Ennek a költői prózakötetnek a terve Bretagne-ban, az Atlanti-óceán partjain fogant meg bennem. De örülök, hogy a magyar fordításban most olyan olvasókra lel, akiknek a nagy alföldek, sík vidékek horizontja ismerős. Mert a Kékversek belső határaink felfedezésére s nem valamiféle ígéret földjére tett utazásra késztet. Nincs szükség óceánra, csak valamiféle üres látóhatárra ahhoz, hogy a tekintet befelé forduljon. Az is elképzelhető, hogy a magyar olvasó jobban érti ezeket az oldalakat, mint a francia, mert olyan jól ismeri ezt a nyitott tájat, mely Pilinszky János szavaival „zavartan is sima", s olyan mélyen hordozza magában a tenger „össze-vissza zűrzavar"-át.
Jean-Michel Maulpoix