Elkeserítő, hogy az állatok mennyire hasonlítanak az emberre, és viszont. De a velük való nemes vetélkedésben mi, emberek jutottunk el ahhoz a kiváltsághoz, hogy kipusztíthassuk egész környezetünket, növényestül, állatostul, emberfajostul.

Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása

Ez a könyv azon könyvek közé tartozik, amelyek még sokáig nem fognak kimenni a fejemből. Diamond történelmi kontextusba helyezi az ember biológiáját és evolúcióját, hogy bemutassa, mi módon válhatott ebből a fajból a világ meghódítójává. Továbbá hogy felhívja a figyelmet, az egész történet szörnyű tragédiába torkollhat, ha nem teszünk ellene semmit, ha már nem késő. Rögtön a könyv elején - bár leszögezve, hogy az ember különbözik valamennyi állattól - megmagyarázza a könyv furcsa címét:

"A Földön tehát ma a Homo nemzetségbe nem egy faj tartozik, hanem három: a közönséges csimpánz - a Homo troglodytes -, a törpe csimpánz - Homo paniscus -, és a harmadik csimpánz, más szóval az embercsimpánz - Homo sapiens."

Ha egy csimpánz genetikai állományából véletlenszerűen kiragadunk egy "bekezdést", és ezt összehasonlítjuk az emberi genom megfelelő "paragrafusaival", igen kevés különböző betűt találunk: átlagosan 100 betűből mindössze kettőt. 98 százalékos megközelítésben csimpánzok vagyunk, a csimpánzok pedig 98 százalékban emberek. Persze egy ilyen állítás nem lehet népszerű olyanok körében, akik magukat megkülönböztetett helyzetben érzik a világon. Ha viszont kicsit távolabbra tekintünk, máris kínos nehézségekkel találjuk magunkat szemben:

"A teremtésben hívők hisznek abban, hogy az emberi fajnak az isteni teremtés révén külön eredete van. Tegyük fel, hogy egy más bolygón nálunk értelmesebb és etikusabb hétlábú lények társadalmát észleljük, s hogy ezek érintkezésbe léphetnek velünk, de szem és száj helyett rádióadó- és -vevőkészülékük van. Vajon hiszünk-e abban, hogy ezek a lények (a csimpánzok még mindig nem) majd osztoznak velünk a túlvilági életben, és ők is isteni teremtés útján jöttek világra?"

A Nagy Kiugrásért felelős nyelv kialakulásának, elterjedésének, elkülönüléseinek bemutatása a könyv egyik leglendületesebb és lebilincselőbb része. A nyelvi diverzitás elképesztő példája lelhető fel Új-Guineában. Diamond nagy tereptapasztalatokkal rendelkezik, hisz rengeteg időt töltött itt a madarak és a különböző törzsi kultúrák tanulmányozásával:

"Új-Guineában, noha területe alig egytizede Európáénak és lakossága az európai lakosságnak egyszázada sincs, nagyjából 1000 nyelvet beszélnek, s közülük nem rokona egyik sem az ismert új-guineai nyelveknek, sem semmilyen más nyelvnek."

Felemelkedésünk és bukásunk öt természetes részre tagolódik. Az első részben a mezőgazdaság megjelenéséig követhetjük nyomon történetünket, és Diamond a bizonyítékok alapján próbálja kideríteni, hogy mi okozhatta a Nagy Kiugrást. A második rész az emberi életciklus változásaival foglalkozik, áttekinti a kulturális felvirágzásunk biológiai alapjait. A harmadik részben a kizárólagosnak hitt kulturális jellegzetességekről hullik le a lepel. Diamond elkalauzol bennünket az emberi kultúra kialakulásának mérföldköveihez: nyelv, művészet, technológia, mezőgazdálkodás. Mindezekről kiderül, hogy megvan a hátterük és eredetük az állatvilág más fajaiban is. A negyedik rész az idegenek iránti gyűlölettel, a népirtásra való hajlamunkkal foglalkozik. Az ötödik részben egy másik önpusztító tulajdonságunk, a környezet egyre féktelenebb pusztítása, a múltban és a jelenben elkövetett ökológiai katasztrófák előidézése kerül terítékre.

A szerző csodálatos panorámát helyez elénk olyan fejezetekkel, mint például "A házasságtörés tudományos elemzése; Lovak, hettiták és a történelem; Miért dohányzunk, iszunk szeszt és veszünk magunkhoz veszélyes vegyi anyagokat". Biztos kézzel, és nagyszerű stílusban futtatja gondolatait az emberi kultúra, élettan, zoológia és ökológia tudományterületein. A harmadik csimpánz '92-ben elnyerte a legjobb ismeretterjesztő mű díját.

Jared Diamond gyermekkorától fogva lelkes ornitológus volt, de apja példáját követve az egyetemen az orvosi szakot választotta. Azonban édesanyja humán érdeklődését is örökölte, és egyetemi évei alatt több lelkesedéssel látogatta a történettudomány és nyelvészeti előadásokat, mint kötelező orvosi tantárgyait. Szerteágazó érdeklődése napjaink egyik legnagyobb hatású tudósává, klasszikus értelemben vett polihisztorává tette. Szűkebb szakterületén a biológián belül is számos részterületen, ökológia, fiziológia, antropológia, ornitológia, evolúciós biológia ismeri ki magát, ugyanakkor jártas a történelem, a régészet, a nyelvészet, az etnológia és a járványtan tudományában is. Széleskörű ismeretei teszik lehetővé számára, hogy olyan összefüggésekre is felfigyeljen, melyeket az egyes területek specialistái nem vesznek észre.