A kommunikáció képessége létfontosságú és nélkülözhetetlen eszköze az embernek, és úgyszintén cégnek, intézménynek és minden egyéb szervezetnek. Aki képtelen a kommunikációra, az nem tud kapcsolatot teremteni, sem tartani másokkal, ennek híján nem tud létezni társadalomban, gazdaságban, bármilyen kapcsolati hálóban, következésképpen egyebek közt gazdasági tevékenységet sem képes folytatni, de szintúgy tanulni, és ezáltal fejlõdni sem. A 21. század sorskérdése lesz, és nem is csak a viszonylag kis népek számára, hogy mit kezdjenek az anyanyelvükkel. Identitásuk egyik meghatározó részét a nemzeti kultúrájuk adja, s ahhoz az anyanyelv az elsõdleges kapocs - vajon ragaszkodjanak-e hozzá? Mert mindinkább létszükséglet ugyanakkor, hogy kommunikációs akadályoktól mentesen tudjanak beilleszkedni a globalizálódó világba, ehhez pedig lehetõleg anyanyelvi szinten kell bírniuk annak valamely minél nagyobb hatókörû közvetítõ nyelvét. Ezt a csatát Európában is sok helyi nyelv már régen elveszítette - példákról itt is olvashatunk. Ma pedig ugyancsak Európában két igen figyelemre méltó tendencia bontakozik ki. Az egyik: visszatérés a nyelvi gyökerekhez. Írek, katalánok, baszkok és talán más népek soraiban sokak fordulnak hajdani saját nyelvük felé, hogy annak feltámasztásával erõsítsék identitásukat. Másrészt viszont, erõteljesen hódít az európai kultúrkör legerõsebb közvetítõ nyelve, az angol. Nagyon jól jellemzi ezt az itteni fejezetcím: "Európai Unió: minél több a nyelv, annál több az angol."
A könyv a nyelvek szerepének, életének, a nyelvek közötti viszonyok alakulásának - egyesek terjedésének, mások visszaszorulásának nagyon tanulságos elemzéseit tárja elénk. Számos példával bemutatja a nyelvi integrációk, valamint a közvetítõ nyelvek térnyerésének folyamatait, a helyi és a közvetítõ nyelvek küzdelmét, továbbá - ami talán a legtöbbünknek még tanulságosabb - a nyelvek közgazdaságtanát, és vele a nyelvek, a kultúrák és a szövegek egyenlõtlen cseréjét.
Egyáltalán nem új felfedezése, ám sokan kevésbé gondolják végig, hogy a nyelv, mint a kommunikáció hordozó eszköze kiemelkedõen fontos erõforrás. A nyelvtudás a humántõke kulcsfontosságú eleme, a gazdasági életben pedig pénzbeli hozamra váltható eszköz. És nemcsak tudjuk, de egyre inkább a bõrünkön érezzük, hogy a különbözõ anyanyelvû törzsek, nemzetiségek, nemzetek viszonyában stratégiai, nemegyszer sorsdöntõ jelentõséget kap, melyikük anyanyelve válik a közöttük folyó kommunikáció eszközévé, a gazdasági kapcsolatok, valamint a kulturális csere hordozójává. Ezt, valamint a nyelvpolitika különféle megvalósulásait De Swaan itt gyakorlati példákkal is kézzel foghatóvá teszi. Láthatjuk, egy többnyelvû országban mennyire éles hatalmi kérdés, hogy kinek a nyelve válik hivatalossá. Sokatmondó fejezetcímeibõl: India: a hindi és az angol versengése; Afrika: a gyarmati nyelvek szívós jelenléte; Dél-Afrika: egy folytatólagos nyelvrezsim.