Hraskó Péternek, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet főmunka­társának az elmúlt két évtizedben a Természet Világában, az Élet és Tudományban, a Fizikai Szemlében megjelent írásaiból, vala­mint különböző alkalmakkor és különböző fó­rumokon elhangzott előadásainak írott változa­taiból állított össze és jelentetett meg egy tanul­mánykötetet a Typotex Kiadó. A 15 írásból álló válogatás egyaránt tartalmaz életrajzi írásokat, megemlékezéseket nagy kutatókról, valamint esszéket a fizika egyes fontos kérdéseiről, főleg olyan problémákról, amelyekkel kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban.A gyűjtemény első tanulmányát, a Látogató­ban Hipparkhosznál c. lírai hangulatú esszét, amely komoly irodalmi értékeket is felvonultat, szintén folyóiratunk közölte először 1997 májusában. Érdemes elővenni és újból elolvasni e cikket, hogy felkészüljenek a várható élményekre.A megemlékezésekben szereplő nagy fiziku­sok között van Szilárd Leó, Nikola Tesla, Paul Dirac, valamint Albert Einstein. Olvasóink va­lamennyiükről már sokat olvashattak e lap ha­sábjain is, ezért csak néhány érdekességet érde­mes kiemelni.Nikola Tesla, a különc és hányatott életű, zseniális mérnök már életében a média kedven­ce volt meghökkentő, néha bombasztikus kije­lentései miatt. Nem véletlen, hogy a paratudo­mányok művelői között a mai napig is nagy a kultusza. Hraskó Péter cikke az érdemei alap­ján őt megillető helyre teszi a kutatót és embert egyaránt, megtisztítva az őt körüllengő hamis mítoszoktól és tisztázva a sok esetben neki tu­lajdonított és tévesen értelmezett, az áltudo­mány határait súroló kijelentéseit.Feltétlenül meg kell említeni az Einstein ha­lálának 40. évfordulója alkalmából a Janus Pannonius Tudományegyetemen elhangzott előadását, amelyben a Nobel-díjas fizikus mun­kásságát újszerűen, a megszokott gyakorlattól eltérő módon, de a történeti tények tisztelet­ben tartásával értelmezi. Érdemes néhány rö­vid részletet szó szerint idézni: „A tankönyvek­ben már rég meggyökeresedett az a szokás, hogy a relativitáselmélet tárgyalását a Michel­son-Morley-kísérlettel vezetik be. Ezt a híres kí­sérletet a múlt század 80-as éveiben végezték el, és a kísérletezők célja az volt, hogy megmérjék a Föld sebességét az éterhez képest…A gondos kísérletsorozat azonban arra a hihe­tetlen eredményre vezetett, hogy a Föld az év min­den szakaszában egyformán nyugalomban van az­ éterhez képest…Bármennyire indokolt is pedagógiai szempont­ból úgy beállítani az eseményeket, mintha Einstein a Michelson-Morley-kísérlet negatív eredményének a megmagyarázására tett erőfeszí­tései közben jött volna rá a relativitáselméletre, a valóságban nem ez volt a helyzet.”Valóban, Einstein híres cikkében Michelson és Morley neve egyáltalán nem is szerepel. Hraskó Péter ezzel kapcsolatban Polányi Mi­hályt idézi, aki szerint„Einsteinnek; még mielőtt hallott volna róla, tisztán spekulatív alapon ra­cionális intuíciója volt a (Michelson–Morley-) kísérlet eredményéről. Hogy megbizonyosodjam erről, levélben fordultam az idős Einstein professzorhoz (1954-ben), aki megerősítette, hogy a Mi­chelson-Morley féle kísérletnek elhanyagolható hatása volt a relativitáselmélet felfedezésére”.Olvasóink a Szkeptikus sarok jóvoltából hozzászoktak ahhoz, hogy szokatlan kijelenté­seket megfelelő szkepticizmussal fogadjanak. Ezért számukra igen élvezetes lesz Hraskó Pé­ter Tudomány és nem tudomány c. esszéje, amely Sir Karl Popper nyomán azt a fontos kér­dést vizsgálja, hogy hol húzódik a határ tudo­mány és az annak nem minősíthető egyéb tevé­kenység, nem tudomány (áltudomány) között. A tudományos vizsgálódásnak szigorú követel­ményeket kell kielégítenie, minden kijelentésre fennáll a bizonyíthatóság vagy cáfolhatóság kö­vetelménye. Ha ugyanis egy állításról nem dönthető el annak igaz vagy hamis volta, akkor nem elégíti ki a tudományosság kritériumát, az arra alapozott megfontolások nyilvánvalóan a nem tudomány körébe tartoznak. A tudomá­nyos gondolkodás és módszer működésének felvázolása mellett Hraskó Péter a maga vissza­fogott és bölcs modorában tipikusan nem tudo­mányos érvelések példáinak sorával alaposan leszedi a keresztvizet a „paratudományok” ha­zai fő népszerűsítőjéről, Egely Györgyről