Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2014
Oldalszám: 256 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2793-59-7
Témakör: Kommunikáció, Művészetelmélet, Evolúció
Sorozat: Az evolúciós gondolat

Elfogyott

A művészet eredete
Kultúra, evolúció, kogníció

A művészet eredete

2016-1-6

 A Typotex kiadó 2014-ben megjelent A művészet eredete -- Kultúra, evolúció, kogníció című tanulmánykötete nem kis feladatot vállal magára: átfogó bevezetőként meg kívánja teremteni a kognitív irodalomtudományi diskurzus alapjait Magyarországon. A kiadvány szerkesztője, Horváth Márta a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, aki az országban az elsők között kezdett el a témával foglalkozni. Ez a diszciplína azonban nem csak Magyarországon, külföldön is viszonylag fiatal -- nagyjából tíz éves múltra tekint csupán vissza -- ezért mindenképpen bátor és főként támogatandó kezdeményezés a párbeszéd itthoni elindítása.

A kultúratudományok evolúciós vizsgálata a kognitív tudományok több, mint fél évszázados rohamos fejlődése ellenére a szellemtudományok inherens zárkózottsága miatt az ezredfordulóig váratott magára -- ekkor kezdtek el átszivárogni az ismereteink szerint csak az emberre jellemző kultúrális megnyilvánulásokat vizsgáló diskurzusokba az evolúciós-biológiai, evolúciós-pszichológiai és a neurológiai kutatások eredményei. Egy ilyen fiatal tudományág kialakulásanak természetes velejárója az átfogó, bevezető jellegű tanulmánykötetek megjelenése.

A szerkesztő nehéz feladat előtt állt. Egyrészt minden, ember által művelt művészeti ág (irodalom, énekes- és hangszeres zene, vizuális művészetek) elméleti vizsgálatok tárgya, ezért a rendelkezésre álló korpusz óriási. Másrészt a diszciplína még nem kanonizált egyetlen elméletet sem, előrodulhat tehát, hogy egyik-másik dolgozat már a közeljövőben irrelevánssá válik. Horváth azonban a kiadvány fókuszának precíz meghatározásával át tudta hidalni ezt a problémát: ahogy bevezetőjében meg is jegyzi, a tanulmányok helyenként inkább tűnnek spekulációnak, mint “szabályszerű” tudományos dolgozatoknak, a könyv célja azonban nem már beigazolt elméletek bemutatása -- ilyenek a témában egyelőre nem is léteznek -- sokkal inkább a gondolatébresztés, az olvasó saját kérdéseinek a kikényszerítése.

Horváth a vállalt feladatot kiválóan tejesíti. A könyvben összegyűjtött tanulmányok mindegyike egy-egy epizódszerű betekintés az evolúciós biológia és az emberi kultúra egyelőre nem teljesen értett kapcsolatába. Egy körültekintően összeállított tárlaton kalauzol minket végig a szerkesztő -- minden egyes kép egy ablak, amelyen keresztül egy-egy, önmagában is teljes értékű tudományág szárnybontogatását figyelhetjük meg. 

Ízelítőt kapunk abból, hogyan lehetséges ütköztetni a klasszikus bölcseletelméletekkel az empírikus tudományok eredményeit: milyen kapcsolat van az emberi kultúra és a törzsfejlődés, az irodalom és a darwini természetes szelekció, vagy akár az időmértékes verselés és az emberi agy időfelfogása és emléktárolási képességei között. Egy konzervatív beállítottságú bölcsész, vagy természettudós számára ezek a párosítások első  ránézésre légből kapottnak tűnhetnek, a könyv olvasása közben azonban félre tudjuk tenni a kételyeinket, ez az alig másfél évtizedes diszciplína ugyanis magával ragadó energiával és példás rugalmassággal próbálja megválaszolni az összes érintett tudományág alapkérdését: hogyan működünk mi, emberek?

Bár a kötet a fentieknek megfelelően nem kimondottan tankönyvnek van szánva, témája és forrásai alapján mindenképp tudományos műnek tekinthető. Egy, a témában elmerülni készülő kutató számára nagy segítség volna egy tárgymutató fejezet, amely a szöveghez való későbbi visszatérés alkalmával megkönnyítené egy fogalom definíciójának ellenőrzését, lehivatkozását. Szintén megfontolandó lehetne a felhasznált tanulmányok által hivatkozott szövegeket szövegvégi referencialistákon feltűntetni. Ugyan a  szövegek végén elhelyezett bibliográfiák inkább a természettudományi és nyelvészeti szövegek esetén használatosak, a terület interdiszciplinaritása miatt azok használata elfogadható lenne.

Összefoglalva, az A művészet eredete hosszú távú relevanciáját ugyan a kötetben érintett tudományok csak idővel hitelesíthetik, a könyv ma hiánypótló Magyarországon. Horváth Márta sikerrel mutatja be egy most születő tudományág első lépéseit annak sokszínűségével, rugalmasságával együtt. A kiadvány a fent említett elenyésző kényelmetlenségek mellett is megkerülhetetlen eszköze a modern szellemutdományok iránt érdeklődő magyar olvasóknak, kutatóknak.

Tajti Zoltán

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK