A Paksi Atomerőmű Zrt. és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával, a Typotex Kiadó gondozásában Ropolyi László szerkesztőmunkája révén megjelent a Wigner Jenő válogatott írásai címet viselő háromszáz oldalas kiadvány.

Wigner Jenő (1902–1995) vegyészmérnök alapvégzettségű tudós, akit a nukléáris szakma úgyemleget, mint a világ első reaktormérnökét. A Nobel-díjas fizikus szemléletmódjának jellemző vonása a globális gondolkodás, az általános rendezőelvek iránti vonzalom és a meghökkentően újszerű megközelítés volt. Wigner Jenő a huszadik század meghatározó alakja, életútja szorosan összefonódott a szintén magyar származású, de USA-ba emigrált Neumann Jánoséval, Szilárd Leóéval és Teller Edéével, és munkássága elsősorban a matematikai fizika területén jelentős. Tanulságos gondolat olvasható Ropolyi László előszavában, ahogyan ott összehasonlítja Wignert Albert Einsteinnel és Neumann Jánossal: Wigner mind a kettőjükkel közeli személyes kapcsolatban volt, és könnyedén szót tudott érteni a két géniusszal. Hogy volt ez lehetséges? A válasz ma már egyszerű: amíg Neumann inkább matematikus, Einstein inkább fizikus volt, addig Wigner a pesti középiskolai (Fasori Evangélikus Gimnázium) matematika (Rátz László) és fizika (Mikola Sándor) tanárainak köszönhetően matematikai fizikus volt. Gondolkodásában egy fizikai probléma és annak matematikai tárgyalása harmonikusan illeszkedett egymáshoz, méghozzá olyan módon, hogy egyik szemlélet se vált feleslegessé vagy meghatározóvá. Hatékonyan tudott hasznosítani több matematikai eszmét a fizikai problémák újszerű tárgyalása során. Az ajánlott kötet négy önállórészből áll. Az első Wigner Nobel-előadását, a szimmetriaelvek természettudományos szerepét elemző dolgozatait és híres matematikafilozófiai tanulmányát tartalmazza. A második rész a kvantummechanika alapelveiről szóló nagy jelentőségű írásaiból válogat, amelyeknek központi kérdése a kvantummechanikai mérési folyamatban megjelenő szubjektivitás természetének és funkciójának megértése: Ezek a problémák inspirálták Wigner „lélekfilozófiai" írásait, amit a kötet harmadik része gyűjt egybe. A negyedik rész tanulmányozása révén bepillantást kapunk Wigner Jenő életútjának és tudományfelfogásának alakulásába.

WIGNER JENŐ 1902 novemberében született Budapesten, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Az 1920-as években Németországban a legnagyobbak közt vett részt a kvantummechanika megalapozásában, ezért kapott Nobel-díjat. 1930-ban Amerikába ment, ott a kvantummechanikát alkalmazta anyagszerkezeti problémákra, például félvezetőkre. Tanítványa is kapott Nobel-díjat. Wigner Jenő a magkutatás egyik úttörője, az első vízhűtésű atomreaktorok megtervezője volt. Ezért megkapta az Egyesült Nemzetek Szervezetének „Atom a Békéért" díját és több magas amerikai kormánykitüntetést. Az 1980-as években többször hazalátogatott, előadásokat tartott. Megkapta a Magyar Köztársaság Zászlórendjét, és tagjává választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Tehát ő is beletartozik azoknak a jövőt előre érző magyar emigránsoknak a körébe, akiket az amerikai tudományos tájszólás ,,marslakók" néven tisztel.