Vöröss László írói pályája a háború utáni Népszavánál indult. Németh László, majd Szilágyi Ernő személyes tanítványa, Kondor Béla közeli barátja, ám szellemi alapállását Fülep Lajos legbelsőbb körében találta meg. Versei, esszéi a Lélegzet antológiában jelentek meg. Huszonöt éve ír színdarabokat. Az e kötetben olvasható két történelemfilozófiai drámája sem nem kosztümös, sem nem allegorikus darab; teória és ideológia, szellemi és politikai hatalom, lelkierő és erőszak örökké korszerűtlenül aktuális ütközésének példázata. A történelem logikái a görög-perzsa háborúk idejében játszódik, a szerző utasításai szerint cirkuszban, esetleg "amfiteátrumban, körszínházban. Kőszínházban csak végszükség esetén! ... E végső esetben a színház falait le kell bontani! A nyert építőanyag városi közterek --- fórumok --- kialakítására fordítandó." A Koraidő első századbeli főhőse az államhatalom nagyszabású hit-eltérítő manipulációit leleplezve jut el Jehósua mester - Jézus - eredeti tanításáig. A hetvenes években írt darabokat a hazai drámairodalomban ritka filozófiai mélység, a dialógusok frissessége és a kísérleti színházéból táplálkozó, olykor (pl. film és színház egymásbajátszatásában) annak későbbi eredményeit egyenesen megelőző experimentális dramaturgia jellemzi. A könyvsorozat a SOROS ALAPÍTVÁNY támogatásával készült.