A cím a Kommunista kiáltvány híres kezdőmondatát veszi kölcsön, felcserélhetővé téve a kapitalista szellemet egykori és „kísérteties” ellenpárjával:

„KÍSÉRTET JÁRJA BE A VILÁGOT — A KAPITALIZMUS KÍSÉRTETE.”

A könyv anyaga kettős koncepciót tükröz. Egyfelől az új tanuláselméleti törekvések szellemében, ugyanakkor a korszerű infokommunikációs technológiák (IKT) jóvoltából a közösségi tanulás egyre bővülő tereit és a kapcsolatok sokirányú rendszerét érzékelteti.A hagyományos, kétpólusú tanulási modellt – melyben a kitüntetett információforrás maga a pedagógus vagy az általa kijelölt információforrás, klasszikusan a tankönyv (segédlet, munkafüzet,szakirodalmi forrás) és az ezekhez kapcsolódó tanulási tevékenység, amely rendkívül sok egyéni sajátosságot hordoz –meghaladó új komplexitással rendelkezik. Másfelől e könyv mára digitalizált tananyagokkal szemben támasztott követelmények szerint készült.

Egy erős energiaáramlás, mely egy elszenvedett sérelem, megsebzett szerelem, egy megcsalt remény vagy szégyenérzet miatt törhet ki. Egy erőteljes szenvedély, mely felforgathatja az egyes ember életét vagy akár a történelem folyását is, és mely gyakorta kapcsolódik össze a gyűlölettel, a nehezteléssel, a gőggel, a bosszúvággyal és a fájdalom megfizettetésének vágyával.

A Sagrada Família érzékennyé tesz, felemel, szakralitás árad belőle. Ugyanakkor igen emberi közeg is, az érzékelhető szereteté, amely megérteti velünk Isten Fia megtestesülésének nagyságát. Gaudí nem érzeteket kelt, hanem újrateremti a természetet és az embert, hívő lélek, aki kőbe mintázza az evangéliumot. Egy ég felé emelkedő és karjait anyaként mindenki felé kitáró épületben nem lehet semmi felesleges vagy nehézkes. A szerzőt követve megismerhetjük Gaudít, s megérthetjük szándékait.

Az 1970-es években tűnt fel és hamarosan önálló tudományterületté vált a robottechnika. A műszaki tudománynak e tudományterület egyre szélesebb gyakorlati jelentőséggel bíró ága, amely több ponton kapcsolódik más tudományágakhoz, pl. a matematikához és az informatikához. 

Filozófusok az újkorban többnyire írtak esszéket, esszéket is. Volt, aki, mint Montaigne, csakis esszéket írt, azokban érezte megfogalmazhatónak, mit is gondol önmagáról, s hogyan látja ez az „önmaga” a világot.