A matematika sok diák számára a mumus. Óráról órára görcsberándult gyomorral reszketnek, nehogy a tanár felszólítsa őket, éselő kelljen adni a múlt órán tanult tétel levezetését. Idővel aztánelhiszik, hogy abszolút nincs tehetségük a matematikához. Pedigez szamárság! A matematikai tételeket bárki meg tudja tanulni, és
bizonyos mértékig meg is kell tanulni azokat, hogy a megszerzett tudást használni lehessen. Jó tanárral és némi alaptudással a matek nem kín, hanem játék, élvezetes kaland lehet.
És ehhez nem kell „matekagy”, „bölcsészaggyal” is lehet okos az ember! Sőt Cédric Patrice Thierry Villani szerint az emberi agy nem matekra van kitalálva, hanem nyelvekre és történetekre. Éppen ezért, amikor nyilvános előadásokat tart, tanít, rengeteg történetet mesél, dalokra, filmekre hivatkozik.
A 44 éves francia matematikus, elsősorban parciális differenciálegyenletekkel, Riemann-geometriával és matematikai fizikával foglalkozik. A kissé különc, hatalmas lila nyakkendőjével, hosszú hajával és hatalmas pókot formázó kitűzőjével gyakorta 19. századi francia forradalmárra emlékeztető fiatalember az elmúlt évig a párizsi Henri Poincaré Intézet igazgatója volt, az Université Claude Bernard Lyon 1 professzora,
és 2017-től Emmanuel Macron pártja színeiben országgyűlési képviselő. Megkapta már a Henri Poincaré-díjat, a Fermat-díjat és a matematikusok Nobel-díjaként számon tartott Fields Medált. Párizs egy külvárosában él biológus feleségével, Claire-rel és két gyermekükkel. Az Egy tétel születése című önéletrajzi könyvében azt meséli el, hogyan születnek a matematika eredményei. Amikor az egyetemen egy-egy szép levezetés
után a hallgatók megkérdezik a professzort: „no jó, de hogyan lehet erre rájönni?”, akkor rendszerint nem kapnak értelmes választ, legfeljebb annyit, hogy „ez az, amit meg kell érezni”. Ma már tudják a pszichológusok, hogy ez a bosszantóan semmitmondónak tűnő az egyetlen korrekt válasz. Mint mondtam, a tételeket meg lehet tanulni, de új tételeket találni egész más dolog: az a képzelő-erőről szól, arról a képességről, amit legtöbbre értékelünk. Villani regényének első fejezete jól érzékelteti ennek az izgalmi állapotnak a hangulatát, még ha a laikus olvasó egy kukkot sem ért a párbeszédből. Türelem, a második fejezetben kap némi magyarázatot a Boltzmann-egyenlet jelentőségéről. Mi-re a kilencedik fejezetben bevezet az IAS varázslatos világába, már teljesen magával ragadja az olvasót. Nem kell értenünk a Landau-csillapítást, hogy izguljunk az elmélet megszületéséért. Közben Villani megosztja velünk kedvenc dalait, álmait, a manga iránti rajongását és a fantáziadús történeteket, amelyeket gyermekeinek mesél. Érdemes elolvasni!