0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Farkas Attila Márton
(1965—)
Farkas Attila Márton

A nevem Farkas Attila Márton. 1965-ben születtem Budapesten. 1996-ban végeztem az ELTE egyiptológiai és kultúrantropológiai szakán, amit ugyanitt régészeti tanulmányok előztek meg. A diplomák megszerzése után három évig doktori ösztöndíjas voltam az egyiptológián. Jelenleg szabadúszóként különféle szellemi munkákkal (cikkírás, recenziók, kutatások, fordítás, stb.) keresem a kenyerem, bár e munkáim egy része erősen nonprofit tevékenység.

Pályafutásom fontos szakasza, hogy még az ELTE előtt, egy fiatalkori hóbortból kifolyólag a Buddhista Misszió által fenntartott Kőrösi Csoma Sándor Intézetnél - a mai Tan Kapuja Buddhista Főiskola szocialista-kori elődjénél - tanultam buddhista bölcseletet és szanszkrit nyelvet. Ennek egyik eredményeként ottani tanárommal – utóbb barátommal -, Tenigl-Takács Lászlóval lefordítottuk Ísvarakrisna Szánkhja-kárikáját és Patandzsali Jóga-szútráját, amit filozófiai kommentárokkal is elláttunk. (Az Igázás Szövétneke – A Számvetés Megokolása. Budapest, Tan Kapuja 1994.) Később két évig magam is tanítottam a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán.
Az itt szerzett tapasztalatok - azaz a hazai buddhizmushoz ilyen-olyan szinten és módon kötődő különféle spirituális irányzatok megismerése - nagyban befolyásolta antropológiai munkásságomat is. 1994 és 2000 között jobbára a nem-keresztény új vallási mozgalmakkal, ezen belül is az újokkultista, ezoterikus irányzatokkal foglalkoztam. E vizsgálódásokból több tanulmány is született, azok egy részét szociológus feleségemmel, Mund Katalinnal írtuk közösen. Ezekben az írásokban főként ezen irányzatok társadalmi-kulturális hátteréről, azok bizonyos speciális kulturális vonásairól és sajátos gondolkodásmódjáról elmélkedünk.
Ezirányú kutatásaim legnagyobb eredménye azonban magukról a magyarországi buddhistákról írt szociografikus jellegű tanulmánykötet, amely földolgozza a témát a kezdetektől a kilencvenes évek elejéig, valamint leírja buddhistáink sajátos mikrotársadalmát és szubkultúráját is. (Buddhizmus Magyarországon. Az alternatív vallásosság egy típusának anatómiája. Budapest, MTA Politikai Tudományok Intézete, 1998, A dolgozat rövidített változata megjelent a Kultúra és Közösség folyóirat 2001 IV-2002. I, a hazai vallási közösségekkel foglalkozó különszámában.)
Antropológusként jelenleg két társadalomtudományi kutatásban veszek részt. Az egyik a KSH megbízásából és a Teleki Intézet támogatásával végzett sajtókutatás, minek keretében a 45 utáni hazai sajtóban megjelenő „idegen”, ill. „idegenség” fogalmát, annak különféle formáit és változásait vizsgáljuk, elemezzük. A másik kutatás egy, a nemzeti identitásnak az EU csatlakozás és a globalizáció hatására történő változásait vizsgáló nemzetközi kutatás (CULTPAT), melynek magyar szekciójában, a WP6 Political Memory munkacsoportban foglalkozom a múzeumok nemzeti-politikai szimbolikájával, illetőleg a kollektív emlékezet kérdéseivel.
Az egyiptológia és az antropológia (ill. általában a társadalomtudományok) számos ponton kapcsolódik eddigi munkásságomban. Egyiptológusként főként az óegyiptomi vallással és mágiával foglalkoztam, ahonnan utóbb a szimbólumkutatás irányába mozdultam el. Ennek nyomán több cikket és két könyvet is írtam. Ez utóbbiak: Az alkímia eredete és misztériuma, Bp. 2001, Balassi Kiadó, és a Typotex által 2003-ban kiadott Filozófia előtti filozófia. Szimbolikus gondolkodás az ókori Egyiptomban c. opus. Az előbbiben az európai alkímia lehetséges egyiptomi elemei és párhuzamai után nyomozok - illetve ezt írom le a nálunk sajnálatosan divatjamúlt klasszikus esszé műfajában. Az utóbbi viszont már „komolyabb” (értsd: szárazabb stílben írt, s nem utolsó sorban jegyzet- ill. bibliográfiadúsabb) mű. Benne a görögök előtti egyiptomi filozófia meglétét próbálom bizonygatni, s nem utolsó sorban egy szép, látványos példát hozni a mi jelenkori kultúránkban is egyre jobban teret hódító ikonizációra illetőleg a képi gondolkodás lehetőségeire és korlátaira. Ez a munka jelenti egyben a váltást is, jelesül a korábbi hagyományos(abb) vallástörténeti megközelítéstől a kognitív antropológia irányába fordulást. Egyébként némi módosítással, de zömében az itt leírtak képezik PhD disszertációm anyagát is, aminek jelenleg a megvédésére várok.
Talán említésre méltó még, hogy 1998 és 2003 között a Luft Ulrich professzor vezette ELTE Keleti Sivatagi expedíciójának tagjaként többedmagammal sziklarajzokat és feliratokat gyűjtöttem és dolgoztam föl.
Végezetül: tagja vagyok a de facto virtuális Magyar Antropológiai Társaságnak és a Magyar Vallástudományi Társaságnak, emellett részt veszek néhány műhelymunkában, valamint számos reménytelen terv kidolgozásában és pályáztatásában.

Oldala »

SZERZŐ KÖNYVEI