokat tanulmányozva mindenütt megtalálható a vele kapcsolatos jeles szakember rajzolt arcképe is. Külön fejezet szól a párhuzamosan és érintkezően is fejlődő néprajzról, ezen kívül az evolúciós antropológia és a kulturális relatívizmus címszó alatt foglalja össze a szerző a klasszikus kulturális antropológia ismeretanyagát, mindig a neves szakemberek nézetein át. A kulturális antropológia lénye gében a XX. század terméke, a történeti leírás innen is indul, de a szerző egy fejezetben visszapillant a XIX. század antropológiai kezdeteire, majd pedig külön bemutatja Az antropológia nagykorúsága című fejezetben a legmodernebb irányzatokat is. A megoldás kitűnő, a szigorú történetiség a fejlődés követésében túl sok olyan összefüggés megismerését igényelné, amelyet a szöveg megad, mire a tananyag a visszatekintéshez eljut. A „nagykorúság” fejezetben viszont a legújabb irányzatok már megfelelő kontextusba kerülhetnek az olvasó számára, hiszen az új alapkérdésekről (például a nyelv és a kultúra

viszonya, szimbólumok, interpretatív és narratív szemlélet, posztmodern stb.) már volt korábban is szó. A kitűnő, dinamikus kötetet, amely még módszertani ajánlásokat is tartalmaz a tantárgyat oktató szemináriumvezetők számára, nem csupán diákok tudják használni. Az átlagolvasó is megértheti belőle ennek az érdekes szemléletmódnak és tudományágnak a lényegét. A szerző folytatást (még két újabb kötetet) is ígér a könyvhöz, bizonyosan ezek is érdekesek és didaktikusak lesznek.