Gróf Zichy József (1841–1924) nevéhez és neveltetéséhez híven nagyon aulikus és nagyon művelt ember volt. Mindenféle magas politikai tisztséget viselt, szolgált mint miniszter, kormányzó, főispán, de a szekularizációt nem állhatta, és visszavonult, amint az egyházát kibillentették az államegyházi pozíciójából. De csak a történelemben nem szerette a kalandokat, személyes életében nagyon. Becsavarogta a Balkánt, a Közel-Keletet, Ázsiát, Amerikát, Mexikóban is föltűnt Miksa császár mellett épp, mielőtt kivégezték szegényt. A Góbi sivatagon is átkelt. Közben lelkesen műgyűjtött, és figyelte a viharosan változó s az archaikus világokat, az antropológiába is jól beleolvasott, konzervatív szemével. S hogy mit látott velük, azt most mind elolvashatjuk a Széphalom Kiadó két kötetében.

Egészen más természetű világcsavargót mutat be nekünk Kármán Gábor, ifjú történész, aki Erdély „aranykorának” külkapcsolatait kutatja Skandináviától Törökországig. A L’Harmattannál megjelenő könyv címe: Egy közép-európai odüsszeia a 17. században: Harsányi Nagy Jakab élete. Harsányi Nagy Jakab nagyváradi diákként szépen kiművelte a kis Apafi Mihályt, a későbbi erdélyi fejedelmet, aztán megjárta, ahogy kell, a Nyugat egy-két jó egyetemét, hazatérve pedig rendes váradi tanár lehetett volna, ha el nem zavarják mint renitens, engedetlen, világi és egyházi feletteseit folyvást kritizáló és idegesítő, összeférhetetlen alakot. Később azután ő lett a brandenburgi fejedelem kelet-európai levelezője és összekötője, majd pedig II. Rákóczi György konstantinápolyi rezidense, aki az Ibrahim fejedelem meggyilkolása utáni zűrzavaros állapotokat ezzel a gyönyörűséges mondattal írta le: „Ezek veszett fejetlen lábbá lettenek, és nem tudom soha ily felzavarodott rendetlen állapotát Konstantinápolynak”. Az erdélyi történelem legnehezebben feltárható rétege, ami körül közveszélyes dilettánsok tömegei rajzanak, a székelyek története. Most a történelmi szakszerűség két példaadó erdélyi veteránja is a szolgálatunkra küldi köteteit, hogy eloszlassa a dilettánsok által fejlesztette ködöt, s ellássunk a valóságig. Egyed Ákos alapműve, A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1989-ig , nem új, csak új kiadás, hogy meglegyen annak is, akinek még nincs. Új viszont az erdélyi levéltárosok nesztorának, Pál-Antal Sándornak a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál megjelent tanulmánykötete, A székelyek földje és népe, mely különböző pontokon fúr le a székelyek történetébe a középkortól a jelenkorig, hatalmas dokumentumanyag ismeretében.

Vajda Mihály világéletében másképp gondolkodó volt. Önmagához képest mindig másként. És mindig fölvillanyozó eredetiséggel és szabadsággal. Az utolsó előtti önmagához képest sem szűnt meg másként gondolkodni, s jelenlegi másképp gondolkodása mutatkozik meg legújabb esszéinek kötetében, melyet Túl a filozófián címmel adott ki a Typotex. Vannak természetesen Vajda gondolkodásában régóta változatlan elemek is. Például az, hogy a filozófiai tudományosságra törekvésnek nincs különösebb értelme. „Az objektivitás igényével megfogalmazni az emberre, a világra, Istenre vonatkozó állítólag objektív igazságokat lehet éppenséggel, de komolytalan”.

Több oka van annak, hogy Hajnóczy Péter még a negyvenedik születésnapját sem érte meg, de Az elkülönítőhöz kapcsolódó megpróbáltatások bizonyosan köztük vannak. Hajnóczy döbbenetes hatású szociográfiája az elmebetegek és annak minősítettek embertelen megalázásában, emberi méltóságuk rutinszerű eltiprásában a diktatúra legbensőbb természetét mutatta föl. A Valóságban közölt írásnak vadul nekiestek, Hajnóczyt bíróság elé állították, meghurcolták, ő pedig ettől teljesen kikészült, és még többet ivott, mint addig. Készült rá, de soha nem jelentethette meg kötetben Az elkülönítőt annak elő- és utóéletével,  dokumentumaival együtt. A Magvető posztumusz kötete, a Jelentések a süllyesztőből – kései elégtétel. Az ötvenes években bebörtönzött prominens szociáldemokratáról, Szalai Sándor szociológusról „köztudomású” volt, hogy besúgó. Én is ebben a tudatban voltam. Pedig nem volt az. Ellentétben azokkal, akik ezt elhíresztelték róla. A legaljasabb módon manipuláltak minket és tették tönkre Szalai életét. Gál Éva, aki néhai férje, Litván György mellett a diktatúra minden sötét trükkjét kiismerhette és elszenvedhette, föltárta a Szalait nagyon szisztematikusan és nagyon sikeresen lejárató titkosszolgálati akciót. Megtalálta az Eörsi István kompromittálására szervezett „operatív kombináció” dokumentumait is. Különböző folyóiratokban és az Élet és Irodalomban már sok torokszorító részlet megjelent Gál Éva kutatásaiból. A Corvina által kiadott Lejáratás és bomlasztás című kötetben most megkapjuk az egészet.

Érdemes lesz Gál Éva esettanulmányaival együtt olvasni az Állambiztonsági Levéltár munkatársának, Takács Tibornak a könyvét is, aki egy konferencián kifejtette, hogy a besúgókkal kapcsolatban mennyire károsnak véli a „bűnös volt-e, vagy áldozat” kérdését, ami csak meddő vitákat eredményezhet. Most a L’Harmattannál egy olyan kötettel jelentkezik, melyben, miként a címéből is kiderül – Besúgók a besúgásról – a besúgóktól tudjuk meg, minek látták önmagukat mint besúgókat, miként élték meg a besúgást.