"Rövid, de igen sűrű sci-fi, ötletek garmadájával. Ezek között akadnak olyanok, amelyek egy teljes regényt is megérdemelnének: elsősorban a prenátusok, vagyis megszületés előtt álló emberek. Dukaj azonban magasabbra tör. Nem választ ki egy elemet a felismerhetőség határáig megváltozott világból, hanem az egész folyamat okát keresi. Elveti annak lehetőségét, hogy az ún. „technológiai szingularitás” (maga a szó ugyan nem szerepel a könyvben, de óhatatlanul felmerül az értő olvasóban) csak úgy, magától bekövetkezik, és alternatív megoldást keres. 
A mű nagyobb részében egyensúlyban áll a szépirodalom, az ember ábrázolása és a tudományos fantasztikum (szokásommal ellentétben kiírom, mert itt mindkét szó fontos). Néha azonban kisiklik: a Város első felfedezése azt a – szerintem rossz – sci-fi hagyományt idézi, amely csak azért is alaposan le akarja írni a leírhatatlant, a könyv utolsó oldalai ellenben meglehetősen ködössé válnak. Megjegyezném még, hogy amit a régészetről mond (ennél konkrétabban sajnos nem fogalmazhatok :), számomra kissé ellenszenves, és örültem volna, ha többet foglalkozik e hozzáállás árnyoldalaival."

 (Noro)

"Ez a könyv olyan, mint egy hagyma… réteges. Lefejtjük róla a svízió-szálat, ami önmagában is megérne egy külön mesét, még akkor is ott marad a tudományos vonulat, ami szintén rettentő érdekes. Ha eltekintünk a kérdésektől is, amiket feszeget, még mindig maradnak a fantasztikus leíró részek, meg a többi tartalom. Ráadásul nagyon jól vizualizálható az egész, kedvem lenne telerajzolni. Ez most nekem elég is.  Update: egy bajom mégis van vele, rövid. Minimum dupla oldalmennyiséget érdemelne a sztori." 

(Leoni)

"Valószínűleg szentségtörés ilyet írni a talán legnevesebb kortárs lengyel SF szerzőről, akinek a művei már-már magasirodalmi csúcsokat hódítanak meg, és további ilyenek, de ez a Dukaj igazán megtanulhatna írni kicsit. Mert olyan durva aránytalanságot éreztem én itt a tartalom és a (nagyon művészies és kifinomultkodó) forma között, ami nemcsak az élvezhetőség, hanem az érthetőség rovására is ment. Ezt az egész világot és ezeket a súlyos gondolatokat egyszerűen nem bírja el ez a 250 oldal, a balladaian homályos és elnagyolt cselekményszövés, meg ez a rövidke történet. 
A regény világa egyébként csodálatosan remek és ötletes, imádtam a kvázi-humanoid entitásokat, a svíziót, a Somniferint meg az Ubikot :), az idegen civilizációk ügyleteit meg a téridő-izéket (már amit értettem belőlük), és a gondolati hátteret is. Reynolds ezekből az összetevőkből írna egy laza 6-800 oldalt, és remek lenne. (Meg nem is lógna ki a többi könyve közül – már abból a kettőből ítélve, amit olvastam.) 
Nagyon delikát fogás az aktuális tudományos-fantasztikus terítéken, érdekes és kifejezetten egyedi élmény az olvasása, de nem egy tömegfogyasztásra szánt termék. Ínyenceknek azért javasolható. 
Azt hiszem, egyszer újra fogom olvasni ezt is, meg az Extensát is."

(Pat)