„Kényelmesen vagyunk idegenek a saját világunkban – erre az alapvető designproblémára reflektál a könyv” – írja a szerző, aki az ökológiai válság és a hálózati technológia felől kísérli meg az emberközpontú tervezés kritikáját, hogy teret nyisson egy tágasabb tervezői kultúrának. Az ember mint „minden dolgok mércéje” már egyre kevésbé jelent biztos középpontot: poszthumán rendszerekbe gabalyodva élünk, miközben a kezünkre álló, jól megtervezett interfészeink kitakarják az eszközök belső mechanizmusait. A felhasználói élmények és a barátságos felületek önmagunk félreértéséhez vezetnek, a „jó design” pedig emberi arcot kölcsönöz a léptékünket meghaladó világnak. A könyv alternatív kiindulópontokat keres a kortárs designkultúra számára, és spekulatív módon igyekszik áthangolni a tervezés időbeli-térbeli síkját egy olyan megkerülhetetlen helyzetben, amelyben a „természetes” és a „mesterséges” határa elmosódik.