és an­nak számos bombasztikus kijelentéséről.A többi tanulmány sorra veszi a fizikai vá­kuum tulajdonságaival kapcsolatos eredménye­ket, a mező fogalmának kialakulását, a hullám­részecske dualitás néven ismert probléma­körét, a kvantumelmélet alapjaival kapcsolatos közkeletű félreértéseket, és részletesen meg­magyarázza a ma már híressé, de csak igen ke­véssé megértett Bell-féle egyenlőtlenség, a kvantumelmélet, a holizmus és redukcionizmus kapcsolatát. Valamennyi cikk a szélesebb olva­sóközönségnek szól, bár a mondottakon két­ségtelenül el kell gondolkodni. E sok alapvető fontosságú és érdekes téma közül kettőre érde­mes itt felhívni a figyelmet.A mikrorészecskék önazonossága és a Gibbs-hipotézis című cikkben a szerző a statisz­tikus mechanika alkalmazásai kapcsán egy igen fontos különbségre hívja fel a figyelmet a klasszikus és kvantummechanika között, amelynek a Gibbs-hipotézis csupán egyik je­lentkezési formája, és annak alapvetően kvan­tumjellege van. Ahogy a cikk olvasásakor kide­rül, két részecske azonosságának teljesen más következménye van klasszikusan és a kvantu­mos tárgyalásban. Míg a klasszikus mechaniká­ban minden részecskéhez külön pálya rendel­hető, ez a fogalom a kvantummechanikában nem létezik. Következésképpen két kvantum­részecske nemcsak tulajdonságaiban azonos, hanem egyúttal megkülönbözhetetlen is, ami gyökeresen más helyzetet teremt. Hraskó Péter ezt úgy fogalmazza meg, hogy ennek a helyzet­nek a kezelése, az ún. szimmetria-posztulátum a kvantummechanikától független, különálló feltevés, amely azt határozza meg, hogy a rend­szer hullámfüggvénye az azonos részecskék fel­cserélése következtében előjelet vált-e vagy sem. Matematikai nyelven megfogalmazva, azonos részecskék esetén a megfelelő rendű szimmetrikus (permutációs) csoport a rendszer Hamilton operátorának szimmetriacsoportja, és külön feltételt (posztulátumot) igényel an­nak rögzítése, hogy a hullámfüggvény az azo­nos részecskék permutálásakor a szimmetrikus csoport melyik egydimenziós irreducibilis ábrá­zolása szerint transzformálandó, a szimmetri­kus vagy az antiszimmetrikus szerint.A felvetett probléma a sokrészecske kvantum szóráselméletben is természetszerűleg fellép. Ott azonban a szimmetria-posztulátum alkalma­zása egyrészt megszabja a rendszer (véges) szim­metriacsoportját, másrészt az egzakt N-részecs­ke szóráselméletben a szimmetriatulajdonságok beépíthetők a rendszer viselkedését leíró dina­mikai egyenletekbe. Az azonos részecskeszórás általános algebrai elmélete az integrálegyenle­tek formalizmusában minden nehézség nélkül képes tehát kezelni a cikkben felhozott konkrét példákat, így a C¹² + C¹², a C¹² + C¹³, valamint C¹³ + C¹³ ütközési folyamatok mindegyikét. A cikk arra mutat rá, hogy Gibbs mekkora intuí­cióról tett tanúságot, amikor a kvantummecha­nika lényegét hordozó hipotézisét bevezette.A gyűjtemény záró dolgozata az Ekvivalen­cia-elv és kvantumelmélet című előadás, amely 1998-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulat gödöllői Vándorgyűlésén hangzott el. Eötvös Loránd nevét a tehetetlen és súlyos tömeg ek­vivalenciájával kapcsolatos mérései tették vi­lághírűvé. Ezeknek a vizsgálatoknak alapvető a fontossága Einstein általános relativitáselmé­letének megalapozásában is. Amire azonban Hraskó Péter e gondolatébresztő cikkben rá­mutat, az az alapvető probléma, hogy az ekvi­valencia-elv és a kvantumelmélet nem egyez­tethető össze. Ez a felismerés inspirálja nap­jaink gravitációval kapcsolatos kutatásainak fő­irányvonalát. Az érdeklődők természetesen ol­vassák el a teljes cikket, itt megfelelő befejezés­nek tűnik Feynman egy Victor Weisskopfnak tett kijelentése, amelyet a cikk idéz: „Nem ki­zárt, hogy a gravitáció nem más, mint az a mód, ahogy a kvantummechanika nagy távolságokban fokozatosan megszűnik érvényesnek lenni.”Hraskó Péter kötete élvezetes és érdekes ol­vasmány mindenki számára, aki szeret elgondolkodni a természet jelenségein, és a tudomá­nyos vizsgálatok által felvetett, általában igen mély elvi problémákon. Az olvasást megkönnyíti a szerző közérthető és a lényeget hangsú­lyozó stílusa, amely még a matematikai és fizi­kai alapképzettséggel nem rendelkezők számá­ra is érthetővé teszi a problémák lényegét és sú­lyát.