„Rajnai Szibillának” és „Germánia prófétanőjének” nevezték látnoki képességei, illetve a vallásos miszticizmus betöltött alkotói szerepéért, valamint a természettudományokban való jártasságáért. Hildegard von Bingen (1098 – 1179) látnok, apátnő és természettudós élete mai napig tartóoszlopa az európai római katolikus kereszténységnek. Anne Lise Marstrand-Jørgensen dán írónő Hildegard című kétkötetes regénye a középkor egy avatott misztikusának vallással, tudománnyal és persze titkokkal teli életét dolgozta fel, egyedülálló módon. 
A Hildegard I-II. legnagyobb erénye, hogy azt a személyt állítja a középpontba, aki egyedülálló módon, egyfajta proto-humanista, proto-reneszánsz emberként adott részletes beszámolókat koráról. Arról a korról, melyben minden kommunikációs, művészeti, tudományos és más életszelet alaphangja a vallási megfogalmazás lehetett csak. Persze ezzel így nincs is gond, hiszen maga Hildegard von Bingen is apátnő volt egy kolostorban, és maga is a hit letéteményeseként élt és alkotott. Ugyanakkor se előtte, és egy jó ideig utána se adtak közre, s hagytak az utókorra olyan összegző, összefoglaló írásokat, könyveket, mint Hildegardé. 

A 11-12. századból származó tudósításai között a túlnyomó többséget a teológiai művek adják, de találhatunk köztük orvosi szakkönyveket, enciklopédiát és a talán leginkább rá jellemzőt, a látomásairól szóló írásokat. Ez utóbbiak alapján Hildegard von Bingennek már gyermekkor óta voltak látomásai, ezek összegzései több kötetben is megjelentek, illetve mintegy száz levele is az utókorra maradt. Ezek érdekessége, hogy isten ügyének oly elhivatott alakja volt, aki úgy vélte, hogy Isten általa üzen a kor fejedelmeinek, királyainak, így ezeknek a világi hatalmasságoknak is ekként írt leveleket. 
Anne Lise Marstrand-Jørgensen könyve természetesen egyfajta portré is, egyféle korrajz és egyféle trendi regénye a középkori miszticizmusnak, ahol a látomások, a keresztény kultúra, az egyház főhajójából kicsónakázó, majd oda visszatérő tudományosság és művészet bontogatja kisebb-nagyobb vitorláit.