A Typotex Kiadó összeállítása Wigner Jenő munkásságából a tudós filozófiai portréját domborítja ki. Úgy tűnik nekem, hogy bármilyen szövegrészletet olvassak is az invarianciaelméletről, a kvantummechanika értelmezéséről, a háttérben egy közös, verifikálható, tudományos világnézeti szintézis megteremtésének igénye munkál a szövegek mögött.

A nívós kötet tartalmazza a tudós legfontosabb cikkeit:

-Invariancia a fizikai elméletben

-Szimmetria és a megmaradási tételek

-Az invariancia-elvek szerepe a természetfilozófiában

-Események, természettörvények és invariancia-elvek

-A szimmetriaelvek 50 éve

-A mérés próbája

-A kvantummechanika ismeretelméleti problémái

A kötet utolsó részében emberközelbe kerül a tudós.

A "Hogyan lettem fizikus? és Neumannról és Szilárd Leóról írt cikkei egy nagyformátumú, barátságos, de elveihez ragaszkodó embert mutatnak be.

A nagy fizikusok eltérő értékrendjéről a külsőségek is árulkodóak, kezdi a kötet előszavában Ropolyi László. A mindig elegáns, öltönyös, nyakkendős Neumann és a lobogó sörényű, pulóveres Einstein szemmel látható eltérő értékrendet részesítettek előnyben. Neumann páratlan matematikai képességeit a fizikában időnként mások segítségével kamatoztatta, Einstein pedig épp ellenkezőleg: nemegyszer matematikusok alkalmi segítségével dolgozott páratlanul érdekes fizikai elgondolásain.

Volt azonban legalább egy ember a környezetükben -Wigner Jenő-aki mindkettejükkel szoros kapcsolatban állt, és aki tudományos tevékenysége során is mindkét zseniális emberrel könnyedén szót tudott érteni. Pontosan ez a szerep az, amiben Wigner a marslakókként is titulált fizikuscsapatban betöltött.

„Ez az elmélet, amelynek nevét van szerencsém viselni”, mondta Kármán (a modern aerodinamika atyja) előszeretettel, mert hitt abban, hogy a felfedezés fontosabb, mint a felfedező. Mesélték róla, hogy Innsbruckban Wattendorffal dolgoztak Kármánék késő estig és Wattendorf nem akarta lekésni az utolsó villamost. A két tudós együtt ment a villamosmegállóba, hogy útközben még beszélgethessenek. A megállóba érve sem lettek kész, de a villamosnak el kellett volna indulnia. A kalauz figyelmeztette is őket, hogy fejezzék be, de ők folytatták. A villamos kénytelen volt megvárni, míg a két fizikus befejezte a beszélgetést, A történet jól mutatja Kármán tekintélyét Németországban. Szilárd Leó a berlini Műszaki Egyetemre beiratkozva egyszerre érezhette magát a világ tudományos élvonalában és tapasztalhatta meg, hogy senki sem tévedhetetlen. Az egyik alkalommal a híres Erwin Schrödinger váratlanul felállt és kijelentette, hogy a számításokat a bemutatott módszereknél sokkal egyszerűbben is el lehetne végezni, ha a háromatomos molekulákban a három atom egy síkban helyezkedne el. Döbbent, néma csönd lett, majd kitört a harsány nevetés, hisz a három atom nem helyezkedhet el másként, csak egy síkban. Szilárd Leónak még doktorátusa sem volt, amikor a fizika isteneivel kommunikált a berlini kollokviumok kapcsán. Planckhoz ezekkel a szavakkal fordult Szilárd Leó: ”Csak a fizikai adatokra van szükségem, az elméletet majd magam dolgozom ki”.

A marslakó elnevezés több anekdotában is szerepel, amelyek lényege az, hogy a II. világháború idején az atombombaprogram-a Manhattan-terv - résztvevőinek feltűnt, milyen sok különlegesen tehetséges magyar kutatót ismernek. Ekkor vetette fel valaki, hogy valójában marslakókról van szó, akik álcázásként magyarul beszélnek. Ezek-szűkebb értelemben a következők: Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János, Teller Ede. Mind az öten zsidó magyarok voltak, akik az antiszemitizmus és a jövő kilátástalansága miatt hagyták el hazájukat és mentek Németországba, majd az Egyesült Államokba. Csoportként többet jelentettek, mint egyéni teljesítményük puszta összegénél. Nem a Nobel-díj a fontos, hanem, hogy tudományos pályájukat is kockára tették a szabad világ védelmében kifejtett tevékenységükkel.

Még senki nem mérte fel, hogy a szellemi élet ászai közül kik is származtak Galíciából, amikor feketén-fehéren kimondja, hogy Wesenmayer előtt sok évvel születtek meg az első magyar antiszemita törvények stb. . Szó van mellékesen az ismert orosz tudós, Kapica elrablásáról, Rutherford és Szilárd Leó vitájáról, és arról, hogyan szabadalmaztatta a nukleáris láncreakciót Szilárd Leó. A magyar tudósok portréi beilleszkednek a német, majd az amerikai nemzet történelmébe és megelevenítik a nemzetközi tudománytörténet e magyarok által determinált fejezetét. Fermi és Szilárd Leó, Oppenheimer és Teller összehasonlítása már-már Plutarkhosz Párhuzamos életrajzához közelíti a kötetet.

A recenzió a virtus.hu -n folytatódik!

http://www.szolnokinaplo.hu/node/2147

http://www.mommo.hu/profil/MarlomBrandy&success=1

Bővített cikk szintén Kerekes Tamás tollából:

http://www.szolnokinaplo.hu/node/3293

http://tollinga.hu/index.php?&tpl=art&artId=20452