0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: 2017
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 751 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2799-13-1
Témakör: Evolúció

Eredeti ár: 7500 Ft
Webshop ár: 5625 Ft

KOSÁRBA
Evolúcióbiológia

Itt maradunk, megmaradunk

https://www.vasarnapihirek.hu
2017-12-23

„Csoda, hogy élünk” – igazán nem mindegy milyen szövegkörnyezetben kap jelentést ez a mondat, és milyen intonációval. Tudományos, evolúcióbiológiai szempontból inkább kutatások témája, semmint mesés vízió a több milliárd évvel ezelőtti múlt. És ember legyen a talpán, aki mindent tud az emberré fejlődés mozzanatairól. Kun Ádám evolúcióbiológus sem állított ilyet beszélgetésünk során.

– Majd’ 160 évvel a fajok eredete megjelenését követően is vannak, akik elutasítják az evolúció tényszerű meglétét. Vajon miért?

– Egyes emberek azt gondolják, az evolúció elfogadása a hitüket támadja, mintha azt mondaná, nincs isten. Ez nem igaz, az evolúció gondolata nem az istentagadásról szól – erről nem mond semmit. A Biblia is csak annyit közöl: az isten teremtette az élőlényeket, de azt nem mondja meg, hogyan. A hogyanra az evolúció megadja a választ, arról pedig, hogy ki teremtett, mindenki a saját vallása szerint vélekedhet. A kettő összeegyeztethető.

– Lehetséges, hogy mind az élet keletkezését, mind a mai ember (Homo sapiens) intelligens csúcsragadozóvá válását azért sorolják sokan a csoda kategóriájába, mert akadnak még kérdőjelek a magyarázatok terén?

– A Homo nem fejlődésének utóbbi pár százezer évét egész jól ismerjük, ugyan vannak új felfedezések a leletek révén, de ezek nem befolyásolják a történet egészét. Ugyanakkor valóban éppen azt a részt illetően léteznek még megválaszolatlan kérdéseink, amikor az emberelődből emberré váltunk. Az anatómiai változásokat látjuk leginkább az ősmaradványokon, azt már kevésbé, ami a legérdekesebb, hogy mikor és miért kezdtünk el beszélni.

– Említene párat a legújabb fejlemények közül?

– Korábban a megtalált csontok alapján az emberré válást úgy gondolták el, mint valami lineáris fejlődést, hogy a legrégebbi leletek alapján rekonstruált egyedektől vezet az út a mai emberig. Ma már inkább elágazó bokorként gondoljuk el a leszármazásokat: nem minden megtalált ős a mi ősünk. A Neander-völgyiek sem a mi őseink, hanem egy oldalág, akikkel viszont volt génkeveredésünk. Hasonlóan az egy évtizede megtalált gyeniszovai ember esetében szintén oldalágról beszélhetünk a DNS-ének vizsgálata nyomán. Szintúgy egy emberhez közelálló, de nem ember genetikai lenyomatát fedezhetjük fel az Afrikában maradt emberekben. Az emberi evolúció nagy része Afrikában zajlott, és a meleg égövben gyorsan lebomlanak az ősmaradványok, ezért sok újdonság ebből a korból nem várható már.

– Az evolúcióbiológiai kutatások milyen irányt vettek a 2006-ban lezárult Humán Genom Projekt óta, ami feltárta az emberi DNS-szerkezetet?

– Már nemcsak a Homo sapiens és a Homo neanderthalensis genomjait tudjuk összehasonlítani, hanem az úgynevezett metilációs mintázatot is, azt az információt, ami megmutatja, mi különbözteti meg egyik sejtünket a másiktól (a hámsejtet az izomsejttől vagy az idegsejttől). Ebben az az érdekes, hogy a legtöbb változás nem is az új gének keletkezését jelenti, hanem hogy az egyes géneket mikor és mennyi ideig használjuk.
Az emberősöknél például az alapvető változások nem nagyok. Mi ugyan nagyra értékeljük azokat, hiszen egyszerűen meg tudjuk különböztetni magunkat a másiktól, de egy ufonauta szemével csak két majomnak látszanánk, igazából köztünk és a zsiráf között szembeszökő a különbség.
Az, hogy a Neander-völgyieknek hátrafelé állt a koponyája, a szemöldökereszük erősebb volt, és volt köztük kék szemű, vagy hogy nem volt állcsúcsuk, nem akkora változás.
Ez a sok kicsi változás abban a folyamatban történik, amely során a petesejtből ember lesz. A nehézség az, hogy embereken nem, csak ecetmuslicákon vagy egereken lehet kísérletezni. Ám így éppen az emberré válás mikéntjét nem tudjuk modellezni, hiszen az idegrendszereink összehasonlíthatatlanok.

– A hálózati digitális kommunikációt, az internetet vagy a kulturális evolúciót mennyiben sikerül analógiák megteremtésére használni ennek érdekében?

