Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 544 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2799-23-0
Témakör: Mérnöki tudomány
Sorozat: Életutak

Eredeti ár: 4200 Ft
Webshop ár: 3150 Ft

KOSÁRBA
Szálak összehordása
Találkozások, emlékezések

A magyar tudományos élet olyan, mint az ország…

www.librarius.hu
2017-10-13

– A VILÁG NEM KÉTOSZTATÚ –

figyelmeztetett nemrég egy kommentelő, s bár igyekszem a felmerülő témákat árnyaltan kezelni, mégis kénytelen voltam tudomásul venni, hogy tényleg hajlamos vagyok az egyszerűsítésre. Ki nem?

Bizonyos tekintetben az a baj, hogy túl sok ember gondolja: érti a természettudományokat. Azt hiszem, a legfontosabb, hogy a természettudósok és mérnökök küzdjenek az ilyen hitek ellen a médiumokban, újságokban. Kár, hogy az ilyenek közül sokan azt mondják, ez olyan marhaság, hogy inkább folytatom a kutatásomat. [Kürti Miklós, 1908-1998]

A világ akkor is elég színes, ha kiszűrjük a vitathatatlan dilettánsokat, az elmeháborodott megmondó-embereket és a trollokat. Az, ami marad, még mindig olyan sokféle megközelíthetőséget rejt magában, hogy csak kapkodhatjuk a fejünket. Elismerem, kellemes olyan szövegeket bújni, amelyek valamilyen okból közel állnak hozzám, jól esik, ha a saját világlátásomnak megfelelő gondolatok köszönnek rám.

DE…!

De mennyivel izgalmasabb olyan világokban csatangolni, amelyek kívül esnek a komfortzónámon, s olyan kérdéseket feszegetnek, amelyeket nem jutna eszünkbe feltenni sem. Pedig fontosak, relevánsak, izgalmasak. Szentgyörgyi Zsuzsa műszaki doktor, nukleáris szakmérnök, aki egykor a kormányzat mellett is megfordult, mint szaktanácsadó. Az, ahogy ő a világot látja – és interjúk készítőjeként láttatja – elképzelhetetlenül távol áll tőlem. Pont ettől izgalmas!

…Széthúzunk, pártoskodunk. Már Jókainál is megtalálható, hogy minden politikai párt mást mond, és mást akar, és főleg azt, hogy a másiknak ne sikerüljön semmi. (…) Tehát az, hogy nem tudunk egyezségre jutni egymással, a tudományra is érvényes, a tudománypolitikára is vonatkozik. [Láng István, 1931-2016]

Szálak összehordása című kötetben azokat az interjúkat gyűjtötte csokorba melyeket a múlt évezred utolsó évtizedének közepe és 2008 között készített olyan emberekkel, akik valamilyen szempontból számára fontosak és/vagy érdekesek. (Nem mellesleg a magyar tudományos élet szempontjából is azok.) A kötetben szereplő interjúkban főleg természettudósok és mérnökök, javarészt akadémikusok vallanak életükről, munkájukról és arról, ahogy a világot a látják. Az életrajzi áttekintések átívelnek a XX. századon, megmutatják, hogy egy-egy kutatói pálya fordulataiban mekkora szerepe van/lehet az egyéni ambícióknak, a személyes kapcsolatoknak és a történelmi fordulatoknak. A megszólalók között több is akad, aki a huszonhét évvel ezelőtti rendszerváltással – már érett korukban – került olyan helyzetbe, hogy kénytelenek volt önmagát újra feltalálni.

Szentgyörgyi Zsuzsa interjúi attól érdekesek, hogy belülről kérdez, sőt, nem csak kérdez, hanem valódi párbeszédet folytat a megkérdezettekkel, s ha úgy látja, hogy a válasz nem kielégítő, akkor – megvan ehhez a tudása – nem engedi el a kérdést. Kitartásával azt mutatja meg – elsősorban az újságíróknak, de az olvasóknak is – hogy miért/miként van értelme interjúkat készíteni. (Persze, ehhez az is kell, hogy szabadságában áll csak olyanokkal interjúzni, akik valamilyen szempontból fontosak neki.)

Úgy látom, hivatalosan azért nem veszik igénybe a segítségemet, mert sokan félnek az őszinte, objektív, tudományos véleménytől. Sokaknak jobb az, ha háttérbe lehet szorítani és el lehet némítani volt munkatársaimat és tanítványaimat, valamint a vízépítésben dolgozó többi szakembert, akiket a sajtó, a rádió, a tévé igaztalanul meghurcolt, mégpedig több esetben olyan primitív és durva módon, ami a demokráciákban nem szokás. Engem azonban nem lehet így elnémítani. Sokaknak kellemetlen órákat tudnék okozni – anélkül, hogy bárkit meg akarnék bántani –, ha megmondanám az őszinte véleményemet. Úgy érzem Magyarországon ma a szakszerűség háttérbe szorult! [Mosonyi Emil, 1910-2009]

Azért is jó, hogy ezek az írások így, egyetlen kötetben megjelentek, mert a Szálak összehordása olyan, mintha egy mozaik darabjai kerültek volna egymás mellé. Az egymást követő interjúkból kirajzolódik egy olyan kép, amit az egyes írások külön-külön csak részleteiben mutatnak meg. A több interjúban felbukkanó Bős-Nagymaros-kérdéskör például egészen más színben tűnik fel, mint amit megszokhattunk. A szakmai szempontú megközelítés – és annak ütköztetése a politikával – nem igazán feleltethető meg annak a képnek, amit az el nem készült vízlépcsőrendszerről tudni vélünk. De legalább ennyire meglepő az a kép is, ami Aczél elvtársról, a magyar szénbányászat elszalasztott lehetőségeiről, vagy a Nyirád térségi bauxitbányászat rendszerösszefüggéseiről szól. Az interjúkban olyan emberek szólalnak meg, akiknek nem csak a munkája, de a hivatása is az, amivel foglakozhattak. Éppen ezért lehet az, hogy a beszélgetésekből sorsok és életutak bontakoznak ki… és ezek összességéből egy másként (más által) meg nem rajzolható Magyarország képe bontakozik ki. Máig aktuális felvetésekkel, problémákkal és kérdésekkel…

Grozdits Hahó

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK