
Megjelenés: 2001
Oldalszám: 270 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-9326-11-8
Témakör: Filozófia, Publicisztika
Sorozat: Válogatott írások
Elfogyott
Oldalszám: 270 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-9326-11-8
Témakör: Filozófia, Publicisztika
Sorozat: Válogatott írások
Elfogyott
A könyvtár foglya
válogatott írások
Érdekes fizika gondolkodóknak
Természet Világa – 2002. október
Hraskó Péternek, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet főmunkatársának az elmúlt két évtizedben a Természet Világában, az Élet és Tudományban, a Fizikai Szemlében megjelent írásaiból, valamint különböző alkalmakkor és különböző fórumokon elhangzott előadásainak írott változataiból állított össze és jelentetett meg egy tanulmánykötetet a Typotex Kiadó. A 15 írásból álló válogatás egyaránt tartalmaz életrajzi írásokat, megemlékezéseket nagy kutatókról, valamint esszéket a fizika egyes fontos kérdéseiről, főleg olyan problémákról, amelyekkel kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban.A gyűjtemény első tanulmányát, a Látogatóban Hipparkhosznál c. lírai hangulatú esszét, amely komoly irodalmi értékeket is felvonultat, szintén folyóiratunk közölte először 1997 májusában. Érdemes elővenni és újból elolvasni e cikket, hogy felkészüljenek a várható élményekre.A megemlékezésekben szereplő nagy fizikusok között van Szilárd Leó, Nikola Tesla, Paul Dirac, valamint Albert Einstein. Olvasóink valamennyiükről már sokat olvashattak e lap hasábjain is, ezért csak néhány érdekességet érdemes kiemelni.Nikola Tesla, a különc és hányatott életű, zseniális mérnök már életében a média kedvence volt meghökkentő, néha bombasztikus kijelentései miatt. Nem véletlen, hogy a paratudományok művelői között a mai napig is nagy a kultusza. Hraskó Péter cikke az érdemei alapján őt megillető helyre teszi a kutatót és embert egyaránt, megtisztítva az őt körüllengő hamis mítoszoktól és tisztázva a sok esetben neki tulajdonított és tévesen értelmezett, az áltudomány határait súroló kijelentéseit.Feltétlenül meg kell említeni az Einstein halálának 40. évfordulója alkalmából a Janus Pannonius Tudományegyetemen elhangzott előadását, amelyben a Nobel-díjas fizikus munkásságát újszerűen, a megszokott gyakorlattól eltérő módon, de a történeti tények tiszteletben tartásával értelmezi. Érdemes néhány rövid részletet szó szerint idézni: „A tankönyvekben már rég meggyökeresedett az a szokás, hogy a relativitáselmélet tárgyalását a Michelson-Morley-kísérlettel vezetik be. Ezt a híres kísérletet a múlt század 80-as éveiben végezték el, és a kísérletezők célja az volt, hogy megmérjék a Föld sebességét az éterhez képest…A gondos kísérletsorozat azonban arra a hihetetlen eredményre vezetett, hogy a Föld az év minden szakaszában egyformán nyugalomban van az éterhez képest…Bármennyire indokolt is pedagógiai szempontból úgy beállítani az eseményeket, mintha Einstein a Michelson-Morley-kísérlet negatív eredményének a megmagyarázására tett erőfeszítései közben jött volna rá a relativitáselméletre, a valóságban nem ez volt a helyzet.”Valóban, Einstein híres cikkében Michelson és Morley neve egyáltalán nem is szerepel. Hraskó Péter ezzel kapcsolatban Polányi Mihályt idézi, aki szerint„Einsteinnek; még mielőtt hallott volna róla, tisztán spekulatív alapon racionális intuíciója volt a (Michelson–Morley-) kísérlet eredményéről. Hogy megbizonyosodjam erről, levélben fordultam az idős Einstein professzorhoz (1954-ben), aki megerősítette, hogy a Michelson-Morley féle kísérletnek elhanyagolható hatása volt a relativitáselmélet felfedezésére”.Olvasóink a Szkeptikus sarok jóvoltából hozzászoktak ahhoz, hogy szokatlan kijelentéseket megfelelő szkepticizmussal fogadjanak. Ezért számukra igen élvezetes lesz Hraskó Péter Tudomány és nem tudomány c. esszéje, amely Sir Karl Popper nyomán azt a fontos kérdést vizsgálja, hogy hol húzódik a határ tudomány és az annak nem minősíthető egyéb tevékenység, nem tudomány (áltudomány) között. A tudományos vizsgálódásnak szigorú követelményeket kell kielégítenie, minden kijelentésre fennáll a bizonyíthatóság vagy cáfolhatóság követelménye. Ha ugyanis egy állításról nem dönthető el annak igaz vagy hamis volta, akkor nem elégíti ki a tudományosság kritériumát, az arra alapozott megfontolások nyilvánvalóan a nem tudomány körébe tartoznak. A tudományos gondolkodás és módszer működésének felvázolása mellett Hraskó Péter a maga visszafogott és bölcs modorában tipikusan nem tudományos érvelések példáinak sorával alaposan leszedi a keresztvizet