– Nagyban hasznosíthatóak, hiszen például arra, hogy miként lettünk önzetlen, nagyon együttműködő élőlények, a játékelmélet segítségével (hogyan döntenek bizonyos szituációkban az emberek) következtetni tudunk. Az interaktív számítógépes játékok vizsgálata révén (a játékosok kicsiben leképzik a társadalmakat) pedig az emberek szociális hálózatokat fölépítő hajlamát láthatjuk. A World of Warcraft játékkal vagy 600 tudományos közlemény foglalkozik. De hasonlóképp ezért tanulmányozzák a még megmaradt vadászó-gyűjtögető csoportokat is, hátha még jó analógiái annak a társadalomnak, ami 100–500 ezer éve kialakult, és ami 10 ezer éve a mezőgazdaság elterjedésével felbomlott.

– A mezőgazdasággal együttjárt a letelepedés, a városi életmód kialakulásai. Járt ez evolúciós változással?

– Igen, méghozzá jól láthatóakkal. Azzal, hogy főleg keményítőt fogyasztunk (búza, rizs, kukorica), a nyálunkban lévő enzim, a nyálamiláz-génünk duplikálódott. Az európai felnőttek képesek lettek tejet inni (laktáz perzisztencia). Nagyon sok betegségre is immunitást szereztünk.

– A mai életmódunk is hozhat változást?

– Nehéz megmondani, hogy a fokozott ülőmunka vagy a túlhízás jár-e következményekkel, erre legalább 2000 év múlva térjünk vissza!

– Az evolúcióbiológusok mennyire hajlamosak apokalipszist vizionálni: azaz mikorra teszik az emberi faj kihalását?

– Hacsak valami kataklizma el nem pusztítja a Földet, például a Nap kétmilliárd év múlvai vörös óriássá duzzadása, ami fölégeti a bolygónkat, akkor az emberiség megmarad. Lehetnek szörnyű periódusok, a civilizációk összeroppanhatnak, borzalmas hellyé tehetjük a Földet, de az emberi faj vélhetően nem tűnik el, ennél már jobbak vagyunk. Hogy hányan és milyen minőségben maradunk fönn, az a kérdés. És emiatt kell törekedni a környezetünk védelmére is. Ha egy bambuszerdő és a benne élő állatok életben tartását csak a panda cukiságán keresztül érjük el, akkor úgy. A szemét szelektív gyűjtése is egy újabb apró lépés a jövőnk biztosítása felé.

– Nézzünk pár lehetséges jövővariánst az emberi evolúció szemszögéből! Mennyire reális az úgynevezett euszociális társadalom, ami a hangyabolyokéval vagy a méhrajokéval hasonlatos?

– Ezek falanszterszerű, végtelenül organizált társadalmak lennének, amelyekben mindenki végzi a saját dolgát, kitétel, hogy lenne egy alakilag is megkülönböztethető, steril kaszt. Na de, hogy valakik csak úgy lemondanának a szaporodásról? Kulturálisan azonban tarthatunk afelé, ami az indiai kasztrendszerben is megvalósult. Sokan kongatják a vészharangot, hogy túlságosan is természetesnek vesszük a társadalomban már elfoglalt helyünket. Tegyük hozzá: a szabály- és mintakövetés nagyon jellemző az emberre.

– A Homo sapiensnek létrejöhetnek alfajai a jövőben?

– Jelenleg inkább a homogenizálódás, semmint az elkülönülés felé tartunk. A globalizáció lehetővé teszi az eddig különböző emberi populációk keveredését. Specializációt, variáns megjelenését egy másik bolygóra való költözés esetében tarthatunk elképzelhetőnek, az ottani körülményekhez való igazodás eredményeként. De emlősöknél a faji elkülönülés 2 millió évre tehető általában.


+1 kérdés
– Mi az élet és az élettelen közti különbség?
– Ez az a kérdés, amit nem illik feltenni egy biológusnak. Ahogy azt sem: mi a faj, mi a gén? Gánti Tibor biológus-vegyész szerint, hogy valamit élőnek nevezzünk először is el kell határolódnia a környezettől (sejtmembrán), másodsorban valami információt kell hordoznia saját magáról és a működéséről (örökítőanyag: RNS, DNS), harmadsoron fönn kell tudnia tartani önmagát (homeosztázis), ami azt jelenti: anyagcserével rendelkezik. Filozofikus kérdés: mit nevezünk élőnek, ha a jövőben megjelennek majd az önreplikáló robotok?…

Kun Ádám
az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék (ELTE), valamint az MTA Ökológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. 
Evolúcióbiológusnak, ökológusnak és elméleti biológusnak tartja magát. Fő kutatási területe az élet keletkezése és az együttműködés kialakulása. Evolúcióbiológia című könyve ősszel jelent meg a Typotex Kiadónál.  

Rácz I. Péter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK