Martin Walser Magyarországon is élő klasszikusnak számít, számos könyvét olvashatjuk fordításban, közülük talán a Menekülő ló és az Egy kritikus halála a legismertebb regényei.Az utóbbi jókora botrányt kavart megjelenésekor a hazájában, főhőséül ugyanis egy létező és nagy hatalmú német kritikust tett meg, s az ő „meggyilkolásán”keresztülhívta fel a figyelmet a szenzációhajhász hírverés térnyerésére a művek valódi értékelésével szemben. A Typotex Kiadó gondozásában és Nádori Lídia fordításában most megjelent Kényszervirágzást nevezhetjük Walser egy kései összegző művének (noha németül bő tíz évvel ezelőtt jelent meg,de az idén 90. évét betöltő írótól már akkor is szép teljesítményvolt a közel ötszáz oldalas korpusz). Létösszegző könyv már csak azért is, mert Walser felvonultatja benne a korábbi műveiben felbukkanótársadalmi dilemmákat, a férfi-női kapcsolatok feloldhatatlan ellentmondásait, s a mérleget megvonva egy rezignált, lemondótörténetet kanyarít. Bár sokszor megpendíti a rá jellemző szatirikus húrokat, ezeken mindig felülkerekedik a melankólia.A Kényszervirágzás főhőse, Karl von Kahn befektetési üzletember,aki hetvenes éveibe lépve szembesül vele, hogy az életből kinyerhető örömök napjai meg vannak számláva. Ha fordulatokban gazdag cselekményt nem is ígér a könyv, de érzékletesen kidolgozott társadalmi tablót tár elénk. Az idősebb szereplőknek, így Karl bátyjának még élénk emlékei vannak a második világháborúból,az ezredforduló Németországában járunk tehát. A felső tízezer, a vagyonos entellektüel egyre kiüresedőbb hétköznapjainak a látlelete ez a regény, legyen szó tévé- és mozisztárokról,régiségkereskedőkről, grófi leszármazottakról, részvényesekről vagy cégtulajdonosokról. Karl von Kahn és legjobb barátja a vagyongyarapítás megszállottjai, üzleti szövetségük éppúgy versengés is, mígnem egy ponton megroppan a régi barátság, egy lényegében kölcsönös árulás révén. Mindkét férfi életében elérkezik a szimbolikus jelentőségű fizikai összeomlás, ami Karl számára hódításainak végére is figyelmeztet: a nőfaló, vénülő macsó kapuzárási pánikja közepette felesége is megelégeli az árulásokat.Karl világában a pénz az isten, ám ennek mindenhatósága egyre-másra megkérdőjeleződik. A regény egy pontján líraian szép definícióját találjuk a címnek: „Nem engedheted el a sikert.Anélkül ugyanis nem lehet élni.” Az emberi gyengeségekkel, a múlandósággal, az esendőséggel és a halállal való szembenézés szép regénye ez a könyv – vagy a szembenézés lehetetlenségéé,hiszen tárgya épp ez az önmagunkkal vívott küzdelem.