Elköltöztünk!
Kiadónk és a Typotex Könyvesbolt a Retek utcából a Fillér utca 9-11. szám alá költözött.
A Fillér utca 9-11. szám alatt, az "A" lépcsőház 54-es kapucsengőn találják nevünket!
Az elmúlt huszonöt évben alaposan átalakult a magyarországi fesztiválok világa, mostanra négy főbb csoportba sorolhatók ezek az események, és összességében a fesztiválpiac egyre inkább érett piaci sajátosságokat mutat. Az egyes fesztiválok gazdasági eredményei szempontjából a látogatószám és a jegyárbevétel, makrogazdasági szempontból pedig a turizmus jelenti az egyik legfontosabb szempontot. Nagy kérdés, hogy ezen az érett piacon várható-e még a látogatószám jelentős növekedése, illetve a költségek szorítása mellett mi lehet a kiút ennek a célnak az elérése érdekében. Az alábbiakban ezekre a kérdésekre keresem a választ.
Az év végi ünnepi asztal rendszerint akaratlanul is alkalmat ad az áttekintésre, olykor pedig hosszabb időszakok átgondolására is. A fesztiválok esetében úgy tűnik az elmúlt huszonöt év lezárt egy időszakot, rendszerváltozás dinamizáló, kapunyitó hatása révén létrejöttek azok a fesztiválok melyek meghatározzák a fesztiválszezont és piacot. Ennek megvan a maga társadalmi és gazdasági magyarázata.
Társadalmi szempontok
A rendszerváltozás idején már létező fesztiválok elsősorban konform jellegű, komolyzenei és színházi műfajú események voltak, magánszervezésben talán csak a Sitkei Rockfesztivál működött, a fiatalok igényeinek kiszolgálására a szegedi SZÍN és az EFOTT vállalkozott országos szinten. A korábbi sztárrendszer megszűnt, az új pedig még nem alakult ki. Az 1980-es évek végén konformmá vált az elektronikus alapokra épülő popzene és a felvételről lejátszott (playback) "előadóművészet" a színpadokon - ez felelt meg a tömegek igényszintjének és/vagy figyelmetlenségének.
A rendszerváltozás csalódást okozott mind a korábbi sztároknak, mind a korábban tiltott vagy tűrt zenekaroknak, mind pedig az alternatív zenei kultúrát magába szívó fiataloknak. Minden megszokottól eltérő kulturális tevékenység az elsősorban nyáron megrendezett fesztiválokon találta meg a közönségét és kezdte éreztetni társadalmi hatását. Az 1990-es években, végeredménybennégy fesztiváltípus alakult ki kulturális konformitás szempontjából (A fesztiváljelenség című könyv alapján):
Ezek a kulturális konformitás alapján meghatározott típusok más-más szerepet töltenek be a társadalom alakításában: a régi konform fesztiválok emlékeztetnek és életben tartják a kulturális emlékezetben fellelhető értékeket, a hagyomány rekonstrukciós fesztiválok megújítani és megújítva megőrizni igyekeznek a kulturális értékeket, az új konform fesztiválok szándéka az új konform ifjúsági kultúrát megerősíteni és trendjeit követve tartósan elfogadottá tenni, míg a nonkonform fesztiválok a kultúra megreformálására törekednek. Ennek megfelelően a maguk szintjén és eszközeivel a mai fesztiválok fő társadalmi hatása a konformitás alakításában van.
Gazdasági szempontok
A gazdasági eredmények szempontjából természetesen a turizmus jelenti az első szempontot, melyben a régi konform, az új konform és a hagyomány rekonstrukciós fesztiválok egyaránt részt vesznek, ellentétben a nonkonform fesztiválokkal. Megjegyzendő azonban, hogy piaci alapon gyakorlatilag csak az új konform fesztiválok képesek működni, az összes többi fesztivál a városi és a központi költségvetés (minisztérium, NKA) hozzájárulásával maradhat életben - mivel közvetlen gazdasági eredményeik a működéshez nem elegendők, de más formában jelentkeznek olyan eredményeik, ami támogatásukat indokolja (művészet, idegenforgalmi vonzerő).
A mai újkonform ifjúsági fesztiválok úgy váltak látogatószámban a legnagyobbakká, hogy szinte az kialakulásuktól kezdve a saját lábukon kellett állniuk, ezért az egész fesztiválpiac számára meghatározók a gazdasági eredményeik alakulásában megfigyelhető trendek. Érdemes megkülönböztetni gazdasági hatást és a gazdasági eredményeket, mivel előbbi csak becsülhető és hosszú távon jelentkezik, míg utóbbi nyilvánvalóan és közvetlenül mérhető. Mivel a pénzügyi eredmények szinte csak a Sziget Fesztiválról ismertek, a vegyük alapul e fesztivál húsz éves történetét gazdasági szempontból.
A legtöbb kultúragazdasági tanulmány szem előtt tartja a fesztiválok esetében a látogatószám elemzését és az összköltség alakulását. A Sziget esetében egy diagramon ábrázolva látható, hogy a látogatók száma az 1990-es évekbeli gyors növekedést követően 2001 óta 12 éven keresztül a 350-390 ezres tartományban mozgott, míg a költségek dinamikusan növekedtek, különösen 2001. és 2008. között. Ebben az időszakban a Szigetre egyre többet költöttek a szervezők, a rendezvény szándékuk szerint minőségileg fejlődött, minőségi termékké vált, miközben igen erős inflációs hatás is érvényesült, ami nominálisan kissé drágította a minőségfejlesztési törekvéseket.
A látogatószám és a költségvetés összevetésén túl azonban érdemes azt is szemügyre venni, hogy mennyibe kerül egy látogató szórakoztatása, amit a szakirodalomban cost per thousand-nak nevezett (CPT) mutatóval kaphatunk meg. Az összevetés alapján egy látogató szórakoztatása például a 2014 évi Sziget Fesztivál esetében 8 795 forintba került, ami a fesztiválok között egyáltalán nem mondható magasnak, bár a napijegy 16 000 forintba került (ez a szám egy látogató egy napi szórakoztatására vonatkozik).
Idősíkon szemlélve a CPT mutató alakulását egyfelől visszaköszönnek a fentebb elmondottak, azzal a különbséggel, hogy 2006-2008 között volt a legmeredekebb az egy főre jutó költségek növekedése, előtte és utána gyakorlatilag egy (a képen feketével jelölt) trendvonalat követ a CPT alakulása egészen 2013-ig, amikor a valószínűleg lélektanilag is meghatározó 9000 Ft/látogató fölé ugrott a mutató. Ezt a realizált veszteségek is visszajelezték. Ez a két kitörési időszak (2006-2008 és 2013) a józan gazdasági elvárásoktól való elrugaszkodásra utal. Mindkét esetben a minőségre törekvés volt a fő motívum, ez jellemezte a döntéshozást, ami önmagában méltánylandó szempont, hiszen jobb kiszolgálást eredményezhet, ugyanakkor a minőségre való törekvés árfelhajtó hatását csak 2001-től 2005-ig tolerálta a piac, az utána következő három évben és 2013-ban nem. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a kibővített szolgáltatások túlmutattak a látogatók igényein. A 2014-es év valóban a fordulat éve volt, amit jelez a zöld vonal visszafordulása. A költségeket úgy növelték ugyanis a szervezők, hogy a látogatószám még nagyobb mértékben nőtt, tehát olyan beruházásokat eszközöltek, melyek a nagyobb látogatószám révén meg is térültek.
Hogyan tovább?
Fentiek alapján felmerül a kérdés, hogy milyen jövő vár a piaci alapon működő újkonform fesztiválokra e példa alapján? A szervezők egyfelől választhatják az előre menekülés útját; több néző nagyobb bevételt hoz, ugyanakkor a nagyobb látogatószám a legtöbb fesztivál esetében csak ésszerűsítések árán érhető el, amit nem biztos, hogy tolerál a piac. A diagramokon látható, hogy kiemelkedő látogatószám emelkedés már nemigen várható, s ez így van a legtöbb bejáratott 5-10 éves fesztivál esetében, ugyanakkor az érett piaci sajátosságokat mutató magyar fesztiválpiacon újabb 5-10 évig várhatóan már nem lesz fenntartható változatlan formában egy adott piaci pozíció. Egyszerűen megunják a változatlan formában megvalósított eseményeket a látogatók.
Éppen ez lehet a fesztiválok számára a kiút: újból érdekessé válni. Aki követi a változásokat, az észrevehette, hogy a Sziget, a Balaton Sound, a Volt, a B.my.Lake évről évre folyamatosan újít, de már nem is annyira zeneileg, hanem inkább olyan attrakciókkal, mint például a kortárs építészek fából készült koncepciói, míg más fesztiválok a pszichedelikus élmény fenntartásával erősítenek rá a hétköznapokból való kilépésre.
Közös az újításokban a fesztivál céljának és koncepciójának pontosabb azonosítása és azok hangsúlyozása a fesztivál vizuális megjelenésében. Ezzel lehet különbözni az átlagtól, hiszen az átlagos fesztiválok jellemzően nem fogalmazzák meg pontosan a fő céljaikat, üzenetüket, hovatovább missziójukat. A gazdasági eredmények tekintetében pedig az újkonform fesztiválok marketing központú működése lehet a példa más fesztiválok számára. Ez természetesen nem minden esetben azonnal és egyszerűen megvalósítható, de talán érdemes törekedni rá.