a „paratudományok” hazai fő népszerűsítőjéről, Egely Györgyről és annak számos bombasztikus kijelentéséről.A többi tanulmány sorra veszi a fizikai vákuum tulajdonságaival kapcsolatos eredményeket, a mező fogalmának kialakulását, a hullámrészecske dualitás néven ismert problémakörét, a kvantumelmélet alapjaival kapcsolatos közkeletű félreértéseket, és részletesen megmagyarázza a ma már híressé, de csak igen kevéssé megértett Bell-féle egyenlőtlenség, a kvantumelmélet, a holizmus és redukcionizmus kapcsolatát. Valamennyi cikk a szélesebb olvasóközönségnek szól, bár a mondottakon kétségtelenül el kell gondolkodni. E sok alapvető fontosságú és érdekes téma közül kettőre érdemes itt felhívni a figyelmet.A mikrorészecskék önazonossága és a Gibbs-hipotézis című cikkben a szerző a statisztikus mechanika alkalmazásai kapcsán egy igen fontos különbségre hívja fel a figyelmet a klasszikus és kvantummechanika között, amelynek a Gibbs-hipotézis csupán egyik jelentkezési formája, és annak alapvetően kvantumjellege van. Ahogy a cikk olvasásakor kiderül, két részecske azonosságának teljesen más következménye van klasszikusan és a kvantumos tárgyalásban. Míg a klasszikus mechanikában minden részecskéhez külön pálya rendelhető, ez a fogalom a kvantummechanikában nem létezik. Következésképpen két kvantumrészecske nemcsak tulajdonságaiban azonos, hanem egyúttal megkülönbözhetetlen is, ami gyökeresen más helyzetet teremt. Hraskó Péter ezt úgy fogalmazza meg, hogy ennek a helyzetnek a kezelése, az ún. szimmetria-posztulátum a kvantummechanikától független, különálló feltevés, amely azt határozza meg, hogy a rendszer hullámfüggvénye az azonos részecskék felcserélése következtében előjelet vált-e vagy sem. Matematikai nyelven megfogalmazva, azonos részecskék esetén a megfelelő rendű szimmetrikus (permutációs) csoport a rendszer Hamilton operátorának szimmetriacsoportja, és külön feltételt (posztulátumot) igényel annak rögzítése, hogy a hullámfüggvény az azonos részecskék permutálásakor a szimmetrikus csoport melyik egydimenziós irreducibilis ábrázolása szerint transzformálandó, a szimmetrikus vagy az antiszimmetrikus szerint.A felvetett probléma a sokrészecske kvantum szóráselméletben is természetszerűleg fellép. Ott azonban a szimmetria-posztulátum alkalmazása egyrészt megszabja a rendszer (véges) szimmetriacsoportját, másrészt az egzakt N-részecske szóráselméletben a szimmetriatulajdonságok beépíthetők a rendszer viselkedését leíró dinamikai egyenletekbe. Az azonos részecskeszórás általános algebrai elmélete az integrálegyenletek formalizmusában minden nehézség nélkül képes tehát kezelni a cikkben felhozott konkrét példákat, így a C12 + C12, a C12 + C13, valamint C13 + C13 ütközési folyamatok mindegyikét. A cikk arra mutat rá, hogy Gibbs mekkora intuícióról tett tanúságot, amikor a kvantummechanika lényegét hordozó hipotézisét bevezette.A gyűjtemény záró dolgozata az Ekvivalencia-elv és kvantumelmélet című előadás, amely 1998-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulat gödöllői Vándorgyűlésén hangzott el. Eötvös Loránd nevét a tehetetlen és súlyos tömeg ekvivalenciájával kapcsolatos mérései tették világhírűvé. Ezeknek a vizsgálatoknak alapvető a fontossága Einstein általános relativitáselméletének megalapozásában is. Amire azonban Hraskó Péter e gondolatébresztő cikkben rámutat, az az alapvető probléma, hogy az ekvivalencia-elv és a kvantumelmélet nem egyeztethető össze. Ez a felismerés inspirálja napjaink gravitációval kapcsolatos kutatásainak főirányvonalát. Az érdeklődők természetesen olvassák el a teljes cikket, itt megfelelő befejezésnek tűnik Feynman egy Victor Weisskopfnak tett kijelentése, amelyet a cikk idéz: „Nem kizárt, hogy a gravitáció nem más, mint az a mód, ahogy a kvantummechanika nagy távolságokban fokozatosan megszűnik érvényesnek lenni.”Hraskó Péter kötete élvezetes és érdekes olvasmány mindenki számára, aki szeret elgondolkodni a természet jelenségein, és a tudományos vizsgálatok által felvetett, általában igen mély elvi problémákon. Az olvasást megkönnyíti a szerző közérthető és a lényeget hangsúlyozó stílusa, amely még a matematikai és fizikai alapképzettséggel nem rendelkezők számára is érthetővé teszi a problémák lényegét és súlyát.
Kapcsolódó recenziók
- A könyvtár foglya (Balassa Péter, KRITIKA – Társadalomelméleti és kulturális lap — 2002. április, )
- Érdekes fizika gondolkodóknak (Bencze Gyula, Természet Világa – 2002. október, )
- A könyvtár foglya (Bencze Gyula, Magyar Tudomány 2002. december, )
AJÁNLOTT KÖNYVEK