A mérnökképzés hiánypótló és tartalmas tankönyvvel gazdagodott. Simonné Sarkadi Lívia tanszékvezető műegyetemi tanár csokorba gyűjtötte és logikus sorrendbe rakta azokat a biokémiai alapismereteket, amelyek a biomérnökség, vegyészmérnök­ség műveléséhez szükségesek. A könyvet tartalmi és tematikai gazdagsága, más­részt olvasmányos stílusa, gondosan szer­kesztett és könnyen áttekinthető ábrái teszik vonzóvá.

A Magyar Kémikusok Lapja tisztelt olvasói számára hasznos lehet, ha a tar­talomjegyzék ismertetését elhagyjuk, ehelyett a modern alkalmazott biokémia sajátos témacsoportjait emeljük ki azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felkeltsük érdeklődésüket.

Az 616 anyag kémiai elemei: ionok, kis­molekulák, biomolekulák és biopolimerek fontos résztvevői a magas víztartalmú 616 szervezetben lejátszódó enzimkatalizált reakcióknak. Az ezzel kapcsolatos alap­fogalmak száz oldalon, tíz rövidebb és két hosszabb fejezetben (79 ábra, 7 táblázat) kerülnek összefoglalásra.

A sejtekben, szövetekben, szervekben végbemenő biokémiai (enzimes) reakciókat ugyanazon törvények uralják, mint a kémcsőben, lombikban, vagy ipari reaktorban kivitelezett szerves kémiai átalakításokat. Sok a termodinamikai és reakciókineti­kai analógia, de a jelentős különbségeket is fontos felismerni. Egymással érintkező fluid határfelületek (sejtfalak membránok) sok funkciót látnak el. Az élő szervezet létezésének alapja jól szervezett anyag­áramlás és irányított hatékony informá­cióáramlás. Az anyagcsere-folyamatok hőszinezete szerint energia leadásával járó, spontánul is végbemehető átalakulás az exergonikus, míg energia befektetését igénylő az endergonikus biokémiai reak­ció (exoterm - endoterm). Az anyagcse­re során az élőlények sejtjeiben lebontási (katabolikus) és felépítő (anabolikus) spe­cifikus reakciósorozatok játszódnak le. Az enzimkatalizált reakciórendszerekben egyrészt „energiahordozó" nagyobb bio­molekulák bomlanak le kisebb „energiájú" egyszerűbb molekulákra, másrészt kismo­lekulákból nagyobb molekulák és biopoli­merek bioszintézise valósul meg energia befektetése mellett.

Katabolikus folyamatok és ciklusok mechanizmusai, anyag- és energiamérle­gei a 13-18 fejezetek 70 oldalán, 80 ábrán kerülnek részletezésre.

A szénlánc, a nitrogén, a kén anabo­lizmusa (cukrok, keményítő, trigliceridek, zsírsavak, nitrogénmegkötés, aminosav, nukleotid, DNS, RNS), bioszintézise adja a 19. fejezet anyagát. A 100 oldalnyi terje­delem és 100 összetett ábra az anabolikus anyagcsere fontosságát hivatott jelezni. Növényi és bakteriális sejtfalak valamint biomembránok szerkezetével foglalkozó fejezet abban segít, hogy az élő anyag és környezete között a membránfalon keresz­tül lejátszódó történéseket, s a membrán szerepét a sejten belüli anyagcsere sza­bályzásban és a termékek elválasztásában ismerhessük meg. Szemléletes példákon mutatja be a sejtek membránjain keresztül lejátszódó transzportfolyamatokat, így pl. a glükóz, az aminosavak, a K-Na pumpa és a kalciumcsere molekuláris szintű modell­jeit. Az élő szervezetekben a változó kör­nyezeti tényezők hatását bonyolult és összehangolt folyamatok, a biológiai sza­bályzás kompenzálja. A biológiai szabály­zás megvalósulhat molekuláris szinten, sejt és/vagy szervezeti szinten egyaránt. A 22. fejezetben jól kiválasztott példák segítik a szabályozás részleteinek megér­tését (35 oldal, 27 ábra).

A biomérnökség megalapozása során a fehérjék kinyerésével és tisztításával foglalkozó rész elsődlegesen a szerke­zet (aminosavszekvencia) meghatározá­sára és az immunanalitikára koncentrál. A génmérnökség fejezetben valójában a DNS-technológia lényeges folyamatait tálalja fel az olvasónak útravalóul a szerző. Figyelmükbe ajánljuk a „Biokémia mérnök szemmel” című könyvet, olvassák jó kedv­vel, hasznos ismereteket bőséggel találhat­nak benne.