Györffy György a Magyar Tudományos Akadémia újonnan alakult Történettudományi Intézetének munkatársaként 1950 őszén kezdte meg az adatgyűjtést a hatalmas vállalkozásához, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza elkészítéséhez. Nyomtatásban vagy kéziratban használhatta az Árpád-kori királyi, királynéi és hercegi oklevelek kritikai jegyzékét. Az Árpád-kori forrásanyag jelentős részét kitevő magánoklevelekről, az egyházi és világi személyek vagy testületek kiadványairól viszont nem állt rendelkezésére hasonló jegyzék, sőt egyszerű áttekintés sem. Az Árpád-kori kiadott magánoklevelek jegyzékének elkészítésével Györffy György a feleségét bízta meg.
A pesti egyetemen végzett és néprajzból doktorált Ruitz Izabella kicédulázta a több mint százötven év csaknem valamennyi forráskiadványát, rendszerezte a hatalmas cédulaanyagot, és legépelte az összeállítását. Az ötvenes évek elején elkészült kézirat több mint 3700 tételt, azaz magánoklevelet vesz számba mintegy 200 oklevéladói csoportra, alcsoportra bontva. A csoportokon belül az oklevelek időrendben követik egymást. Minden tétel az oklevél keltezésével kezdődik, a tárgyára utaló szavakkal (milyen birtok, személy stb.), majd a kiadásainak felsorolásával folytatódik, s végül szükség esetén a keltezésre vagy a hitelességre vonatkozó hivatkozással zárul. Amikor közel egy évtizede az ismeretlen kézirat előkerült, értéke alapján természetes volt, hogy közzététele a középkorkutatók örvendetesen gyarapodó táborát szolgálja. Kiadása egyúttal tisztelgés a jeles házaspár emléke előtt.